Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Várd, de ne a halált,
inkább ahogy én várok rád
szigeten vagy sziget nélkül,
megtalálva téged végül.
Mióta elsodort, megfosztott az élet
tetőled, mond mit is reméljek?
Van ezernél is több álmom,
melyekben csak kínom találom!
Búcsút félszegen, lopva vettem
elmúlt gyönyörrel ékítettem.
Kérlek, légy mellettem majd ha várom,
hogy kaput nyisson rám halálom.
Papája is elutazott,
jeleket már nem is hagyott,
szomorkodik minden netfél,
kedves Pepe, hova mentél?
Jollyroger elutazik,
Fokhagyma meg szomorkodik.
Nem utazik már a nyáron,
De szívében ott az álom,
Utazni fog majd jövőre,
Felszáll ő egy repülőre.
Holnap végre elutazom,
gőzmozdony lesz vonatomon,
szikrát hány és messze fütyül,
nem lehetek már egyedül.
Azt ne hidd
hogy itt a vége!
Új nap jön el
holnap,végre!
Meghalt a fény,
Jött a sötét,
Szobám falán
Fekete árny
Az élet most
bezárt nagyon,
lakásomat
el nem hagyom
Mikor kiáltasz?
Mikor kiáltasz hozzám, felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül, kimentelek
és fölemellek! - Tudom Istenem és szeretlek,
köszönöm, hogy gyermeked lehetek!
Írta DMoncsika
Mikor kiáltasz?
Mikor kiáltasz hozzám, felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül, kimentelek és fölemellek! - Tudom Istenem és szeretlek!
Köszönöm, hogy gyermeked lehetek!
Írta DMoncsika
Szárnyalok, mint a sas madár
bár még messze a nyár.
de szívem türelmesen vár,
mert aggódni úgy is kár!
Írta DMoncsika
Látod milyen szép az élet!
Leintettél,jót remélek,
megláttad a kismadarat,
helyretetted a szamarat:)
Kis madár száll ágról ágra,
Azért jött ő a világra,
Hogy felvidítson Téged
És énekeljen Néked!
A türelem nagy kincs,
néha elfogy és nincs,
nyeldekelek nagyokat,
kirobbanni nem szabad.
Ide figyelj Hunor,
Sok benned a humor.
Tetszik ez a Lehelnek,
Akit veled nevelnek!
Azért néha eshetne,
mert az ember ehetne
friss gyümölcsöt,zöldséget,
nem fonnyadtat,szépségest.
Ha tehetném, mennék a világnak
Nem tudom rám, itt még, mi várhat
Szeretném boldogan élni az életem,
Elég volt már ennyi gyötrelem.
Csodás ez a verses játék,
Az embernek nagy ajándék!
Társra, barátra akadsz,
És a végén itt ragadsz!
Pálinka volt reggelente
nagyapámat ébresztette,
nem pohárral,csak egy nyelet,
aztán várta már a delet....
Amerre én járok,
A csodára várok!
Rám tör a sok emlék,
Bárcsak gyerek lennék!
Várni valami szépre,
Felnézni a csillagos égre,
Várni valami csodára,
Vagy talán az elmúlásra.
Ásítozom,mintha fizetnének,
hol vannak már a régi legények,
derekuk görbül,bottal poroszkálnak,
már be se intenek a vén
boszorkánynak.
Tiéd vagyok, ha akarod,
Ha átölel a két karod.
Ha majd egyszer útra kelünk,
Akkor együtt énekelünk!
SAvanyú a sóska
Nem eszi a Jóska
Ám édes a málna
megette a Márta
Lassan elszáll belőlem a lélek,
Karanténban, búsan éldegélek.
Szeretnék végre kijutni innen,
Amerre járnék, megszépülne minden...
Milyen mások most a napok,
egyedül csak elmajszolok
néhány sütit,teát iszom,
olvasgatok majd elalszom.
Felvarrtam a gombod,
Hogy ne legyen gondod!
Vedd fel a kabátod,
Nézd meg a barátod!
Az anyósom hárpiás
hajnalban már piás
De jó Neked, Gábor, -
Vár Téged a tábor!
Ha a jó oldalát nézed,
Sok kalandban lesz részed!
Beleláttál a lelkembe,
mákos tészta sejlik benne.
Nagy tányérral,porcukorral,
holnap vitázom a kínnal...