Idős szülők gyermekei (beszélgetés)

"Én 18 évesen szültem.a leányom most 22éves én 40 áves vagyok.sokszor ,ha megyünk eggyütt valahová azt hiszik a hugom vagy a barátnöm.Ez nagyon jól esik .Most szeretnék a mostani párommal egy babát ,mivel neki még nincs gyermeke.sosem gondoltam volna ,hogy ilyen korban még gyermeket szeretnék,de úgy érzem,ha az ember szereti a másikat, megváltozik ebben a véleménye."

:)No igen...

Figyelj csak...és mennyi bébit szülnél neki?Ha mondjuk ő 3-at szeretne,azt is megadnád?

Olvasom a sok hozzászólást ezen a fórumon és másikokon is és mindig csak azt szajkózzák hogy anyagi biztonság meg karier meg utazás ahogy te is írtad. De még sehol nem hallottam hogy terveim szerint együtt nevelem fel a gyereket a párommal, férjemmel. Sőt olvastam olyat is aki komlett tervet, és anyagi biztonságot épít ki, válás esetére is.

Szóval mindenre felkészül mindenki, csak a lényeges dolgok maradnak ki.

A férjem nagynénje is először a karierjét építgettek minden elsőbbséget élvezett, most meg az én nagyobbik fiam idősebb az övénél. A betegségekről meg ne is beszéljünk amik vannak a kis srácnak és az orvosok, meg is mondták neki, hogy több mint valószínű ez a kora miatt van.

Nekem is marhaság, mert én kb. belövöm a korokat, de elképzelhetőnek tartom, hogy valakik erre képtelenek, ahogy én az arcok megjegyzésére.

Ha valaki kevesebbnek hisz a koromnál nem zavar, de ha sokkal, akkor próbálok rájönni, hogy mit akarhat tőlem:)))

Tényleg nem tudom... de még nem láttam olyan 40 éves nőt, aki 25-nek néz ki, de olyan 50 évest se, aki 35-nek (a botoxolt "sztároktól" eltekintve).... 15 év már elég hosszú idő ahhoz, hogy egy nő korát ne tudja bemérni valaki...... szerintem.

Persze nem sérteni akarom az egódat, de ez marhaság (nekem)....

Szia, van egy szomszédom/barátnőm, ő 42 és 3 éves a kislánya. a Csajsziban(mert nem tudok mást mondani rá olyen csajszis a nő) annyi energia van mint kevés huszonévesben, talpraesett, laza, stb. Irigylésre méltó, ahogy ő van a gyerekkel. Mindent megért amit akart, anyagilag nagyon jól vannak, kiegyensúlyozott, szerencsés a kislánya. Ellenpélda a sógornőm akinek a 16 és 14 éves fiai mellé csúszott be egy "langyosvíz, elélnek egymás mellett" házasságba a gyerek , és persze szeretik ,meg tökéletesen jól ellátják, de valahogy látszik a gyerek viselkedésén pedig csak 2 éves hogy idősebb szülők gyereke.

Én fiatalon szültem de anyu 36 volt ami akkor idősnek számított, sajnos nem élnek már a szüleim, de amikor kicsi voltam nekem nem volt belőle hátrányom úgy érzem.Sőt, anyu nagyon lazán kezelt sok mindent, kevésbé volt izgulós mint a fiatal anyukák.

Nem is tudod, hogy nézek ki:))), így nem is tudhatod, hogy mennyit tagadhatok le.

Sosem tagadom le a koromat, mert mindig úgy gondolom, hogy mondják azt, hogy jól tartja magát a korához képest mint, hogy azt mondják: rosszul tartja magát ahhoz képest, hogy csak 30 éves:)

Mit tehetek? A férjem mindig mondja, hogy már ideje lenne a koromnak megfelelően öltöznöm meg azt is, hogy ne legyek már ennyire idétlen:), de akkor az nem én lennék.

Egyébként a genetikám ilyen szempontból szerencsés. A családunkban mindenki sokkal fiatalabbnak néz ki, mint amennyi.

Ez akkor volt zavaró, amikor 17 éves koromban mondták, hogy simán letagadhatok minimum 5 évet. Akkor a kezdődő női egómat kicsit összetiporták:)

Amikor 28 éves voltam, az akkori munkahelyemen mindenki azt hitte, hogy 14 évesen szültem.

Azt gondolták, hogy kb. 20 éves lehetek, de aztán megtudták, hogy már van egy 6 éves fiam, akkor rögtön elterjedt a hír, hogy épp csak kijártam a 8-kat és rögtön szültem:))))

Nem rég pedig megkérdezték a fiamat a kisboltban, hogy ki az a lány, akivel beszokott jönni vásárolni? Ő mondta, hogy az anyukám, mire lehazugozták:)

Persze ezek szerintem túlzások, én pont annyinak látom magam, mint amennyi vagyok.

Az, hogy valakit fiatalabbnak néznek egy dolog, jó dolog, de attól még nem fiatalabb. Engem is fiatalabbnak szoktak nézni és még sem emrek gyereket vállalni 30 felett.

Azt hiszem amiket most olvasok nekem még szerencsém is volt, mert nekem apukám már 52 volt mikor születtem, de még simán hegyeket másztunk. Vitt a nyakába ha elfáradtam. Még Amikor 70hez közelített is együtt másztuk az Alpok csúcsait, vagy itthon a Mátrát. Pedig szívbeteg is volt.

Hát akkor csak úgy legyél fitt!!!

Én fitt vagyok, És te?

Engem 15-el szoktak kevesebbnek nézni a tényleges koromnál, de ennek ellenére nem vállalnék gyereket 40 körül.

Persze, ha nem lenne még gyerekem, akkor igen...

Ezt az érvelést sokszor olvastam, de nem értek vele egyet. Ne azért legyek fitt, fiatalos, mert van egy akkora gyerekem, mint a szomszéd 25 évesnek.

Azért legyek fitt és fiatalos, mert ilyen a mentalitásom.

Az meg - mint tudjuk - megint nem korfüggő.

Ha akarod megérted ha akarod nem. Naná hogy van köze a gyereknek !

A gyerek mozgást, pörgést, életet visz a családba . A gyerek okot ad, hogy fitt maradjon valaki (ezt írtam az előbb is)

De ennek mi köze a gyerekhez? Ha egy ember fitt akar lenni x évesen is, akkor tesz érte akkor is, ha van pici gyereke, akkor is, ha nem olyan pici, és akkor is, ha egyáltalán nincs gyereke.

Ha pedig nem tartja fontosnak, vagy nincs elég késztetése, akkor a kisgyerek csak arra jó, hogy ráfogja: miatta fáradt, és már nem jut ideje arra, hogy saját magát karban tartsa.

Az anyósomnál is lehetett valami gond, nem akart ő 40 éves korban szülni. Hogy miért nem sikerült, azt nem tudjuk, nem kötötték a férjem orrára, de 15 évig próbálkoztak, és nem lett babájuk. Aztán meg zsinórban lett 4.

Nincs ezzel semmi baj, azaz nem lenne, ha az ember tényleg tudhatná, hogy meddig él, vagy hogy meddig bírja olyan fitten, mint az elején.

A páromnak is csak az volt ezzel a gondja, hogy soha nem ismerhette meg, milyen érzés az, amit az orsztálytársai igen. Mert ő nem zargatta apukáját, vagy anyukáját, látta rajtuk, hogy fáradtak, anyukája beteg is volt, kímélni kellett.