Hogyan viselkedik a férjed veled, ha beteg vagy? (beszélgetés)

:-)

csak ha mar jol van..

Reggel elment dolgozni.Én most értem haza,az uramnak semmi baja!

Ami igaz,az igaz,---tegnap este eleget rimánkodtam,hogy ---jaj apukám,meg ne halj már!

Néztem a neten.Inkább bokaszalag szakadása lehet.

Már alszik is.

Ő azt gondolja reggelre jobb lesz,és mehet dolgozni.

Már nem reszket,hatott a gyógyszer.

A mindenit,lehet,hogy eltört a lába!

A munkahelyén valami beton épphogy érintette a bokáját.Délután még észre sem vette,úgy 2 órája kezdett el dagadni,és most már annyira fáj neki,hogy reszket,mint a nyárfalevél.

10 perce adtam neki egy diclofenak75 -öt .előtte borogattam vizes ruhával,de már annyira fázik,h. nem engedi.Legalább egy kicsit felpolcoltam.Láza nincs,de szerinte nem jó a lázmérő,mert ő csak akkor remeg,ha lázas.

Milyen éjszakám lesz!?

Az en kedvesem az oruletbe kerget a gondoskodasaval :) Foleg, most hogy terhes vagyok, mindig emlekeztet, hogy vegyem be a vitaminjaimat, ne emeljek, ne porogjek stb. Pedig ez nem is egy betegseg!

Egyszer egy hosszu repulouton ramjott a klausztrofobia, nem a legjobbkor. Kertem, hogy beszelen hozzam, azzal eltereli a gondolataimat es segit megnyugodni. A vegen nekem kellett ot nyugtatgatnom, ugy felhuzta magat, egyem a szivet :)

Akkor kedves beírók az én férjem abban a kategóriába tartozik, ha én, vagy a felnőtt lányaim betegek teljesen kétségbe van esve. Pl. okáért a második gyermekemmel terhes voltam méghozzá veszélyeztetett és kórházban is voltam velem nagyon is jól bánt sőt nagyon sokat segített ellátta a háztartást mosott, főzőtt, takarított és neki még gondot sem okozott. Ilyen téren nem elveszett ember.

Mindig emberséges és segítőkész. Üdv.Ágnes

Meglepően sokan írtátok, hogy sajnos nem bánik veletek jól a párotok, ha betegek vagytok.

Már bocsi, ha megbántanék valakit, de ti választottátok, ti éltek vele!

El nem tudnám képzelni, hogy ne tartson ki mellettem, s ne csak a jóban, de a rosszba is. Ha nem így lenne, már nem lennénk együtt.

A gondoskodás, a féltés, a szeretet a legfontosabb. Ha már ez hiányzik, hogy tudtok fontos dolgokat megbeszélni, ráadásul egyetérteni bármiben is?!

Miket olvasok. Te jó ég milyen pasit szedtetek össze?

Enyém nagyon rendes ,persze az elején tisztáztuk a dolgokat.

Lilimia !

Nagyon szeretem a naplódat olvasni. Köszönet érte !

Jobbulást !!!!!!!!!!!!!!!!!!!

ha szimpla megfázás stb.-ről van szó, akkor úgy kezeli ahogyan én...nem érdekli.

:)

Óriási szerencsém volt, hogy megismerhettem őt (2006. augusztus 16. -ez fontos), és hogy egymásba szerettünk. Ő volt az első párom, aki a betegségeimmel együtt is teljes mértékben elfogadott!

Tudni kell, hogy ő eredetileg érdi, de még amikor csak udvarolt nekem, ideköltözött Debrecenbe. Otthagyta a biztos állást, az ingyen lakást, ételt, mindent, és egy koszos kis albérletbe költözött. Nem sokkal előtte lebénult a lábam amiatt a betegség miatt, ami most a fájdalmat okozza. Minden nap eljött velem fizikoterápiára, és gyógytornára, amikor már javult az állapotom biztatott, hogy igen is meg tudom tenni azt az egy lépést :) Amikor látta rajtam, hogy mehetnékem lenne, kerekesszékkel feltolt a városba, beültünk egy kávézóba, és ott beszélgettünk. Még bálban is voltunk úgy, hogy én csak húztam magam után a lábam, és a mankókkal szerencsétlenkedtem. Több mint 3 hónapig várattam szegény drágám, mert biztos akartam lenni abban, hogy annyira szeretem e, mint ahogy megérdemli. Utánanézett minden betegségemnek, minden lehetséges gyógymódnak, és amíg azt nem mondták, hogy nem segítene rajtam az őssejtkezelés, addig gyűjtötte rá a pénzt. A szüleim is nagyon megszerették, látták, hogy rá rábízhatnak, mellette nem kell félteniük. Így 2007. augusztus 12-én a szüleim kifaggattak a kapcsolatunkról, az érzéseimről, de mintha vallattak volna :D Nem értettem mit akarnak. Majd amikor a kezembe nyomták az egyik lakás kulcsát majd el ájultam! Augusztus 16-án már együtt éltünk. Iszonyatosan sok nehézséggel kellett szembenéznünk, de jó csapat vagyunk, és együtt mindent megoldunk. Következő évben, szintén augusztus 16-án volt az eljegyzésünk, és 2009 április 4-én már házasok voltunk :)

3 évvel ezelőtt nagyon féltem, hogy elhagy, mert egyik napról a másikra, minden előjel nélkül megvakultam. Nem tudtam elképzelni, hogy egy férfi hajlandó ennyi gondot a nyakába venni értem, csak azért, mert szeret.

Néha persze vannak összezörrenéseink, de utána mindig megbeszéljük a dolgokat. Most a morcosságot tárgyaljuk, pontosabban már megbeszéltük. Mondta, hogy ha rajtam vezet le valami problémát, akkor figyelmeztessem. Ma csak egyszer kellett rászólni :)

Rengeteget változtam miatta, érte, gyakorlatilag úgy 90°-os fordulatot vettem, és ő is változtatott néhány dolgon. Pl életében nem takarított addig amíg össze nem költöztünk, és miután nagyon lerobbantam az irányításommal, és útmutatásaimmal átvette. Az már más dolog, hogy nem sokra haladt, de legalább próbálkozott, és fejlődik :D

Nekem óriási szerencsém volt vele! Persze amikor ő megbetegszik, akkor én ápolom őt. Évente 1-2x van tüdőgyulladása, akkor akármi van velem összekapom magam, "felveszem az ápolónői ruhám", és ápolom. Bár akkor is amikor csak a foga fáj. Néhány hete vele virrasztottam, aztán ahogy simogattam hála az égnek el tudott aludni.

Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy egy férfi, aki elvileg szereti a párját/feleségét, hogy képes ott hagyni a bajban!? Hogy van szívük? Ha férjem tartósan megbetegedne nekem eszembe sem jutna, hogy elhagyjam, és nem csak azért, mert ő már 4 éve kitart mellettem. Nem tudnék tükörbe sem nézni, ha csak megfordulna a fejemben. Sokan meg...

Bocsi a sok pofázásért :)

Egy eset amire nem emlékeztem DDD

Epeműtét után még altatásban voltam amikor ott volt a férjem . Megmosta az arcomat ,vizes zsebkendőt rakott a cserepes számhoz... Mire felébredtem már nem volt ott. Így csak a többi beteg elbeszéléséből tudtam mindezt meg. (később újra bejött arra már emlékszem )

Szóval nagyon rendes férjem van :)))

Semmi extrát nem csinál. A teát is én készítem el magamnak. (az a biztos :)

1x nagyon rosszul voltam 1 hétig akkor kiszolgált teljesen, de akkor napokig lázam volt.

Az én exem akkor is megcsinál mindent,ha nem vagyok beteg.

Néha már idegesítően segítőkész.

Persze,jó ez,de amikor pl. a tv-helyett is engem néz,hogy mi a kívánságom,óhajom,sóhajom...ha nem mozdulhatok meg úgy,hogy ne kérdezné meg,hogy mit hozzon be,mit szeretnék,mit kérek...az már kicsit sok.

Nagyon sok.

Jajj, nagyon sajnalom, hogy ilyen betegsegekkel kuzkodsz..

Jo, hogy ilyen rendes a ferjed,bar hogy oszinte legyek, ez nekem normalis volt mindaddig, mig ferjhez nem mentem..Teljesen normalisnak kellene lenni, hogy a ferj apolja a feleseget, segit neki, vagy pedig forditva, hogy a feleseg rendezi a ferjet..

Nagyon csalodott vagyok..

Igen, sajnos súlyos, és maradandó betegségeim vannak. Most éppen egy neurológiai betegség miatt az egész testem pokolian fáj, így alig tudok mozogni, valamint napi 1-3 epilepsziás rohamom van. Meg sokszor van steril szívburok, szívizom, és mellhártya gyulladásom az autoimmun betegség miatt. És látássérült is vagyok. Ezek miatt kell felügyelet.

De nagyon jó ápoló a férjem, tényleg mindenben segít, semmire sem mondja azt, hogy nem hajlandó megcsinálni, azonnal ugrik, bár még akkor is jobban szeretem magam csinálni a dolgokat, amikor súlyosabb az állapotom. Ma pl ruhát hajtogattam, rendezgettem egy kicsit a fürdőszobában, a fiókokban, mostam, és a kis mütyűrjeimet is egy helyre pakoltam. Nem nagy dolgok, de legalább csináltam valamit. Épp elég férjemnek most a fürdőszobából, a konyhából, és a folyosóról mindent bepakolni a szobákba, mert holnap jönnek a gázszerelők. 3 hónapja nincs gázunk, mert szivárgás volt a házban... Még az sem zavarja, ha segíteni kell fürdeni, csak nagyon aggódik miattam, és ilyenkor morgós, mert úgy érzi, hogy semmiben nem tud segíteni nekem. Nem érti meg, hogy nekem már az is óriási segítség, hogy mellettem van :). Nagyon sok betegtársamtól hallottam, hogy a férjük semmiben sem segít, sőt, sokak mondták, hogy elhagyta őket a férjük, párjuk, amikor megbetegedtek :(

Ádám viszont többek között azért szeretett belém, mert kitartó, és kemény vagyok, valamint mindent méltóságteljesen, emelt fővel viselek, nem panaszkodok, nem sajnálom magam, hanem mindent megteszek azért, hogy jobban legyek, és küzdök azért, hogy teljes életet élhessek a betegségeim ellenére is. Vezetem a háztartást, tanulok, és 3 állásom van.

Sajnos neki most nincs munkája, csak az ápolási díjat kapja. Mellette csak 4 órás, vagy itthon végezhető munkát vállalhat, így nagyon nehéz az álláskeresés, hiába van 3 szakmája :(

Terek, koszonom!

Katinkaboszi, en rontottam el..O nagyonis tud fozni, vagyis tudott, mert amiota egyutt elunk 5 eve, hat a 2 kezemen megtudom szamolni, hogy hanyszor fozott.Minden ohajat megcsinaltam, es o ezt megszokta..akarmi kell en megcsinalom, es ezt nem csak a fozesre gondolom, hanem akarmilyen kinti munkara is, vagy batmire..

de nem csak a fozesrol van szo, barmi masrol..Ma raadasul nekifogtam csalamadet csinalni telre, es csak arra kertem meg, h merjenk ki 2ö dkg cukrot, o meg na mar a csalamadet is en csinalom..Hozzakell tennem, hogy kicsit osszevesztunk, ugyh valoszinu azert mondott ilyet, de akkor is..

Sziasztok!

Én állandóan beteg vagyok, a férjem sok mindenben segít, de amikor súlyosbodik az állapotom sokszor elég csúnyán viselkedik. Nem tudja elfogadni, hogy azon kívül, hogy segít a házimunkában, leviszi a kutyákat, bevásárol, behozza nekem pl az ennivalót, vagy kivisz a fürdőbe nem tud semmi mást tenni. Értem én, hogy ez nagyon frusztrálja, de azért mégsem rajtam kellene 'leverni', nem álltam sorba a betegségekért :/

Most vagyok 13 hetes,a nehezen mar tul vagyunk... :-))) Nem vizsgaltak ki,de sargatest elegtelensegem van,ez a negyedik terhessegem es csak egy babam van,de remelem ez a kis herceg itt marad velunk... rengeteg hormont szedek,es rengeteget ha..tam es ha..ok... :-((( Az elejen csak fekudni tudtam,arra sem volt erom,hogy 5 percnel tovabb uljek vagy alljak.

Koszonjuk a jokivansagokat.Nektek is minden jot kivanok!