Írj néhány sort kedvenc versedből (fórumjáték)

József Attila: Tedd a kezed

Tedd a kezed

homlokomra,

mintha kezed

kezem volna

Úgy őrizz, mint

ki gyilkolna,

mintha éltem

élted volna.

Úgy szeress, mint

ha jó volna,

mintha szívem

szíved volna.

Most gyűjtsd a fényt.Magas hegyekre menj,/ahol kékebb és ragyogóbb a menny./A lelked csűr-szélességre tárd/és kéveszámra szedd a napsugárt.

/Áprily Lajos/

....

......

......

Várj reám, s én megjövök.

Fordulj daccal el,

ha áltatják ösztönöd,

hogy: feledni kell...

ha lemondtak rólam már

apám s lányom is,

s jóbarát már egy se vár-

... szinte látom is:

borral búsul a pohár,

s könnyet ejt szemük,

rám gondolva. De te várj

s ne igyál velük.

Várj reám! Ó, átkelek

minden vészen én.

.....

.....

.....

...

Ó édes emlék!Gyönge lábnyomok!

Gyermekcipőknek rózsás nyomai!

Hiába szórt be a sívó homok,

Rátok találnak ajkam csókjai.

Szép tarka lepkém elvezet oda,

Szárnyával illet nyomot nyom után:

Csendül a méla fűzfa-síp szava,

Csákós lovas kél vesszőparipán.

Ó édes emlék!Kinn a kis padon

Szülém mesélget akácok alatt.

Fejem ölébe hajtva hallgatom

Végigrepülve tündértájakat.

Tavaszkoromnak aranyálmai!

Boruljatok le néha-néha rám!

Hadd higgyem hogy tudok még szállani,

Hogy keblén ringat az én jó anyám.

Pósa Lajos

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,

ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,

karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,

folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,

könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Áprily Lajos

Velem voltál örömömben,

velem voltál bajban,

velem voltál,ha sírtam,

velem,ha kacagtam.

Meséltél és meséltél

igazakat,szépet,

kívántam,hogy a meséd

sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?

Te azt sose kérted,

de talán a két szemem

elárulta néked.

Osváth Erzsébet

Radnóti Miklós: JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derüs, nincs homlokán redő,

utak mentén virágzik mind az ákác,

a csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ír egy lustán hősködő

gyémántos testü nagy szitakötő.

Konsztantyin Szimonov: Várj reám

Várj reám s én megjövök,

hogyha vársz nagyon,

várj reám, ha sárga köd

őszi búja nyom,

várj, ha havat hord a szél,

várj, ha tűz a nap,

várj, ha nem is jön levél

innen néhanap,

várj, ha nem vár senki ott

haza senki már,

s ha nógat is bárki, hogy

nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök,

Fordulj daccal el,

ha áltatják ösztönöd,

hogy: feledni kell...

ha lemondtak róla már

apám s lányom is,

s jó barát már egy se vár -

...szinte látom is:

borral búsul a pohár,

s könnyet ejt szemük,

rám gondolva. De te várj

s ne igyál velük.

Várj reám! Ó, átkelek

minden vészen én.

Aki nem várt, rám nevet:

"Szerencsés legény."

Nem tudhatja senki sem,

te meg én csupán,

hogy te jártál ott velem

öldöklő csatán,

s te mentettél meg, de hogy?

Egyszerű titok:

várni tudtál rám, ahogy

senki sem tudott.

Hazádból,

hogyha még bírod,

Ne menj el, ó, magyar.

Hogy menekülj, lesz mindig ok,

És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?

Bevándorló lehetsz,

Nem tudhatod, végül melyik

A súlyosabb kereszt.

Ez a föld régóta ugar,

Terméketlen, sivár,

De van még , ki zenét szerez,

És színházat csinál,

Szeret és harcol semmiért,

Mert másként nem tehet.

Hogy itt vagy, erőt ad nekik,

S ők itt vannak veled.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,

Ki itt él, mély repül.

Megúszhatják a vétkesek,

S te bűnhődsz vétlenül.

Míg annyi jóval tele

A másik serpenyő,

Ha baj van, ki ne mentené,

Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,

Sötétben lenni fény,

Hogy fölemeld, ki megrogyott,

És bátorítsd, ki fél.

Maradj, mert meg kell védeni,

Kinek nincs is hova,

Legyen szegény, hajléktalan,

Zsidó, meleg, roma,

Vagy bárki más, aki alól

Kihúzták a talajt.

Légy fül, ha semmit nem tehetsz,

Ki hallja még a jajt.

Ez frontvonal, ez harcmező,

S még így is otthonod,

Rád simul minden rég bejárt

Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind

Az összes elveden,

De szétolvadnak a szavak

Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,

Fegyver vagy te magad,

Mind különleges ügynök az,

Ki mégis itt marad.

Maradj, tövisnek bőr alatt,

Ha bírod még, magyar,

Légy viszkető seb, mit kéz

Álmában is vakar.

Itt áldás is, másutt csak egy

Bevándorló lehetsz.

Ki mondja meg, végül melyik

A súlyosabb kereszt.

Kiss Judit Ágnes

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét,

üres vékámba

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra

hevernem,

kérdésre választ

õ küldjön,

hogy hitem széjjel

ne dűljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet –

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem.

Nagy László

"Átkozlak, téplek, marlak szilajon,

Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.

Megöl a csend, ez a fehér lepel:

Űzz el magadtól, vagy én űzlek el."

/Ady Endre -A fehér csönd (részlet)/

József Attila

Mama

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

Hullámzó dombok emelkednek,

csillagképek rezegnek benned,

tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

sürög millió élő állat,

bogár,

hinár,

a kegyetlenség és a jóság;

nap süt, homályló északi fény borong -

tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság.

...

József Attila: Óda

Balkarom keletre, jobbkarom nyugatra,

szegény, fáradt lábaim déli sárban áznak,

megtöretett bús fejem az északi kopáron:

földre teríttettem, gázoljatok rajtam!

Nem hogy vérem hullott, nem hogy kimerültem,

nem tudatlanságból, koldus nyomoromból,

nem gonoszságnak miá buktam el esetten,

nem éltem fogyott el: de a becsületem!

Hazugok hazudják, gyávák kigyávulják,

gazok kigázolják maguknak a dús jövőt,

csak én nem tudtam volt, soha, magam kelletni,

csak én nem vállaltam, soha, menteni magam….

Móricz Zsigmond: Kesergő

(részlet)

"Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,

ki fütyörész az ablakunk alatt?"

Kosztolányi Dezső

[link]

Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme

liba lába, csőre –

Mit kívánjak mindnyájunknak

az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,

tiszta nyakat, mancsot

nyárra labdát, fürdőruhát,

télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,

hóvirág harangját,

őszre fehér új kenyeret,

diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,

ördögbőr nadrágot,

a lányoknak tűt és cérnát,

ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,

ünnepre parádét,

kéményfüstben disznósonkát,

zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,

gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,

ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,

mint vízzel a teknő,

mint negyvennyolc kecske lába

százkilencvenkettő

Nagy László:Köd konda támadt

Köd-konda támadt

rétemre,

virágaimat

megette.

Már csak a betű

virágzik,

eredő könnytől

elázik.

Puszta világra

jön a tél,

árvaságomra

nincs födél.

"Irul-pirul Mária, Mária,

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

Jó éjszakát kívánok!"

/részlet József Attila - Betlehemi királyok c. verséből/

[link]

"Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra."

(Ady Endre)

Edward Estlin Cummings:

85

!

ó (gömbölydeD) hold, hogy

vagy

te (göMbölyded

ebb

mint gÖmbölyded) lebegő;

te

lt & (gömbölydedebb mint)

a

ranyos (legGömbölyded

ebb)

?

Weöres Sándor fordítása

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,

mikor utolsót csillan még a fény,

mikor a falevelek az ágról

utolsó mosolyt küldenek felénk,

s az őszi lombhullásban még egyszer,

kezünk vágyódva összeér.

Juhász Magda

A fecskéknek nem kell szólni,

mikor kell messze menni,

mit kéne dédelgetni,

kit kéne egyre óvni.

/...dalszöveg.../

Mulandó mert törékeny

minden emberi kapcsolat

üvegfúvás kalandja

pártfogó csillagzat alatt

de került bele porszem

és orvul szertepattan

szilánkjaira zúzza

egy kéz meggondolatlan.

/.../

Jön már az ismerős,

széllábú,deres ősz.

Sepreget,kotorász,

meg-megáll,lombot ráz.

Lombot ráz,

diót ver,

krumplit ás,szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja,kurtítja

a hosszú napokat.

/Kányádi Sándor:Jön az ősz/

Milyen volt szőkesége nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem

(Juhász Gyula)

.....

......

A szívem hoztam el. Csinálj vele

Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni

És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,

Csak a karom, mert nem öleltelek.

-József Attila-

Kosztolányi Dezső

....

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

....

Mysty Kata:Lelkem a kertem

Lelkem a kertem,

helyem megleltem.

Aki jön,bevezetem,

Pázsitjára leültetem.

Nézd!-ugye látod?!

Vége a láthatáron.

Minden tiszta kék,

mennyboltig elér!

Figyeld a játszi fényt!

Ott él a Remény!

Hallod a tapsot?

Mennyi örömöt hoz!

Jobbra egy kanális,

éppen,hal-majális.

Pánsíp hangja szól,

déli szél "rá" hajbókol.

Kezek tánca tetszeleg!

Lanton imák pengenek.

Lélekfátyol színteret ácsol,

ünneplő életet barkácsol...

....

.....

Ha szememnek könyje csordul:

Elveszesz te bánatombul!

Megkönnyíted a keresztet,

Melyet a sors rám eresztett!

.....

.....

-Tompa Mihály-

Tépj szét,tépj fel,

add azt,ami fáj,

lásd,Veled együtt

minden,sík ég,és puszta táj...

/én/