Kalandozás a francia konyhában

A nagy ötlet:

Az elmúlt időszakok esőzése és a rendszeres kutyasétáltatásnak köszönhetően jött a nagy ötlet: ki kéne próbálni a francia konyhát...

Felvetettem az ötletet tesómnak, ha már az alapanyag úgyis adott. Kis ideig elgondolkodott, majd megegyeztünk, egyszer ezt is ki kell próbálni

Elkezdtem utána nézni neten, mit, hogyan, meddig, stb., majd tudatosult a dolog, hogy április 1-június 15-ig lehet gyűjteni és a begyűjtött csigákat 6 napig kell éheztetni...

A begyűjtés:

Aztán eljött az az ominózus vasárnap reggeli kutyasétáltatás...persze az azt megelőző napokban jó idő volt és nem lehetett látni sehol egy csigát...

Szóval sétáltunk a kutyival és mikor már majdnem hazaértünk, belebotlottunk egy "csigaföldbe" úgyhogy kb. egy 2x2m-es területen gyorsan gyűjtöttem is csigákat, szám szerint 12-t (ez pontosan arra volt elég, hogy megkóstoljuk, amúgy személyenként kell legalább ennyivel számolni)...

Hazaérve szépen elpakoltuk őket egy dobozba, aminek zárható volt a teteje, de csak 2 sarkot zártam le...ha már enni nem kapnak, legalább levegőhöz jussanak.

Az éheztetés:

Eljött a hétfő, hívott apukám, megvannak-e még a csigák én meg meglepetten: meg persze! Erre közölte, csak mert reggel ott vadásztak rájuk az erkélyen...:-D szóval szökni akartak...de nem jött össze, minden nap kaptak egy kis hideg vizes fürdőt, aztán vissza a dobozba... Pihentettük őket szombatig, akkor jött el az utolsó napjuk...

Az elkészítés:

Recept alapján bele kellett őket tenni forrásban lévő vízbe...jött tesóm részéről a nagy kérdés, hogy ezeket most élve kell beletenni...és hogy ez milyen durva. A válasz: a homárt is élve dobod a vízbe, azért sikít...

Első gondolatunk az volt, átvezetjük őket a dobozból, mint régen a hajókon tették, hátha önként beleugranak a halálukba, de ez túl lassú lett volna, így beleborítottuk őket. A sikítás elmaradt...ellenben érdekes bugyborékolás és fehér hab jelent meg...

5 perc után kiszedtük őket a vízből, majd hideg vízbe dobáltuk őket, úgy mindenestől...

Recept szerint itt jött el az a pillanat, amikor a csigákat ki kell szedni a csigaházból...előzőleg már előkészültünk ehhez a hadművelethez, ki tudja alapon, hogy fognak azok onnan kijönni, készítettünk elő kiskanalat, villát, kést és saslikos pálcát...aztán jött a nagy meglepi...csak megfogod és kihúzod.

Aztán pedig a látvány...pfújj...nem épp a legszebb, és cseppet sem úgy néz ki, mint egy csupasz csiga...szóval kilakoltattuk a csiguszokat...

Következő lépés az volt a recept szerint, hogy a fekete végeket vágjuk le. Okés...de melyik itt a fekete rész..."nah akkor gondolkodjunk", végülis úgy döntöttünk, hogy valószínűleg az a rész, ami a házban volt, mint utólag kiderült, jól döntöttünk. Viszont azért eléggé meglepő mennyiség maradt, itt jöttünk rá, hogy miért is kell személyenként 12 db.

Jött az áztatás, recept szerint 20 percre hideg sós vízbe kellett áztatni, majd alaposan lemosni. Hát ez nem jött be...tiszta nyálka maradt az egész, úgyhogy megpróbáltuk még egy kicsit ecetes vízbe áztatni, ez kicsit segített a helyzeten, de így is mostam egy ideig őket folyóvíz alatt míg végül megszabadultunk a nyálkás résztől...

Amíg a csigák fürdőztek a sós vízben, a házakat kifőztük (ezzel fertőtleníted), majd kiraktuk őket száradni (ha gyorsabban kellenek, tedd be őket sütőbe).

Jöhetett a maraton a páclében... a páclé víz, fehérbor, hagyma szegfűszeggel megtűzdelve, fokhagyma, babérlevél, petrezselyemzöld, só, bors egyvelegéből állt.

Ebben fürdőztek lassú tűz fölött 5-6 órán át a csigák...igen ez komoly...tényleg kell nekik ennyi idő...tesóm itt meg is kóstolta...mondtam neki, hogy ha életben marad vasárnapig, akkor megehetjük, ezzel véget ért a szombat.

Vasárnap, hazaérve a strandról, következett a csigák végleges elkészítése és elfogyasztása...

Összekevertük a fűszervajat, ami értelemszerűen margarin, fokhagyma, petrezselyemzöld, metélőhagyma, só és bors keveréke...

Jöhetett a töltögetés. De ki melyik házban is lakott? Fogsz egy csigaházat, teszel bele egy kicsit a vajból, majd beleteszed a csigát (mármint, ami megmaradt belőle) aztán ismét kanalazol rá vajat, úgy, hogy a csiga ne látszódjon ki, de legyen púpozva se, mert kifolyik...

Aztán: gondolj, gondolj, gondolj...hogy tegyük őket bele a tepsibe, hogy ne boruljanak fel?! De végülis mi győztünk és sikerült teljesíteni a küldetést: lassan (1-2 fokozat) épp annyi ideig hagyod a csiguszokat csak a sütőben, még megolvad a vaj...és jöhet a jól megérdemelt "lakoma" elfogyasztása.

Mi pirítottunk hozzá zsömit, és ismételten meglepődve tapasztaltuk, hogy viszonylag egyszerűen kijönnek a csigák a házakból...szépen rácsorgattuk a vajat a zsömire és kicsi rázás után maga a CSIGA is kijött. Harapás...ízlelés...hmm...nem is rossz.

Állagra polipszerű, viszont ízre jobb...szóval én csak ajánlom, ha sok időtök van és ráértek...mindenképp megéri kipróbálni...mi ittunk mellé egy kis száraz fehérbort is.

És ha elkészítenétek, jó étvágyat hozzá!