Nőnap, avagy biztos jó bármilyen neműnek lenni?

...A főnököm főnöke viszont egy úriember, szereti a nőket, ez látszik rajta. Tiszteli is a gyengébbik nemet és szerintem úgy látja őket, amilyenek valójában. Ő mindig hoz virágot, az összes lánynak, aki a környéken dolgozik (nem mondom, könnyű dolga van, öten vagyunk, mert ez itt a műszaki részleg, csupa férfi kollégával). Szóval visszatérve, akik szeretik a nőket, azok tisztelik is őket, mert udvariasak és éreztetik folyamatosan, hogy nő vagy, hogy csinos vagy, hogy szép a frizurád és mennyire kívánatos vagy a szemnek.

Tisztelet a kivételnek, egyre kevesebb ilyen férfi futkározik a világban. Régebbi kutatásaim kimutatták, hogy mióta egyenjogúak vagyunk, mi a fenét akarunk? Mi akartuk, akkor miért járna tisztelet? Mi is dolgozunk, elvesszük előlük a lehetőséget és saját akaratunk van. Félreértés ne essék, nem emancipunci aktivista vagyok, csak egy oldalt világítok meg, ami igen is létezik.

Egy dolog zavar már csak! Akkor tisztelték a nőket, mikor nem vették emberszámba őket? Mikor nem szavazhattunk, nem mehettünk templomba, iskolába és az apánk eladott minket 14 évesen valami férfinak, hogy férjhez menjünk. Szerintem akkor sem tiszteltek, még emberszámba sem vettek. Nézzétek meg a hithű arab családokat. Nő hátul kullog, letakarva és még veszekedni sincs joga a férjével, az azonban bármikor megcsalhatja, kirakhatja, elválhat tőle.

Szóval a tisztelet kétirányú dolog. Talán intelligencia kérdése, talán neveltetésé, talán érettségé, vagy tapasztalaté. Tiszteljük egymást, mint embert és csodáljuk meg egymásban a férfit, vagy a nőt. Kicsit nézzünk más szemmel a dolgokat ebben a rohanó világban, mindenkit lehet tisztelni valamiért.