Idős szülők és a gyermekvállalás (beszélgetés)

Nem ijesztettél el :) A terhességet én is jól viseltem,bár az első 4 hónap hányós volt.

Ok,írok privit.

Sajnálom,hogy ilyen fiatalon magadra maradtál :(

Nekem későn jött el az Igazi,ezért szültem későn.

Köszi szépen! Azért megírhatnád, ha gondolod, privátban is, mert én az ismeretlentől félek a legjobban, szeretek inkább mindenre felkészülni.

Ha az orvosod nem támogat és komolyan gondoljátok, lehet, hogy érdemes lenne másik orvost választani.

Amúgy lehet, hogy félreérthető voltam, én nem akartalak elijeszteni az újabb gyerektől, a terhesség előtt fitt voltam és remélem, utána is az leszek. Hasonló korú barátnőim jól viselték a terhességet, valszín ez nem korfüggő.

sztem ez egyenfuggo. lehet egy fiatal szulo is turelmes es egy idosebb is alkalmatla

viszont a gyerek legalabb 20 evig lefoglalja az embert 60 folott mar azert huzos sztem... de sztem rengeteg hatranya van meg annak ha vki idosebb korban szul.. en is idos szulok gyereke vagyok,apum nevelt fel,a tinedzserkor a generacios kulonbseg miatt brutal volt,es sajnos egyedul is maradtam arvan 17 evesen. de ez egy rossz pelda csak ami eleg nekem ahhoz h idos koromba nem vallaljak gyereket es nem is fogok

anyósom 72 éves, imádom, pörög jön-megy, néha lassabb,de kívánom,h még 20 évig itt legyen velünk. sosem gondolnék rá úgy,h teher. hetente 1x mindig felmegyünk megnézni,nem kötelességből hanem mert szeretnénk látni.

én lassan 30 éves leszek, 3 hónapon keresztül minden nap hordtam nagymamám sugarkezelésre, egyszer sem húztam a szám vagy éreztem hogy teher lenne.

ez csak hozzáállás kérdése. hogy is lehetne teher az a személy akinek az életünket köszönhetjük??? nekik sem volt teher amikor mi gyerekként betegek voltunk és éjszakákat nem aludtak..

szerintem ha az ember fizikailag képes rá akkor akár 50 évesen is vállalhat gyereket. ha azért nem vállalnánk gyereket,mert félünk,hogy mi lesz ha... akkor kihalna az emberiség. nincs nagyobb boldogság egy gyereknél. ha lehetőségetek van rá és még testileg is képes vagy rá,h kihord akkor nincs min gondolkodni! :)

A terhességek milyenségére reagálok.

Az elsővel nagyon beteg voltam, hánytam majdnem végig, görcsöltem kórházban is töltöttem 2,5 hónapot, a másodikkal meg kutyabajom se volt. A szülés is más volt. Az elsőnél azt gondoltam, itt a vég, élve nem úszom meg. A második gyerekem viszont "pillanatok alatt" jött a világra.

Ti terveztek második babát?

Már a kisfiamnál is fokozottan veszélyeztetett voltam,ebben igazad van,ijesztgettek a terhesség alatt :(

Nem hiszem,hogy rémtörténetekkel kellene ijesztgetnem téged szülés előtt.Könnyű,gyors szülést és sok boldogságot kívánok!

Az orvosom mondta,hogy 50%.

A férjem és az öccse nem igazán jó testvérek,az ő részükről lennének unokatesók.A testvéremmel nagyon jó a kapcsolatunk,náluk nincs gyerek.

Én nem mondanám,hogy teher lehet az idős szülő.Nevelés kérdése.Az én anyám-bárcsak élne még!!!-apám 80 éves,és minden nap imádkozom,hogy kicsikarjak a sorstól még egy kis időt.:)

Testvér nélkül nőttem fel,egykeként.Pocsék volt.Mindenem megvolt,de azokat a gyerekeket irigyeltem,akik hazamennek suli után,és van KIVEL játszaniuk.A 2 nagyobbik fiam között 3 év van,és mindig jót játszottak együtt.:) A 4.ő későn született,a nagyokkal nem játszhatott.Sokkal pocsékabb neki,látom rajta.Hiába igyekszem,én mégsem gyerek vagyok.:) Azt butaság nézni,hogy:Mi lesz ha??...Mert sajnos fiatalon is meghalhat valaki,magára hagyva a gyerekét/keit,és volt olyan szomszédom,aki 46 évesen szülte a fiát,és,és 88évesen halt meg.Viszont volt itt egy édesanya,aki 22 évesen szült,és 24 évesen megütötte az áram,árván hagyta a 2 éves gyerekét.Lehet,hogy holnap felrobban a föld!:)

Az a baj,hogy mindig attól tartunk,mit hoz a holnap?És nem éljük a mát!:)

Én mindkét "kritériumnak" :-)) megfelelek. Anyukám 37 volt, amikor én születtem. Ez abban az időben(43 éve) elég ritka volt. Elhatároztam, hogy na én aztán nem szülök ilyen soká. Kicsi koromban szégyelltem, hogy mindenkinek csinos, fiatal az anyukája, ma már nagyon büszke vagyok rá. Éretten, letisztultan, higgadtan gondolkodó anyukát kaptam, aki a mai napig szellemi partnerem és a legbiztosabb támaszom.

És, milyen az élet: 40 évesen született a kislányom. Tele vagyok energiával, koromnál fogva nagyon is tudom, ki vagyok és mit szeretnék. Nem ösztönből cselekszem, hanem megfontoltan. A kislányunk egy szépen felépített családba érkezett. Nem kell az építkezéssel a karrierrel küzdenünk. Ezek az előnyei. A hátránya nyilván az, hogy a nagy számok törvénye alapján már nem tölthetünk vele annyi időt, mint azok az anyukák, akik huszonévesen szülnek.

Ha tanácsot lehet ebben a kérdésben adni, talán annyi, hogy ha megszületik Bennetek a vágy, ez a négy x nem lehet akadály! :)) (de azért arra készülj fel, hogy az egészségügy a fokozottan veszélyeztetett kismamák közé sorol majd- ezért nyugodt babavárásra nem lehet készülni!)

Ezt nagyon bírom, amikor 50-60 éveseket vénséges, rozzant, beteg embereknek tüntetnek fel.

Persze mindenki saját magából indul ki:-)

Írhatnál a szülésedről, mostanában nagyon fogékony vagyok a témára:-) (még 6 hét van hátra)

Azt, hogy a méhenkívülinek 50% esélye van, elég nagy bátorság kijelenteni, nem tudom, ki tette ezt meg. Persze ha csak azt mondta, hogy vagy méhenkívüli lesz, vagy nem, az más téma.

Szerintem amúgy a testvér gyerekkorban értékes igazán, tehát ne a "ha mi már nem leszünk"-ben gondolkodjatok. Nekem is van testvérem, szóval nekem biztos fura lesz, hogy a mienk egyedül nő majd fel. Az unokatesók()ban még reménykedem, velük sokat lenne együtt, de még nem fogantak meg sajnos.

Korhazban dolgozom, nagyon sok a 38-40-42 eves elso szulo no.

Nemreg pedig volt egy 52 eves terhesunk (elso gyerek).

Rajtad mulik, hogy erzed magad.

A 73 eves fonokom (no)napi 8 orat dolgozik es heti 6 alkalommal jar konditerembe munka utan.

Szoval ne ird le magad 40 evesen :)

Sok oldalról lehet fontolgatni a dolgot, de nekem az a legijesztőbb hogy akkor esik ki az ember a gyerek mellöl, akkor hagyja támasz nélkül, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá.

Nem is beszélve róla, hogy egy öreg, beteges, rászorult szülő csak teher egy tizen-huszon éves mellett. Neki ebben a korban még egészen más dolga lenne, mint a vénségek istápolása.

És azt is valljuk be őszintén, hogy ahogy öregszünk, egyre konzervetívabbak, egyre rugalmatlanabbak, fáradtabbak leszünk - legalábbis én ezt tapasztalom.

A szülés nem volt problémamentes(sokáig rémálmaim voltak utána),a méhen kívülire 50% újra az esélyem,az orvosom sem javasolta az újabb babavállalást.

Az egyik barátnőm hasonló okokból nem vállal másodikat,mint Te.

Hű, de igazad van! Ez nálunk is így van, szinte mintha nem is lenne testvére az enyémnek. 1 évben 2x összejönni? Ez csak a látszat. De soha egy telefon, stb. Nekem nincs, de így nem is kéne.

A kérdezőnél is igaz , 3 év? Semmi.

Ha 37 évesen nem tartottad magad "idősnek", akkor most mi változott? Ha ennyit "öregedtél" testben-lélekben, akkor nyilván megfontolandó. Én 42 éves vagyok, most születik majd az első. Nekem is tele a méhem miómákkal, a nagyobbakat már kiszedték.

Sokára jött össze a gyerkőc, a tesót végig terveztük, de a terhességet annyira extra rosszul viselem, hogy nem lenne szívem kitolni az első babával arra a 9 hónapra, amíg várandós vagyok a másodikkal, mert el sem bírnám látni. Azt meg nem mondhatom, hogy várunk pár évet, amíg újra belevágunk, mert akkor már biológiailag lesz késő.

Páromnak egyébként 2 testvére van, szinte egyáltalán nem tartja velük a kapcsolatot. Anyukája nagyon fiatalon halt meg, édesapja néhány éve. Hiába nem egyke, de nincsenek családi kapcsolatai, de ez őt nem zavarja, úgy tűnik. Pedig gyerekkorukban jóban voltak.

igaz én jóval fiatalabb vagyok,mint a párom. ő 46 éves, van egy 3 és fél éves fiunk és most "dolgozunk" a kistesón! sosem gondolkodtunk azon,h az ő korában már nem kéne...stb. szerintem ha azt érzed,hogy szeretnétek egy percig sem szabad gondolkozni.

egy ismerősünk 42 éves és most 12 hetes pocakos ikrekkel. :)

egy másik ismerősünk is 37 éves a párja 50 és most dolgoznak egy 4. babán :)

a környezetemben sok ilyet tudnék még felsorolni.

:))) szerintem hajrá ;)

40 évesek vagyunk,van egy 3 éves kisfiunk.

Lett volna még gyermekünk,de méhen kívüli volt a terhességem.(Ezután pár hónapig mélyponton volt a házasságunk.)Több apró mióma is van a méhemben,de az orvosom szerint ez nem akadály,de figelmeztetett,közeledik a klimax.Inkább a korunk aggaszt,a szülésem sem volt problémamentes,fáradékonyabb is vagyok (mint huszonévesen)fel is kell nevelni a gyerekeket.A környezetünkben most ketten vállaltak ebben a korban második babát,mondván,ha meghalnak,legalább lesznek ők egymásnak.

Nálunk eddig a férjem nem akart,azt mondta félt,ne kockáztassunk,most viszont hetek óta szorgalmazza,hogy legyen kistesó.Vágyom is rá a szívem mélyén,de félek is.

Érdekelne olyanok véleménye,tapasztalata,akik idősebb korban szültek,vagy olyan fórumozóé,aki idős szülők gyermeke,jó-e,hogy van testvére vagy ha nincs,hogy éli meg az egykeséget?