1 hete hunyt el az anyósom:( Hogyan viselkedjek a férjemmel, azon kívül, hogy vigasztalom? (beszélgetés)

Szia!

Nem, semmiképp' sem szeretném utánozni az anyósomat, nem akarom nehezíteni a férjem dolgát. Persze, tudom, hogy nem jó a direkt figyelemelterelés, pontosan azért, amit Te is írtál. Egyébként tudja a férjem, hogy érdekel a bánata, én is nagyon szerettem az anyósomat! Meghallgatom mindig, de én nem szoktam felhozni az édesanyját, nem akarom mégjobban kiborítani. Mikor Ő elkezd beszélni Róla, akkor beszélgetek, de magamtól nem hozom fel. Természetesen egyedül szoktam hagyni, mikor igényli. Próbálok én erős maradni, csak nehéz... Igen, figyelni kell Rá, bár Ő nem szereti az alkoholt, sosem kocsmázott, de nem lehet tudni, hogy mit hoz ki az emberből egy ilyen tragédia! Köszönöm szépen Neked is a választ!

Viselkedj természetesen. Legyél olyan, mint eddig. Nem szabad felvállalni azokat a szerepeket, amit az anyósod csinált.Bármi hasonlót tennél, csak halvány utánzata maradnál, amellett, hogy még te is őrá emlékeztetnéd.A direkt figyelemelterelés nem jó, mert azt a látszatot keltheti, hogy nem érdekel a bánata.Hallgasd meg türelmesen, ha az emlékeiről, a múltról beszél, mert az segít a feldolgozásban. Ha ő maga nem beszél ilyenekről, spontán te is rákérdezhetsz mondjuk a közös fényképek nézegetése közben.De ne erőltesd. Ha egyedül akar lenni, hagyni kell. De mindenképpen erősnek kell maradnod és oda kell rá figyelned. A fiúk hajlamosak belemenekülni valamibe. (pl. kocsmázás)

Ezt ne hagyd. Nagyjából ennyi jutott eszembe:)

Szia!

Hjajj, ez borzalmas lehet!:( Persze, én is kedves vagyok, nagyon figyelek Rá (mondjuk mindig:))! Ő nem szereti a vígasztalást, de amikor mégis elfogadja, akkor türelmes vagyok Vele, hagyom, hogy kibeszélje magából! Nála a fájdalom úgy mutatkozik, hogy napközben csak néha említi meg, bár nem is nagyon beszélget:S Teljesen kész van, olyan, mintha nem is ezen a földön járna:( Szóval úgy mutatkozik Nála a fájdalom, hogy napközben nem nagyon emlegeti, de azért időnként elkapja a sírás szegénykémet, inkább estére romlik mindig a kedve. Mikor felébredek a babához, szoktam látni, hogy sír...:( Szoktam kérdezni, hogy hagyjam-e egyedül, vagy beszélgessünk. Változó a válasza, de legtöbbszor azt kéri, hogy beszélgessünk. Mi is együtt szoktunk sírni, igazság szerint próbálok erős maradni, de eleve fáj nekem is, hogy elment a Mama, viszont mikor Ő sír, megszakad a szívem és én is elsírom magam. Én sem hozom fel sosem, mindig csak akkor beszélek róla, amikor a férjem megemlíti. Én sem látványosan vígasztalom, inkább csak úgy, hogy mikor sír, megkérdezem, hogy hagyjam-e egyedül, vagy beszélgessünk. Ha azt kéri, hogy beszélgessünk, akkor átölelem, megvárom, amíg megnyugszik és beszélgetünk, ha egyedül szeretne lenni, akkor eleget teszek a kérésének. Igen, feldolgozni Neki kell:( Köszönöm a választ Neked is!

Szia!

Ohhh:( Mindkettőjüket, egyszerre? Hjajj...:((( El is hiszem, hogy nagyon nehéz időszak jött! Az én férjem is türelmetlenebb, mondjuk a gyerekekkel nem, de velem kicsit igen. Szerencse, hogy nem rosszul sült el, hogy meglátta a fórumot, hanem jól:) Részvétem a szüleid miatt! Ő sem szereti, ha sajnálják és azt sem, ha felhozzák az édesanyját. Én sem hozom fel, mindig csak akkor beszélgetek Róla, ha a férjem kéri. Még nincs ereje kimenni a temetőbe... Ő olyan típus, hogy ha valami fáj Neki, szereti egyedül lerendezni magával, de most igényli, hogy beszélgessünk, sőt, most elfogadja időnként a vígaszt, bár nem mindig. Nem szereti. Persze, nagyon türelmes vagyok Vele, a kislányomat is igyekszem lefoglalni, amennyire tudom, hogy ne nyúzza a férjemet. Igaz, Ő olyan típus, hogy akár lelkileg, akár fizikailag van rosszul, akkor is játszik a gyerekekkel, de most jobbnak látom, ha nyugiban hagyjuk! Egyenlőre még nincs jobban, időnként beszélget az édesanyjáról, néha felhozza, de mikor éjjel felébredek a babánkhoz, szoktam időnként látni, hogy ül a fotelban, vagy az ágy szélén és sír:( Igen, az én férjem is teljesen készen van, olyan, mintha nem is ezen a földön járna:( Ül és néz maga elé, alig szól. Időnként elkapja a sírás, aztán megnyugszik és beszélgetünk, de még nagyon friss ez az egész. Sajnálom, hogy a párodnak is át kellett élni ezt, illetve rosszabbat, mert Ő két személyt is elvesztett!:( Köszönöm Neked is a választ!

Szia!

Igen, tudom, ráadásul Ő eleve nehezen nyílik meg, szóval ebben a helyzetben pedig méginkább:S Sajnálom, hogy a férjednek is át kellett ezt élni:( Gondolom, hogy nagyon nehéz időszak volt... mi még nagyon az elején tartunk. Köszönöm a választ Neked is!

Szia!

Köszönjük a részvétnyilvánítást!

Köszönöm a tippeket is! Igazság szerint tudom, hogy mit kell ilyen helyzetben tenni, nem ez a gond, hanem a férjem nem mindig fogadja el a segítséget:S Persze azért van, mikor igényli és kéri, hogy beszélgessünk. Köszönjük!

szia

Őszinte részvétem.

Tégy úgy mint eddig, támogasd ha kell vígasztald ha magányra van szüksége akkor hagyd picit egyedül. Kitartás.

Szia!

Igen, azt tudom, hogy nehezebben viselik, ha sajnálják Őket, az én párom sem szereti. Csak azért kérdeztem, hogy hogyan viselkedjek, mert a vígasztalást nem szereti, nem tudom, hogy akkor mi a legjobb, amit tehetek:S Persze, időnként elfogadja, igényli, de legtöbbször nem hagyja. Őszinte részvétem a szüleid miatt:(((