Idősek viselkedése (beszélgetés)

Sok vidéki idős vannak ezzel így. Ott a kert, azt művelni kell. Itt a tavasz, vetni kell. A házon mindig van mit javítani.

Több idős rokonom még utolsó napján is kint "kapirgált", tett-vett a portáján, aztán reggel már nem kelt fel. 85-90 évesen elaludtak. Akkor fáradtak el.

[link]

ebből másolom:

Hogyan lehet soron kívül bekerülni idősotthonba?

A soron kívüli ellátás biztosítását különösen az alapozza meg, ha az igénybevevő

önmaga ellátására teljesen képtelen és nincs olyan hozzátartozója, aki ellátásáról gondoskodna, és ellátása más egészségügyi vagy szociális szolgáltatás biztosításával sem oldható meg;

a háziorvos, kezelőorvos szakvéleménye szerint soron kívüli elhelyezése indokolt;

szociális helyzetében, egészségi állapotában olyan kedvezőtlen változás következett be, amely miatt soron kívüli elhelyezése vált szükségessé;

kapcsolata vele együtt élő hozzátartozójával, eltartójával helyrehozhatatlanul megromlott, és a további együttélés életét, testi épségét veszélyezteti.

Üdvözlet mindenkinek! tanácsot nem tudok adni, nem is tisztem, de röviden: 67 éves vagyok. Anyám otthon ápolta a párját, aki utolsó stádiumos rákbeteg volt,a morfiumot csak neki adták ki, de olyan lázas volt, hogy nem tudott érte elmenni húsvét előtt. ráhívtam a körzeti orvost -aki reggel ott volt, de nem szólt neki, hogy baja van-. akkor megtiltotta, hogy ilyet mégegyszer eljátszak vele, Ő tudja mikor van orvosra szüksége /54 éves volt/. két évvel később Anyám váratlanul meghalt. a férjem sem kispályás, semmibe nem enged bele szólni, ő is tudja, hogy mikor kell neki orvos. Apám 87 évesen halt meg. Ő 64-65 éves koráig sosem volt komolyabban beteg. amikor kiderült, hogy mi baja, azt mondta hagyják őt békén 86 éves,ne piszkálják. ne fájjon a többi nem számít. el kellett fogadjam, mert az ő élete. knnyebb volt mert messze laktunk egymástól, nem szembesültem naponta a leépülésével. ilyen előzmények után én is azt mondom, hogy az én életem, hagy éljem úgy ahogy én azt jónak látom. iden, de hol a határ? a környezet, az orvosok elítélik azt aki ezt hagyja, leszedik a fejét, hogy miért nem előbb kényszerítette a hozzátartozóját, akkor még lehetett volna...... nem vagyunk egyformák, de azt tudom, hogy ha már nincs szükség ránk, ha meg kell kűzdeni nap, mint nap a kirekesztettség érzésével az nagyon el tudja venni az életkedvünket. a gyerekeinknek megvan a saját életük, a saját családjukért felelősek elsősorban, dolgozniuk kell, hogy fizessék a lakástörlesztést,stb., ellássák a gyerekeiket, hogy élni tudjanak. én sem szeretnék rájuk támaszkodni, nem szeretném, ha rólam döntenének míg képes vagyok saját döntéseket hozni, és legfőkép nem szeretnék elfogadni tőlük anyagi segítséget, még akkor sem, ha néha jól jönne. DE... ha segítséget kérek -azt hiszem teljes joggal elvárom-, hogy időben megkapjam. a ma 86 éves nagybátyám állítja, hogy amíg mindent egymagának kell megoldania és azt meg is tudja tenni, addig él -neki nincs ideje lerobbanni =D -. szóval ettől nem lettetek okosabbak, mert mint írtam nem vagyunk egyformák, de erőszakkal nem mentek semmire. valaki egyszer azt mondta "ha lepkét akarsz fogni, nyitott tenyérrel kell járnod"

köszönöm, hogy meghallgattatok, és kívánom sikerüljön a problémát minél előbb megnyugtatóan lerendezni.

Értem, köszönöm.

Sajnos ez az időskori elbutulás,rengeteg oka van.

Gyanítom az a korosztály amikor csak az idősebb tudhatott mindent jobban.Ha győzködik még agresszívabb lesz.Én átéltem a folyamatos leépülést az utolsó 120nap maga a pokol volt.

Azt gondolom, hogy ennek a helyzetnek a kialakulása valahol régen kezdődött. Akkor, mikor az idősek elkezdték úgy érezni, hogy rájuk már nincs szükség.

Azt írja a fórumindító, hogy 20 méterre laknak egymástól.

Korábban mennyire voltak bevonva az idősek a családi életbe? Mennyire telepszik ez a gyermeki gondoskodás az életükre?

Ahhoz, hogy aktivitásukat, életkedvüket megtartsák hagyni kell őket saját döntéseket hozni.

Ez ugyan már nem segít ebben az esetben, hiszen itt az idősek már évek óta ebben a kirekesztettségben élnek. Most mindegy is, hogy ezt maguk választották (mert úgy érezték feleslegessé váltak) vagy a család zárta ki őket.

Azt gondolom, hogy a háziorvost kéne felkérni (ha benne bíznak), hogy látogassa őket rendszeresen, beszélgessen el velük.

A gyermekeket pedig nem tiltanám el tőlük. Óriási törés lehet ez nekik. Meg kell beszélni velük, hogy a gyermekek látogatása csak tiszta, rendezett környezetben lehetséges.

Ezek a jutottak eszembe olvasva a fórumot.

Nem, ez nem hülyeség. Lemondtak az életről, feladták. Nem akarnak tovább élni, mert tudják, hogy milyen állapotban vannak, s az csak egyre rosszabb lesz. Ne akarjatok a döntésük ellen tenni! Agyaljatok azon, hogyan tudnák a hátra lévő életüket emberhez méltó módon leélni!

Már késő otthont keresni, arról évekkel ezelőtt kellett volna elkezdeni gondoskodni. Több hónap, év a bekerülési idő. (Hacsak nem vagytok milliomosok.)

Úgy lettem a nem beszámítható anyukám gondnoka, hogy beleakadtam egy emberséges ügyintézőbe, aki elintézte, hogy ideiglenes gondnok lehessek. Egyébként PERT KELLETT VOLNA indítanom az édesanyám ellen, hogy a gondnoka lehessek.

Azért nem is úgy megy, hogy szigorú elmegyógyászok előtt kellene megjelenni.

A bíróságra el kell menni, de az előzetes szakértői bírálatok kíméletesen zajlanak, a leletek, a gyámhatóság és a háziorvos véleménye alapján.

Én úgy tudom, a cselekvőképességet bíróság állapítja meg.

"A mindennapi életben az ember cselekvőképessége birtokában hozza meg valamennyi döntését mind személyére, mind vagyonára vonatkozóan. A cselekvőképesség főszabály szerint minden embert megillet, korlátozására kizárólag a Polgári Törvénykönyvben meghatározott okokból, a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete alapján a garanciális eljárási szabályok betartása mellett kerülhet sor.A cselekvőképesség olyan képességet feltételez az ember részéről, hogy képes legyen felismerni tetteinek következményét, rendelkezzen az ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességgel. Ha ez a belátási képesség valamilyen okból hiányzik, ezekben az esetekben a jog nem ismerheti el az érintett személyt cselekvőképesnek, hiszen ha az adott személy nem képes tetteinek következményét átlátni, akkor fennáll a veszélye annak, hogy saját érdekeivel ellentétesen fog cselekedni."

Ebben az anyagban van:

[link]

Én a gyámügyi osztályon érdeklődnék, merre kell indulni.

Erős ember vagy. Nem mindenki az. Betegségeidet saját magad kúrálod és sikeresen. Irigylésreméltó, komolyan mondom. Én is szeretném így ha ott tartok. Én sem szeretnék senkire támaszkodni ha nem muszáj. De vannak gyengébbek és mások.

Kívánok neked jó egészséget.