Hogyan viselkedik egy nárcisztikus szülő? (beszélgetés)

Jaj az “anyám” is azzzzz…., még színészkedni is profin tud, Oscar-díjat érdemelne!!!! Nárcisztikus anya felnőtt gyermekének lenni pokol volt!

Brrrrr….

Soha nem bírja elviselni, ha nem ő a leg, leg, legjobb, szeret a középpontban lenni, végtelenül hiú! Hírnévrontásban, rágalmazásban, kavarásban mester!

Gyerekeit megkülönbözteti, “természetesen” én vagyok a fekete bárány, testvérem az “aranygyermek”….

Nekem a nem regisztrált pszichológusok, tanácsadók segítettek sokat a lelki gyógyulásban, neveket nem mondok.

Édesapám sajnos meghalt…, végtelenül jó ember, egy angyal volt. Több-több évvel Apám halála után teljesen megszakítottam “anyámmal” a kapcsolatot.

Azóta jobban vagyok, sikerült túllépni rajta. Van munkahelyem, de bal térdproblémám miatt hosszú ideje betegállományban vagyok.

Felfogadtam egy barátnőt régen, Ő lett a fogadott testvérem, lelki társam is jóban-rosszban, nincs neki facebook profilja (de jó!), betegsége miatt sajnos jelenleg kórházban van, az ünnepeket is bent tölti. Kórházi bennfekvése előtt orvosai nem kezelték őt megfelelően, egyik rendelőnek a stílusa is borzalmas! De most jó helyen van, kezelőorvosa rendesen bánik vele, nehezen, de lassan kezd gyógyulgatni, előbb-utóbb felépül és hazatérhet saját otthonába, alig várom ezt a pillanatot!

Fogadott testvérem családja is teljesen hasonló mint a biológiai “családom”…..

Uhhhh…!!!!

“A család nem a vérről szól. Hanem arról, hogy ki fogja kezedet amikor legjobban szükséged van rá.”

“Az egyetlenek, akiket felzaklatnak a határaid, azok az emberek, akik csak profitálnak abból, ha neked nincsenek határaid.”

A nárcisztikus ember MAGÁT TARTJA A LEGJOBB-nak: mindenben,kivétel nélkül: mondjuk Ő alegokosabb, alegszebb, a leg legek mindenben.

Nagyon nehéz a velük való közös élet!: magát alázza meg , aki vele képes élni.

Sajnos saját tapasztalat.