Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás (beszélgetés)

Igen, ha tényleg megnyomja azt gombot. Mert biztosan nem sajnálja senki az idős szülőtől az előfizetést, ha valóban tudja használni, és nem zavarja a karkötő, vagy ha a szoba sarkában hever használatlanul.

Ha csak egyszer segít valóban, már megérte.

Láttam olyan készüléket is, ami a szokatlan eseményekre reagál, pl. mozgásérzékelő van benne, ami képes észlelni az elesést, vagy reagálnak a csuklón mért vérnyomás kiugró változására. De ezek már drága holmik.

Amit leírtam, már pár éve volt, és nyilván más dolog, ha nem helyben van a központ. De nem kellett sokat fizetni, azt tudom. Mi nem sajnáltuk volna a pénzt, gyerekei, de Anyu nem szerette, miután felébresztették.

Egy nagyothalló, hallókészülékesnek más változatot kellene kitalálni. Mert tényleg töksüket, ha "leteszi a fülét" éjszakára. Pedig akkor arra sem ébred fel, ha mondjuk ég a ház a feje felett, vagy ha betörni készül valaki. Még a saját kutyája is hiába ugat.

Anyósomnak volt.

Az egész családnak plusz biztonságot adott.

A nagyanyámnak megmentette a gondozónő így az életét.

Furcsálltam, hogy szívpanaszok miatt (infarktusa volt) nem mentőt hívott rögtön, de elfogadtam utólag, hogy az ismert, kedvelt, rendszeresen hozzá járó gondozóban nagy bizalma volt.

Szerencsére időben kórházba került és felépült.

Annak örülünk, hogy ha véletlenül elesne, és nem telefonközelben, akkor lenne rövid időn belül segítsége, és nem kellene esetleg fél napot feküdnie a földön. :(

Persze, és a vaklárma miatt jó a visszahívás is.

Nálunk a faluban nem népszerű, nem is tudom, Anyun kívül volt-e más előfizető is, maga a központ másik településen volt.

Meg is szűnt azóta, nem volt annyi ügyfél, hogy üzemeltetni tudják.

Sokan úgy vannak ezzel, hogy inkább a szomszéd figyel egy kicsit, lát-e mozgást, és a rokonok telefonon tartják a kapcsolatot. A készenlétért nem akarnak pénzt adni, pedig nagyon is hasznos lenne.

Anyukámnak volt egy időben.

Lelkére kötötték, hogy a karóra-szerű jelző mindig legyen rajta.

Anyu ráadásul nagyothalló, ha éjszakára letette a hallókészülékét, semmit nem hallott a világon.

Álmában megnyomódott valahogy a gomb. Anyu arra ébredt, hogy valaki rázogatja, keltegeti. Zseblámpát használt az illető, Anyu semmit nem látott először és megijedt.

A gomb megnyomása után hívták telefonon, ő persze nem hallotta. Erre fel kiszálltak házhoz, de mivel hiába zörögtek, csengettek, finoman feltörték az ajtót, és próbálták költögetni...

Ezután lemondta a szolgáltatást. Amikor pedig a stroke érte, nem telefonált sehová a mobilján sem, mert nem érzékelte, hogy baj lenne, csak megszédült kicsit (azt sem tudta, hogy egy téli napon ücsörög az udvar betonján egy jó órát...)