Hogyan vessek ennek véget? Már nagyon kezd elegem lenni ebből.. (beszélgetős fórum)

Még annyit, hogy írod, számolod a kalóriát. Ezzel az a helyzet ha fehérjéből viszed be a kalóriát fogyni fogsz, ha szénhidrátból, fogyni. Ha már figyeled nem elég számolni, leginkább az számít miből van. Régen én is számoltam amíg nem tudtam hogy ez van.😀

Mára eltelt felettem az idő, de közben rájöttem hogy felesleges minden praktika, mert azok csak feszültté tesznek. Számomra egyetlen megoldás volt az életmódváltás. Na, ez működik.😀

Írod a sok rostot és zöldséget. Hát lehet hogy ezek másnak az éhségérzetét csökkenti, de az enyémet nem. A fehérjebevitel viszont igen. Nem rajongok a húsért, de tojást, tejterméket rendszeresen eszek. Húst ritkán. Ha kevésnek találom a fehérje bevitelemet, akkor pluszban Naturize barna rizsfehérjét is iszok. 30gr. órákra kielégít. Ha sósat kívánok, akkor is ezt iszom. Akkor nem esik jól, de utána se sósat, se édeset nem kívánok. Az én tapasztalatom hogy a fehérje hamar szünteti az éhségérzetemet, és később éhezek meg mint más egyéb után. Ha pedig szénhidrátot (bármilyen kenyeret, rizst, burgult, stb.) eszem, pillanatnyi telítettség érzés után szinte rögtön éhes vagyok.

Figyeld mi után éhezel meg hamar, és mi az ami tovább jóllakottan tart. A húst, tojást ajánlom kipróbálásra.

Este nagyon ritkán eszem pici szénhidrátot, ma pl. cukkini karikákat sütök serpenyőben enyhén fűszeresen, és 2 főtt tojás lesz hozzá. Nekem este a szénhidrát nagy ellenségem.

Nem értek veled teljesen egyet. Attól nem lesz beteges, mert számolja a kalóriát. Az már igen, hogy pl családi kajáláson nem eszik. Ott is ki lehet számolni, hogy kb mennyi a kalória amit bevitt. De tény, hogy FI átesett a ló másik oldalára.

Viszont megvonni semmit nem szabad, mert utána jön a mértéktelen zabálás. Amikor oda figyelek és számolom a kalóriákat, akkor megeszek egy fagyit vagy sütit. Egyszerűen számolok vele és kész. Simán bele kell férnie, pedig én 1300-1400 kalóriás étrendet követtem.

Csak salátán és husin nem lehet élni örökké, mert megunod és legrosszabb étkezési szokásokhoz tér vissza az ember.

Nem csodálom, hogy ide jutottál. Ha valaki nem azért számolgat, mert olyan betegsége van, hogy számolgatnia kell, mert az állapota ezen múlik, akkor idővel pont azt lehet elérni, amit mentálisan te is elértél. A számolgatás egyfajta stressz, mert a számolgatást visszaigazolásként tekinti a számolgató, amikor fogyni kezd. Aki így fogy, annak utána is nagyon keserves, mert így valóban nem lehet igazán jókat enni. Jön a stressz, amit a fogyókúrázó falási rohamokkal, csipegetésekkel enyhít, aztán meg jön a bűntudat, amit meg másnap több edzéssel, kevesebb evéssel akar feloldani.

Mit lehet tenni? Mentálisan tedd magad rendbe. Hagyj fel a számolgatással. Mint írod jók a külső visszajelzések, ezt erősítsd magadban, meg azt, hogy ha 2-3 kilóval több vagy az még nem kövérség. Ha bármikor az étkezéseken kívül enni akarnál, akkor mindig kérdezd meg magadtól, hogy valóban éhes vagy? Mert ha nem, akkor a testednek nincs szüksége a kajára, csak a lelked akarod a kajával gyógyítani, de azzal meg nem lehet.

Evés-evés-evés-evés…

Erről szól a bejegyzésed.

Van más pozitív élmény az életedben? Le kellene cserélni vmi másra ezt a sok étkezés körüli gondolatot. Vmi ettől különböző, tartós és intenzív elfoglaltság kellene, ami jól esik, szórakoztat is.

Sziasztok!

Nagyon röviden háttérsztori:

Elhízott voltam, sikerült lefogynom, de azóta az ételekkel való viszonyom valami borzasztó lett, illetve a mérlegen lévő szám képes elrontani 1-1 napomat..

Ha azt látom, hogy valami miatt 69kg helyett reggel 71kg-ot mérek (ami szimplán lehet súlyingadozás is), akkor a nap hátralévő részében rossz kedvem van és hajlamos vagyok csak azért keveset inni, vagy fizikailag kevesebbet enni súlyra, hogy másnap ne mutasson ennyit a mérleg.. Tudom, ez nem normális, épp ezért írom ki ezt a kérdést.

Ma 70kgot mértem a 69 helyett, és szó szerint tönkre tette az egész hangulatomat egész napra.

Számolom a kalóriát, makrókat már-már megszállottan.

Rohadt nagy az étvágyam és egész nap szó szerint csak ennék megállás nélkül mióta lefogytam. Azelőtt is ettem, de nem forgott az ételen minden egyes gondolatom.. Konkrétan képes vagyok órákat tölteni azzal, hogy kigondoljam, mit fogok enni. Egy-egy étkezés után azt várom, mikor jön a következő, szó szerint.

2400 kalóriát eszem, ami elméletileg nem kellene, hogy kevés legyen. 171cm 69-70kg vagyok, az aktivitásom elég magas szerintem, napi 20.000 lépés, illetve heti 5 súlyzós edzés. De, ha ennél többet eszem, az már hízáshoz vezetne.

A probléma ott van, hogy hiába eszem ennyit, egyszerűen minden egyes alkalommal belecsipegetek ilyen olyan dolgokba, egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne egyek félre. Éjszaka is, ha felkelek és azonnal enni keresek valamit.

Rengeteg zöldséget eszek, teljes kiörlésű dolgokat, figyelek a rostbevitelre, sok viszem iszom, szinte csak "egészséges" alapanyagok, szóval még azt sem lehet mondani, hogy az ételek összetételével van a probléma.

Például:

Napközben beviszem a 2400 kalóriát, éjszaka étel után kutatok, ez +200-300 kalória általában. Amivel az a probléma, hogy ezt másnap próbálom kompenzálni. Most is épp ezt történt, este megettem kb. 400 kalóriát, emiatt sétáltam +1,5 órát, de inkább a biztosra megyek és ma csak 1500 kalóriát viszek be, hogy még véletlenül se egyek túl sokat, ami miatt hízzak.. Ez nem normális. Elegem van, hogy ennyire függök a kalóriáktól és hogy ennyire rossz viszonyom lett az ételekkel, de leginkább az zavar, hogy olyan mértékű megfelelési kényszer van bennem, ami miatt képes meghatározni 1-1 napomat az, hogy hány kgot mutat reggel a mérleg.. Hiába tudom, hogy semmit nem jelent, hiába tudom, hogy a súlyunk ingadozhat milliónyi dologtól, egyszerűen képtelen vagyok mentálisan túllépni ezen.

Annyira görcsösen szeretnék jól kinézni, hogy közben elfelejtem élvezni az egész utat. (pedig külső visszajelzések alapján nem kellene panaszkodnom közel sem..) Nem eszem semmi olyat, aminek nem tudom a kalóriatartalmát. Családi összejöveteleken sem eszek a családdal soha, mert ha olyat eszek, amiben nem tudom mennyi kalória van, akkor rosszul érzem magam, bűntudatom van. (2 hónappal ezelőtt fogyásban voltam, és képes voltam 5 órán keresztül megállás nélkül sétálni, mert előző nap 600 kalóriával többet ettem, mint kellett volna)

Ugyanez van akkor, ha 1600 kalóriát eszem, ugyanez volt anno 2500 kalórián is és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mi a probléma..

Vércukorszintem rendben (bár éjszaka felkelés után még nem mértem, lehet emiatt kutatok mindig étel után..), semmilyen egészségügyi problémám nincs, teljesen egészséges vagyok.

Ez 10000%, hogy mentális dolog nálam. Bármi tanács, ami segíthet? Senkinek nem tudok erről beszélni sajnos, családból senki sem értené meg, ismerem őket már ennyire.