Hogyan viselkedjünk a szenvedélybeteg családtaggal? (beszélgetés)

Lehet ez már annyira nem ide tartozik, de olyan felháborító, hogy rengeteg, nőnek, gyereknek kell szenvednie a szenvedélybetegek miatt.

Jó lenne, ha valaki komolyan venné őket, és segítene nekik.

Lehet,hogy nincs igazam de szerintem:el kell őt fogadni,szeretni.S ha érzi a szeretetet,elfogadást szívesebben lesz azokkal akik szeretik,mint a szenvedélyével

Szerintem,ha nem fogadjuk el valaki szenvedélyét,akkor a rosszallásunkal,idegeskedésünkel mégjobban a szenvedélyébe hajtjuk.

Olyan elegem van már az alkoholista emberekből! Nem származom rossz családból, kis faluban élek...de amit itt a nőknek és a gyerekeknek el kell tűrni a részeges férjek, "apák" miatt az felháborító!

A sok stadion, meg mindenféle hülyeség hellyett ezeknek az embereknek kellene házat, megélhetési lehetőséget adni! Mint írtam kis faluban élek, de itt kb. a 30-60 év körüli férfiak 50%-a rendszeresen fogyaszt alkoholt!

Lefogadom, hogy erre a tökéletes megoldást senki sem tudja:(

Mindenki más, maga a szenvedélybeteg és a hozzátartozók is. Másképpen reagál mindenki. Egy biztos tutujgatni nem szabad senkit, inkább keménynek kell lenni, következetesnek és határozottnak.

Nektek sikerült valamivel változásra bírni??

Már lett volna helye több helyen is, mint pl. kórházban... de az italozása miatt onnan is kitették...azóta pedig teljesen lezülött, a kórházba a zárt osztályon kaphatna kezelést de egyszerűen nem tudjuk rávenni hogy önként vállaljon egy kezelést...szóval most ott tartunk hogy kb.3 naponta megjelenik nálunk részegen, itt alszik egy nap, majd hazudik vmit hogy itt meg ott neki lesz helye és elmegy...majd kezdődik minden elölről

Ne haragudj, hogy én a problémámmal jövök ide, nem pedig segítséggel, de nem tudjuk mit tegyünk a szüleimmel :(

Anyukám testvéréről van szó, aki amellett hogy folyamatosan iszik hajléktalan is...

Nagyon sajnáljuk de fogalmunk sincs "hova tegyük" ?! Mi szenvedtünk már épp eleget apukám miatt, erre most kezdi ő

Ezek teljesen normális érzések egy ilyen helyzetben. Egyrészt dolgozik benned, hogy a gyereked, te szülted, te nevelted, te szereted a legjobban - másrészt viszont végig kell nézned, ahogy a gyerekedből valamilyen szer egy számodra idegen lényt csinál, és gyakorlatilag teljesen tehetetlen vagy ellene. Ezt roppant nehéz átélni, feldolgozni főleg.

Ha úgy érzed, megőrülsz, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy _neked_ milyen segítségre van szükséged ahhoz, hogy ezt a helyzetet ép elmével átvészeld! Nem viccből mondom, mert bár nem ismerem pontosan a helyzeteteket, azt tudom, hogy a "megőrülök"-érzésből lehet sajnos rosszabb is hosszú távon.

Nem ismerem pontosan a helyzetet, de örülnék, ha priviben megírnád, hogy mi történik most nálatok! Tudom, hogy milyen nehéz ezekről a belső - és sajnos időnként szégyenteljes - családi ügyekről beszélni, nyilván ezért is fogalmaztál rébuszokban itt a topikban, de ne hagyd, hogy ez elnémítson! Ennek nagyon gyorsan az a vége, hogy teljesen bezárkózol és elveszíted a kapcsolataidat.

Mindenféle viselkedés-módot letoj magasról a szenvedélybeteg.

Lehet kedvesen,kérlelően,mogorván,idegesen,ordítva,fenyegetve,kórházba zárósan....semmi nem használ nekik.

Ha ő nem akarja,akkor vége.

Ez a mondat is megragadta a figyelmemet, a topiknyitóból:

"Mi az a viselkedés a környezetében ami gondolkodásra készteti,hogy esetleg változtasson."

Nincs ilyen. Valamilyen (csekély) mértékben tudod befolyásolni, esetleg percekre vagy órákra. A ő viselkedését azonban igazából nem te befolyásolod, hanem a szer, amitől függ, és az ahhoz való viszonya. Nyilván egy támogató, gondoskodó családban élő szerfüggő hamarabb juthat el odáig, hogy tisztán akar élni, mint egy olyan függő, akinek a háttere nem ilyen szerencsés, de ez elmélet, de valójában a függő személyen múlik minden. Sajnos a függő, ahogy írtad is, hárítja a felelősséget, de ennek nem szabad bedőlni!

Guzmi, ugye drogos és/vagy gyógyszerfüggő a gyereked?.

A következőt teheted: ha van tiszta pillanata, akkor egyszer, hangsúlyosan, nyugodtan és őszintén fel kell vázolni előtte a lehetőségeket. Nem veszekedni, nem vádaskodni, nem menni bele vele semmilyen vitába. (Tudom, ez nagyon embert próbáló feladat, de néhány perc önuralomra van szükség.) Csak a tényekre szorítkozni: vagy ez meg az meg amaz történik, vagy leveszitek a kezeteket róla és csináljon, amit akar, éljen ahogy, ahol és akivel tud.

Ki fog akadni, valszeg kiabálni fog, kötözködni fog, zsarolni fog, sírni fog stb., függően attól, hogy milyen játszmákba szokott titeket bevinni. A neheze ezután következik: ki kell tartanotok amellett, amit mondtatok, akkor is ha napokig zsarol, hazudozik, ígérget és hisztizik. Ha nem teszitek ("mégis ő a fiam" jeligével), akkor fog kizsigerelni, fizikai és lelki szinten is, mert tudni fogja, hogy megteheti, mert úgysem gondoljátok komolyan.

Saját tapasztalatból mondom, hogy a drogos, gyógyszerfüggő embernél undorítóbb és alacsonyabb rendű nincs. Mindenki meneküljön előle, aki megteheti! Mivel - a topikból is látszik - törődő és alapvetően gondoskodó családja van, ezért ennek a függő személynek is lehetősége van leszokásra, elvonóra, az életének újragondolására és újrakezdésére. Ha nem él vele, az az ő baja, teljes mértékben - bármi is legyen a következmény.

Hangsúlyozom még egyszer: nem a levegőbe beszélek, hanem tapasztalatból. Bár ne így lenne.

Csak én nem értem, hogy miről van szó?

A gyerekedről? Mi a baja? Milyen szenvedélye van?

Nem bántani akarlak, félre ne érts, pont az a legnagyobb baj, ha nyaljátok....és semmiért nem kell felelősséget vállalnia.

Nagyjából értem a helyzetet, szülők vagytok teszitek, amit legjobbnak gondoltok. De ez nem jó.

Ezért kell egy szakember, hogy elmondja, hogy segíthettek a helyzeten igazából.

A lényeg, ha aggódunk, törődünk,kinyaljuk a s..., akkor is ez van, így most megpróbálom, hogy lesz...m

igaz így állati mérges, hogy nincs kiszolgálva, és látom rajta a gyűlöletet, de legalább nem érzem magam egy idióta baromnak, akit a kicsi fiacskája dróton rángat. Nem érti, hogy nem az én egészségem megy tönkre, nem én nem jutok előbbre az életben, nem engem ítélnek el a tetteimért,nem engem kerülnek majd az emberek. Mégis mire gondol? Következmények nélkül nem fogja megúszni. Ez már nem az, hogy jaj elestem, anyuka beköti a térdemet, anyuka tehetetlen. Ezen kívül minket nagyon megvisel, remélem nem megy rá az egészségünk, mert nem érdemli meg, de a szülő az utolsó leheletéig aggódik, akármit is mond. Én is mondok mindent, de ha azt mondnák, hogy holnap adjam az életemet érte már vihetnék is.

TE ne tedd.

8 év meg igen rég volt.

Válasz mindenkinek

Volt neves dokinál,aki jó pár beszélgetés után közölte velünk, hogy teljesen normális az ég világon semmi baja.A teszteket is megcsinálta többször amit nehéz átverni, mégis az eredmény semmi baja.

Ez 8 éve volt.

Azóta erről szó sem lehet, mert Neki semmi baja, nem beteg, a doki is megmondta!!!!! Múltkor mondtam Neki "most is be vagy állva" válasz: te vagy beállva. Szégyelljem magam Én. Megőrülök!!