In memoriam

Karácsony... ez lesz az első Nélküled. Tudom, amióta világgá mentem, már sok ünnep volt, amire nem közösen készültünk és sok-sok kilométerre egymástól töltöttünk el, de ez lesz a legeslegelső Karácsony Nélküled. Nem meséled el, hogy mit készítesz az ünnepi asztalra és nem küldesz nekem életlen, sikertelen fényképeket az ünnepi dekorációról, amiken olyan jókat nevettünk mindig. Együtt. Nem ülünk a monitorok előtt, nem emeljük koccintásra a pezsgős poharainkat Szilveszterkor - Te ott és mi itt, messze egymástól és mégis együtt. Szív-közel.

Tudod, mielőtt elmentél, rajtam átsuhant egy dermesztő, kósza gondolat, hogy elveszíthetlek, és amikor elhagytál azon a vasárnap délelőttön, már valahogy nem ért felkészületlenül...csak fájt. Már nem nyúlok a telefon után, ha hosszú úton vagyok, hogy üzenjek neked - ne aggódj értem, jól vagyok. Már átalszom az éjszakát és nem alszik velem a plüssmackó sem, amit Tőled hoztam el. ELhoztam Tőled sok mást is. A régi egyetemi tablóképedet, amin olyan sugárzóan szép és fiatal vagy. Itt áll a nappali polcán bekeretezve. Ne hidd, hogy fekete, nem. Fehér keret. Tudod, ez a gyász nem olyan fekete gyász, amit egy év után levethetek majd. Ez egy örök gyász lesz, ami néha fekete, de többször fehér és sokszor színes is. Ez valahogyan az életünk része lett.

Itt lóg a falon a tájkép is, amit a Te szobád faláról akasztottam le, és itt ragyog az ujjamon a gyűrű, amit a Férjed vett Neked, és engem kért meg, hogy segítsek kiválasztani, mert meglepetés lesz. Felbecsülhetetlen értékét ennek a gyűrűnek csak én ismerhetem. Remélem, Ő ott várt Rád, amikor megérkeztél. Csak remélhetem.

Még valamit elhoztam Tőled. A szeretetet. A feltétel nélküli, mindig óvó, soha nem bántó, semmit el nem váró, soha el nem múló szeretetet. Soha el nem múló! Nem tudhatom, hogy ott, ahol Te vagy most, érez-e még a szív szeretetet, de az enyém még érez és viszem magammal tovább, viszlek magammal tovább Téged.

Karácsonykor, majd elkészítem vacsorára a Tőled tanult különleges fogásokat, és amikor megterítem az ünnepi asztalt, Neked nem teszek fel terítéket, de a Te étkészleteddel terítek, így kicsit Te is itt leszel velem. Velünk.

Lélek-közel.

Ígérem, hogy amiket Tőled tanultam, nem felejtem el. Továbbviszem a lángot, ami égett benned, és ahogy én melegedtem egykor a Te lángodnál, úgy melegíti majd az Én lángom is az enyéimet.

Legyen békesség Veled. Boldog Karácsonyt!