Hogyan lehet javítani rossz kudarctűrő-képességet? (tudásbázis)

Szerintem ilyen a termeszete , es ezen nem sokat lehet valtoztatni ! Az elet majd megtanitja kicsit jobban turni .....

Vegsösoron senki nem szereti a kudarcokat :)

Bar itt ahol en elek,eszakon az emberek a vesztest nagyon jol viselik , peldakepek lehetnenek sok mas nepnek !

Viszont amikor nyernek az mar undorito , ahogy viselkednek...... masszoval kulönbözök vagyunk .....

próbálj meg vele konzultálni, találjatok ki vele valamit közösen, ő mit tanácsol, te mit tapasztalsz otthon

egyébként mondom, hogy ez jellemző, hogy otthon, bártabb, beszédesebb, mozkékonyabb mint az óvódába

úgy óvatosan

nehogy azt higgyék, hogy oktatni akarod őket

nem azért mondom, de még az én elképzeléseimet sem hallgatják meg sokszor:))))))))

a mentoromat kivéve:)

hova jár a kislányod oviba?

Oda Csorvásra?

még nem vagyok teljes jogú óvónéni, de igyekszem:)

még tanulok

de sokat vagyok a csoportommal, imádom őket és nagyon szerencsés vagyok, hogy egy emmyire tapasztalt, okos, türelmes és bájos óvónénit kaptam mentoromnak:)

nagyon sokat tanultam tőle:)

akkor szegénynek nehéz visszazökkenni az oviba ha sokat betegeskedni

szerintem te csak annyit tehetsz, hogy bátorítod

az óvónénikek kellene egy kicsit résen lenni és többet bátorítani, ösztönözni, hogy aktívabb legyen a foglalkozásokon és így lehet sikerélménye

megkérdezhetem, hogy most kezdte az ovit?

vagy már volt kiscsoportba is?

mert nem vagy vele

tenyújtod neki a biztonságot

a gyerekek többsége bizonytalanabb az óvodába

ugye nincs ott a szülő

kicsit tényleg az önbizalmát kellene növelni

bíztatni, legyen neki sikerélménye

az óvónővel kellene erről konzultálni, hogy ő mit tanácsol

Szia!

Szerintem emiatt korai még aggódni. Amikor a gyerek iskolába megy, akkor már iskolaérett. Változik még addig, hidd el! :)

Persze, próbálom neki tanítani.

Csak el-elgondolkodom azon, hogy ha mondjuk ha veszít és abbahagyja a játékot, abból más szempontból nem fejlődik, míg ha hagyom nyerni akkor többet játszik, s ezáltal fejlődik a memória stb.

Szóval inkább akkor hagyom veszteni, amikor már többet játszottunk :)

Volt amikor bemutattam neki, hogy mit csinál amikor veszít, és én is duzzogva elvonultam, akkor persze nézett kerek szemekkel.

Szóval remélem azért ez sokat fog javulni még a suliig.

Mutattátok neki,hogy ti hogy reagáltok amikor nem sikerül nektek valami?

Unokaöcsém a rosszullétig volt képes hisztizni,ha pl nem ő nyert a társasban.

Ha egy színt rosszul mondott(pl a zöldre azt mondta,hogy az kék)és kijavítottuk,akkora kiborulás volt,hogy már meg sem mertem szólalni.

Iskolában nem jelentkezett,valahogy magától megszűnt.Lehet akkor érett meg arra,hogy végiggondolja ezeket a szituációkat.

Ez minden gyerekere igaz,egyik sem szeret veszíteni, ezt is meg kell tanítani nekik.

Eleinte mi úgy játszottunk, hogy ő nyerjen, aztán volt, hogy döntetlen, akkor nem volt semmi baja, ha én vesztettem, akkor azt mondtuk, hogy most neki volt szerencséje, én ettől nem vagyok butább, vagy rosszabb és azzal, hogy vesztettem semmi baj sincs, mert hol így-hol úgy, egyszer ő nyer máskor pedig én. Most már úgy játszunk, hogy rendesen, nem hagyom nyerni, ha pont úgy jön ki, akkor ő nyer és nagy az öröm, ha én nyerek, akkor jönne a durci olyankor azzal szerelem le, hogy én hagytam, hogy ő kiélvezze a nyerést, ő miért nem hagyja, hogy én is örüljek, hogy nyertem. Persze nincs örömtánc csak egyszerűen kimondjuk, hogy most anya nyert, de jöhet a visszavágó és, ha ő nyer akkor döntetlen, általában így fejezzük be a játékot ,hogy a vége az, hogy döntetlen vagy ő nyert, de kisebb nyeremények vannak, tehát van olyan parti amit én nyerek. Egyenlőre itt tartunk, talán eljutunk oda is, hogy a végső játszmát is én vagy az apja nyerheti.

Szoktunk úgy is játszani, hogy csak mi szülők, hogy lássa, hogy attól nem rosszabb se anya se apa, ha ő vesztett a játékba. És hagyni kell örülni azt aki nyert, sőt akár lehet neki gratulálni, mert neki is milyen jól esik, ha megdicsérik.

Szóval tanítani kell veszíteni is.

6,5 éves kisfiam elég rosszul viseli, ha valami nem sikerül neki. Például ha veszít társasban, memóriában hajlamos hogy utána HETEKIG nem hajlandó játszani. Ha labdázunk, és egyszer-kétszer nem tudja elkapni (előtte 5-6x igen) azonnal abbahagyja, és durcás lesz.

Aggódom, mert szeptemberben iskolába megy, és ott bizony sok dolog nem azonnal fog menni.

biztatáson, dicséreten kívül hogyan lehet javítani a helyzetet?