Hogyan lehet elviselni? (beszélgetés)

tudom, hogy a párom akkor boldog, ha én boldog vagyok

én pedig akkor lennék a legboldogabb, ha lenne gyermekem

tehát ő is a világ legboldogabb embere lenne

én már nem gondolkodom szakításon

csak szeretném a világ legboldogabb emberévé tenni a párom

pont 2 boldogtalan kapcsolatból jöttem el azért, hogy boldog legyek

de nagyon rossz látni, tudni, hogy az ex-emnek (rossz eredményei voltak) már van gyereke, nekem pedig nincs

Olyan érdekes ez.

Beszélgettem az unokatestvéremmel. Nekünk nem jön a babánk már 2 éve. Ők nemrég startoltam, remélem szerencsésebbek lesznek.

Ő mesélte, hogy van egy kolléganője, akinek héba-hóba jött meg a mensije, aztán szakítottak a párjával. Jött egy új szerelem az életébe, és azóta rendszeresen menstruál. Tehát a lelki tényezők igenis nagyot nyomnak a latba. Most nálam is ezen a szálon akarnak elindulni az orvosok.

Persze.

Azért kérdezem, mert 2 meghatározó negatív tapasztalatom van.

Az egyik az, hogy nem adott ciklusnapon vetetik le a vért, hanem csak úgy hasra csapva. A hormonoknak meg van a kiértékelési idejük, tehát nem lehet bármikor vért venni hozzájuk.

A másik pedig, hogy ha határértéken belül van valami, akkor rámondják, hogy jó. Az értékek laboronként amúgy eltérőek, és a hormonok közti összefüggés sem mindegy. Pl. az Fsh/Lh-t párban nézik. A tesztoszteronnak teherbeesésnél 1-nek kell lennie, a laborokon a határértékek ennél jóval nagyobbak. Ugyanez van a TSH-nál.

Általában a nőgyógyászok okéznak, az endokrinológusok már csóválják a fejüket.

Sok olyannal találkoztam itt, akiknek az inzulinértékeire az mondták, hogy jó, eközben messze nem volt az.

Nem tudnád esetleg begépelni a 3. ill. ovuláció utáni (21-23. napi) hormonsorod eredményeit?

Valamint az inzulinterhelését?

Vigyorex: minden rendben van,progeszteron jó, párom is okés.

A peteérést meg akarom majd csináltatni még egyszer akkor, amikor a bromoval megyek kontrollra. Addig feleslegesnek tartom.

Syria: de milyen oka? ha ez a kérdés felmerül, csak tovább nyűglődöm, hiszen nem tudom, mit tettem, amivel a sorsot megbántottam.

Nagyon nehéz úgy megélni ezeket a dolgokat, hogy a húgomnak már 5 évesek múltak az ikrei, és meg csak itt egy helyben topogok!

Igen, könnyű annak, akinek van már gyermeke, és hidd el, ha nem 14 év telt volna el, akkor én sem "sírnék", de ezt már nem bírom idegileg!

Pajzsmirigy? Endometriózis?

Van pár a baráti társaságunkban akiknél a 13. év hozta meg az áttörést.

Egy bioboltban mondta neki az eladó, hogy nézesse meg, hogy nincs-e véletlenül gluténérzékenysége. Kiderült, hogy valóban lisztérzékeny. Elhagyta a glutént, terhes lett.

Rendszeres peteérés igazolt? Progeszteron szint?

Párod spermaképe?

Nagyon megértem a problémádat; iszonyú nehéz elviselni.

Arra még nem gondoltál, hogy a sorsnak valami jó oka lehet, hogy 14 éve hiába vágyakozol?

Ne vedd tőlem rossz néven: a természet sokszor jobban tudja mi a helyes, mint mi.

Persze, tudom, könnyen beszélek, 2 egészséges gyerek anyjaként, akinek a második baba 5 év után sikerült.

igen, voltam

onnan gondolom, hogy nem vagyok pcos-s, hogy az idei nőgyógyászati vizsgálaton semmi nem utalt rá, és az inzulinom is rendben van

Szia!

Mennyire biztos, hogy nem vagy Pcos-ses?

Átjárhatósági vizsgálaton voltál már?

Sziasztok,

rengeteg fórum foglalkozik már azzal, hogy nem jön össze a terhesség, de szeretnék egy új fórumot indítani.

Amit rólam tudni kell:

2002 óra nem védekezem. 2007 elején pco-val kezdtek el kezelni, szedtem is a met-et, 6 hónap alatt 20 kilót fogytam. Nem kell mondanom, nagyon megörültem a fogyásnak, hisz a lánykori súlyomnál is kevesebb lettem, amit azóta is tartok.

2011 őszén elköltöztem a fővárosból Szolnokra, ahol másik dokit kerestem. Ő megállapította, hogy a metet nem kell szedjem, nincs semmiféle inzulinrezisztenciám, viszont a prolaktinom magas. Így voltam már mr-en is, az első 3 hónapban 2x1 szem bromót szedtem, ami levittem az 1300-as értékemet 670-re, de még mindig magas.

Így most 3 szemet szedek naponta, de csak januárban kell majd újabb kontrollra mennem.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hogyan viseljem el dolgozzam fel, hogy több, mint 14 éve hiába vágyom babára. Minden hónapban, amikor megjön, a mélypontra zuhanok és onnan csak nagyon nehezen tudok visszajönni :-(.

Sajnos, itt lent nincsenek barátaim sem, akivel ezt megbeszélhetném, és csak azt veszem észre, hogy lassan már 37 éves leszek.

Sajnos, pillanatnyilag anyagilag sem tudunk magunknak megengedni még egy inszeminációt sem :-(

Hogy vészeljem át ezeket az időszakokat?