Hogyan szoktathatnám be néhány hetes kisbabámat a kiságyba, ha már most elkapattuk? (beszélgetés)

Szia!

Szívből örülök, hogy "rendeződtek" a dolgok, és szépen összeszoktatok. Az, pedig tök jó, hogy melletted alszik, de külön.

Gratulálok, és kívánom, hogy így is maradjon!

Köszönöm ,kedves vagy! :)

Már tárgytalan szerencsére a probléma, szépen megtanultunk külön aludni, bár egy karnyújtásnyira egymástól :)

Igen, köszönöm szépen a hozzászólást

mára mi is összeszoktunk, megtanultam, hogy jó, és hogy nem minden jó, amit egy védőnő mond... utólag visszagondolva elkap a sírás is, hogy volt, hogy hagytam sírni, tanulópénz volt, a következőnél már biztosan nem fogom hagyni.

Köszönöm drága kedves hozzászólásodat

még sosem volt gyerekem, ahány ember annyi félét mond.

ne aggódj mostanra már majdnem 4 hónaposak vagyunk, és én is beletanultam a dolgokba.

mellesleg azért kérdeztem, mert nem tartottam normális dolognak sírni hagyni

de nekem meg attól szakad le a pofám hogy egyesek milyen taplók tudnak lenni

ez egy fórum, ahová az ember a kérdéseit, félelmeit írja le

az ilyen agyrém embereket pedig ki kellene zárni, ó bocs, elfelejtettem, hogy Te tökéletes vagy

hát elösször úgy éreztem mintha én írtam volna a kisfiamat. Hasonlóan viselkedik ő is.

Én is azt mondtam kismamaként, hogy nem hagyom, hogy mellettünk az ágyban aludjon. Haza jöttünk a kórházból és már meg is szegtem :D

Napközben a kiságyba tettem aludni. Volt hogy elkezdte a bömbit, de akkor apa vagy én fel-fel kapkodtuk. Aztán 2 hetet betöltötte és rájöttem, hogy ez nem megoldás. Vasárnap lesz 3 hetes. Most ott tartunk, hogy 2 napja nappal és este is a kiságyban alszik. Kajci után kicsit ringatom és csak utána teszem bele. Most már azért kicsit több időm is van. Hagyom sírni, de nem 2 órát. Még bele gondolni is rémisztő, hogy szegényt addig hagyjam. Bár nálunk ha sír bemegyek magyarázok neki, és max negyed óra és megnyugszik magától és nézelődik.

Ha úgy alakul beteszem magam mellé az ágyikóba, nem érzem úgy hogy lkapatnám. Ha idősebb lesz, akkor már nem tenném, de az első hónapokba édes pofit szeretném magam mellett tudni. Ha az én közelségem akarja érezni, akkor engedem.

hát,nem lennék gyereked Laura!

Jucással értek egyet.

Föl nem fogom,hogy lehet sírni hagyni egy két hetes babát,pláne órákon át,és miért akarjátok "idomítani".

Hiszti?Egy két hetesnél? Agyrém!

Meg nincs helye a szülői ágyban? akkor hol a helye?

Ezzel az erővel miért nem zárod a pincébe?Ott majd megtanulja a rendet a büdös hisztis kölyke!

Pofám leszakad,komolyan.

Én csak annyit tennék hozzá a korábbiakhoz, hogy lassan ne úgy képzeld el a babát, mint aki csak eszik és alszik. Egyre többet lesz fent és nyilván ezt nappalra kell időzíteni, különben összekeverheti a napszakokat.

Én is ugyanilyen kétségbeesett voltam 5 héttel ezelőtt...

Most már 7 hetesek vagyunk, kicsit rendszerezettebb napokkal :) Vida Ági a legjobb szerintem.

Neked is köszönöm a hozzászólást. hasznos volt, pont ezért tettem fel ezt a kérdést. Mióta itt beszéltünk róla, azóta máshogy látom én is ezeket a dolgokat. Tudom, hogy szüksége van rám, és így is állok hozzá.

Nekem is jobb érzés ez az egész, és ő is biztosan jobban érzi magát, hogy tudja számíthat rám.

Köszönöm, hasfájós szegénykém, húzogatja a lábait, és egyértelműen máshogy sír, mint amikor "csak" anyucit akarja, vagy éhes.

Vettünk cseppeket, és úgy tűnik segít is.

Velünk alszik, így mindenkinek jó :) Neki is, nekem is. Nappal meg kiságyban van, amikor alszik. Majd egy éves kora körül átvisszük a szobájába, aztán majd meglátjuk :)

Szia, ekkora babának alapvető igénye a testi kapcsolat. El lehet rontani ekkora babát, ha nem vesszük fel, ha hagyjuk sírni...

Ne hagyd sírni, ennyit különösen nem! Az első időszak feladata, hogy megtanuljon bízni a világban, hogy kap segítséget, ha bajban van. S egy csecsemőnek, pláne egy újszülöttnek ugyanúgy alapszükséglete a testi érintkezés, mint az éhség.

Olvass Ranschburgot, Vekerdyt. Vida Ági a neten is fönt van, olvasd. Ő pl híve az alvás tanításának, de nem ennyi idősen.

Szia!

Szerintem az együttalvás-külön alvás kérdésében ne hallgass senki másra, csak az ösztöneidre. Ha neked/nektek jó ez így, akkor legyen így. Kipróbálhatsz jónak tartott tippeket, hátha bejön valamelyik, de ez egyénfüggő.

Én is anno, mikor terhes voltam, "kőbe véstem", hogy a gyerek egyedül aludjon a saját szobájában. Úgy gondoltam, első 1 hónapban ott alszom vele a gyerekszobában egy heverőn, aztán visszaköltözöm a párom mellé. Hát nem így lett. Első 2-3 hónapban nem volt hajlandó aludni este 9 és hajnali 2 között (ha ölemben volt, bóbiskolt, mihelyt letettem a kiságyba, felpattantak a szemei és ordított, a suttogó módszer se jött be). Mi a francot csinálhattam volna, mint hogy ott voltam vele? Első 6 hónapban így aludtunk a gyerekszobában. Aztán, mivel 4,5 hónapos korától 6 hónapos koráig azt nyomta, hogy a fogak miatt óránként meg félóránként kelt éjjel és csak a cicin nyugodott meg, párom bevitte a nagyágyba. Innentől sokkal nyugodtabb lett minden, ha felébredt, cicizett, közben nekem se kellett kikászálódni az ágyból és összefagyni a fotelben, hogy utána egész éjjel ne tudjak aludni. 10 hónaposan már csak 1x kelt fel éjjel, 11 hónapos kora óta végigalussza az éjszakát. Most 16 hónapos, ott alszik most is a mi szobánkban, behoztunk egy heverőt az én helyem mellé. A házaséletet meg a másik szobában bonyolítjuk és ennyi. Majd ha kicsit nagyobb lesz, megmagyarázzuk neki, hogy ő már nagylány és aludhatna az ő szuper gyerekszobájában. Velem is így csinálták anno és nem lettem lelki nyomorék.

Nekem is volt, hogy beszólogattak, hogy elrontom a gyereket, de nekünk hármunknak ez így jó, úgyhogy mindenki más le van sz*rva.

Azt, hogy fáj a hasija, abból láthatod, hogy a lábacskáit felhúzogatja sírás közben. Ha így van, akkor adhatsz neki édesköményes teát vagy Infacol cseppeket pl. Ha ezt nem csinálja, nem valószínű, hogy a hasa fáj. A Suttogóban egyébként, amit hasznosnak tartottam, leírja a jeleit annak, hogy melyik sírás mit jelenthet, mit csinál a baba, mikor éhes, mikor fáradt, stb. Az elején szerintem mindenki kicsit bizonytalan az első gyerekkel, de majd megismered a gesztusait, jobban megérted, mikor mit akar kifejezni és sokkal könnyebb lesz.

Nálunk is csak egy fajta cumi jött be (mam) Majd kialakul a napirend,mondjuk én azt gondolom szoptatott babánál picit nehezebben de mire elkezditek a hozzátáplálást addigra biztos.Nekünk a tápszert ugye nem lehetett óránként adni,meg nem is igényelte volna,így könnyebben kialakult,de megszenvedtünk azért vele.Viszont megérte 1,5 éves kiegyensúlyozott,vidám nagylány.

Megnéztem a képen,tündéri a picid :)

Hát bakker szívszaggató a történet, már meg is könnyeztem. :(

Talán a mi helyzetünk jobb egy kicsit. Este minden rutinszerűen megy, a fürdetés, az utolsó szopi ideje, az esti felkelések és szopik, a reggeli kelés és szopi idő. A rendszertelenség egyelőre nappal van, amikor úgy kap enni, ahogy kér. Nem ébresztgetem 2 óránként. Van, hogy óránként kér enni, de van, hogy 3, vagy 2. Mikor hogy. Nem akarom a nappalt bántani egyelőre, mert ő tudja, mennyit tud enni... De gondolom ez is alakul majd, és akkor a nappal is rendszerezett lesz, és következetes.

Ő nem szereti a cumit még. Kipróbáltuk, hátha csak a szopási inger hajtja, de nem maradt bent a szájában, mondhatni rá sem harapott. Csak anya cicije jó, és a tej :)

Nem erőltetem én ezt annyira, sőt, nekem jó, ha maradhat köztünk, mert mégis csak az én szemem fénye!!! Csak minden ismerősöm azt mondja, hogy nem volt jó dolog odaszoktatni magukhoz a babáikat, és én próbáltam valamit tenni ebben az irányban.

De ha nappal alszik néhányszor a kiságyban, azzal már tettem egy lépést abba az irányba, hogy majd egyszer el lehessen választani, nem igaz? Addig meg marad az együttes éjszakai durmolás :)

Én sem érzem egyik oldalhoz tartozónak magam, inkább csak bolyongok még a sötétben. :)

Minden esetre nagyon sok hasznosat olvastam itt, és megerősödtem abban az irányban, hogy szüksége van rám, és ha ti mondjátok, akkor még nem lehet elkapatni ilyen pici korban.

Talán eddig azért sírt, mert túl hamar raktam le, vagy tényleg volt valami baja, türelmesebb leszek. Megpróbálom valahogy kinyitni a szememet, és meglátni, hogy ő mit akar.

Most úgy vagyok vele, hogy éjszaka marad velünk, bújcizunk anyucihoz, nappal két szopi között megvárom míg rendesen elalszik, csak akkor rakom be a kiságyba. Így azt is szokja kicsit.

Kígyó ott figyel mellette, tele anyaillattal.

Köszönöm!!!

Szia!

Nálunk is hasonló volt a helyzet,és borzasztó volt,hogy én gyakorlatilag le sem tehettem a lányomat magamról mert egyből sírt.Bizony el lehet kapatni,mondhat bárki bármit,akármilyen ösztönlény is a kezdetekben,neki úgy lenne jó ha mindig csak anyuval lehetne.Ez rendben is van,de mikor már semmi mást nem tudsz csinálni akkor mi van?

Mi nem hagytuk sírni,próbálkoztunk vele egyszer-kétszer de nekem nem ment,így maradt az,hogy párom este hazajött a melóból aztán éjfélig,1,2,3-ig mikor meddig járkálhatott vele fel-alá ringatva (az én lányomnak mellettem sem volt jó az ágyban csak kézben,és megjegyzem,hogy hasfájós nem volt,szóval nem ez volt az oka) na szóval én szépen lassan el kezdtem leszoktatni a kézben való alvásról.Kialakítottam az esti rutint ami mindig ugyanúgy zajlott,figyeltem rá,hogy se tévé se semmi zavaró dolog ne menjen,félhomály,majd az esti tápszer után szépen leraktam az ágyba,és kapott cumit.Nem akartam,de azóta is áldom azt,aki feltalálta :) persze volt sírás,erre azt találtam ki,hogy az ágya mellé leraktunk egy kanapét,szépen leültem mellé ha sírt,benyúltam hozzá,simogattam,hogy meg legyen a testi kontaktus,susogtam,dúdoltam mikor mi vált be,és fokozatosan egyre kevesebbet sírt,majd mikor elaludt akkor kimentem.Nála azért is volt idegörlő a dolog mert kb 3 hónapos koráig sírva altatta magát,viszont utána és azóta is minden gond nélkül alszik a kiságyba olyannyira,hogy a szülői ágyba pl nem is tud.Talán próbáld meg te is ezt a módszert,rakd le,de ne hagyd magára!Így megmaradt a bizalma,de szépen lassan meg fogja tanulni,hogy az ágyában kell aludnia.

Az ember rájön a gyereknevelés közben hogy saját jól felfogott érdeke hogy néhanapján megváltoztassa határozott elképzelését. Ne izgulj neked is lesz ilyen... :-)

Minden gyerek más, ami bejön az egyiknél az kivitelezhetetlen a másiknál- sokszoros tapasztalatom, pedig nálunk mindnek anyja apja ugyanaz.