Kapcsolatban, de mégis egyedül! Ha így érzed, beszélgessünk! (beszélgetés)

nahát.... csatlakozom.

Nálunk az a baj h állandoan dolgozik. És pl most is ugy volt h találkozunk, de majd csak ma délután. Kezd tele lenni a zsákom. Egy éve vagyunk együtt....

Nem élünk együtt....

Mikor találkozunk udvarol, meg babusgat, és nem győzi mondogatni h szeret. De nekem hiányzik az igazi törődés.... az a szerencséje h szeretem.... nemtudom hogy érhetném el h t9bbet legyen velem, és tudjon nemet mondani ha munkárol van szó...elvégre vállalkozó....

Hú! 30 évig éltél így? Az nagyon sok. Mi 8 éve vagyunk együtt, kb. úgy, mint ti. Annyi különbséggel, hogy nálunk a gyereknevelés is rám maradt,és az építkezést is egyedül csinálta végig, leszámítva azt, hogy hazahozott egy-két mindtát: cserép, kapu, korlát stb. azt együtt kiválasztottuk. Járólapot még együtt mentünk el nézni, meg fürdőszobát, de ennyi.

Aztán két évig, ő elment reggel 8-kor, este 8-kor haza jött, és 9-kor megint elment zárni. Ez így ment két évig, közben kihordtam a kissebbik lányomat, meg is szültem. Egy éves volt, mikor beköltöztünk. Én is végig egyedül voltam,mert nincs segítségem.

Szerintem az a gond, hogy fiatalon még annyira szerelmes az ember, hogy ezekről lemondani nem nagy áldozat. Csak később jön rá az ember, hogy a közös életből a közös ÉLET hiányzik. Hiába várja az ember, hogy később jobb lesz. Soha nem lesz jobb.

A múzeumok, a várak is a kedvenceim. :)

Még sosem voltunk együtt egy múzeumban sem, egy várat megnézni sem. Á, nem sorolom, hol nem jártunk együtt.

Nem akarom a bogarat a füledbe ültetni, de ha ennyire bezárkózik a maga kis világába, ott tényleg nincs rendben valami. Lehet, hogy nem csalt meg, de van valaki, aki megmozgatta a fantáziáját.

Ismerve a női lelket az sem jó mindig, ha a férfi nagyon ragaszkodik. Néha terhes tud lenni. Na, nekem nem lenne terhes, de vannak.....

30 éve vagyok férjnél és ezt javarészt magányban töltöttem. Lemondtam a férjem kedvéért mindenről, amit szerettem, mert ő nem szerette. Viszont nem találtunk közös elfoglaltságot, (az építkezésen, a gyereknevelésen kívül), ami mindkettőnket érdekelt volna. Még egyszer nem tenném.

Kb. 5 éve kezdtem újra élni: táncolni járni, színházba, moziba, sétálni - persze, csak barátnővel.

Aztán jött a szerelem. Szerintem ez óhatatlan, ha valaki társas magányban él hosszú évtizedekig és kiszabadul a maga választott kalitkából. Lehet, sokan ellenálltak volna....én gyengének bizonyultam (nem bántam meg). :))

hát ezek valóban fontosak egy kapcsolatban!

De még most sen értem hogy egy nő hogy nem tudja értékelni ezeket a dolgokat!

A férfiak általában ilyenek de nőröl még nem hallottam,hogy nem értékeli!:(

na mi egy elég eltürhető estét töltöttünk el!

Volt egy kis bújás!

ÉS REGGEL AZ ÁGYBA KAPTAM A KÁVÉT!!!!

nem értem a pasikat!!!!

olyan aranyos de néha legszívesebben felpofoznám hogy térjen már észhez