Hogyan kezeljem ezt? (tudásbázis)

Szia!

Küldök neked egy nagy ölelést, és sok türelmet és kitartást kívánok! Nem te vagy a hibás. Nagyon jó anya vagy. Szeretettel neveled a gyermekeidet.

Nagyon jól tetted, hogy nem ütötted meg! Az erőszak sosem megoldás, csak még több erőszakot szül.

Kim John Payne pszichológus, aki a kötődő nevelés elveit vallja, azt mondja, hogy amikor a kamasz így viselkedik, akkor épp elvesztette azt a biztonságot adó érzést, hogy tartozik valahova, hogy a család szeretett tagja. Erre azt javasolja megoldásnak, hogy nagyon szorosan kell fogni a gyereket, amíg vissza nem zökken. Ha nem tud élni a szabadságával, akkor ideiglenesen korlátozni kell a jogait. Valamint be kell vonni közös tevékenységekbe. Vagyis egy ideig nincs pasizás, nincs barátnőzés, lófrálás. Helyette segíteni kell a házimunkában, részt kell venni a családi kiránduláson, stb. Ha a kamasz érzi, hogy újra te fogod a gyeplőt, lenyugszik. Persze mindezt nagyon határozottan, de szeretetteljesen. Mindez nehéz, de a köztetek lévő kapcsolatot és az ő személyiségét ezek a dolgok erősítik. A pofonok pedig csak még több falat emelnek közétek.

Bocs, de előbb kellett volna elkezdeni a nevelését. Mostmár a szigorkodás csak konfliktusokat fog szűlni.

Számomra érthetetlen, hogy már pasija van, hogy még a digitális oktatás alatt is képes hiányozni. Főleg az, hogyha van saját szobája azt miért nem ő maga takarítja?

Ez már egy 12 évestől is elvárható.

Nagyon a fejedre nőtt ez a gyerek.

Felvetetted, hogy "elszúrtad"...

Én meg azt érzem a szavaidon, hogy nagyon szereted őt, még ilyen "neveletlennek" is...

Ő most kamasz.

Még nem tudja - vagy nem akarja tudni! -, hogy NEM SZÉP DOLOG VISSZAÉLNI AZZAL, HOGY VALAKI SZERETI.

Ezért nem ő a hibás, és te sem, amiért nem pofoztad meg idejében. Ennek egyetlen oka van, az pedig "élettani". Az, hogy kamasz, és szemtelen, és tapasztalatlan.

Ha 17 éves, ahogy írod, akkor viszont MÉG kiskorú.

Van még egy éved!

Indíts apáhozblakni.

Jó eséllyel rájön, hogy ott sincs kolbászból a kerítés.

Vagy, ha az iskola sem jön be, lehet menni dolgozni, lehet albérletetben önállósodni, ha anyáékkal olyan kibírhatatlan az élet.Majd megtapasztalja, hogy a kaja meg a rend nem magától terem.

Nekem is voktak konfliktusaim anyuval tiniként, de azok piszlicsáré dolgok voltak, és mindig is szerettem az otthonunkat, meg a családi kört.

Az ilyen típusú csajokból a gimiben “részesültem”: ők voltak azok, akik elkezdték velünk a hazosztályos gimit, aztán ott is hagyták.Sokra vitték utána.Ja nem...az egyikről az a hír volt az utolsó, hogy narancsszedésből él a pasijával Spanyolországban, a másik meg huszonévesen rájött, hogy akármilyen csúcsmenő is ő, az érettségit csak meg kéne szerezni....

SOHA nincs értelme pofozgatni.

Pont most SZERESD a legjobban!

Kellett volna,de akkor elszúrtam.

Mostmár nincs értelme pofozgatni.

Hatástalan.

Hát valahogy én is így gondolom,de nem akartam első lenni aki ezt mondja.

Sosem mertem anyámnak mégcsak hasonlót sem mondani.

Persze ő azt szeretné,amivel én nem tudok együtt élni.

Éjjel 2 kor még csapkod,eszik,jönnek-mennek a pasijával.

Mi fél 5 kor kelünk.

Hétvégén a 17 éves lányom után nekem kell takaritani ha szólni merek,cirkusz van.

Még iskolába jár,de idén a digitálisba teljesen meghülyült,rengeteg hiányzása lett.

Idén ötször huztam ki a kakiból,hatodjára is elszúrta.

Húúú, szinte hallottam a hangját. Ismerem ezt a stílust. Sajnálom, nem lesz könnyű!

Azt hiszem, hogy igazat adnék neki.... "igen, kislányom.. valóban, nagy szégyen vagyok, és szar, hogy én eltűröm tőled ezt a viselkedést"

... vagy megkérdezted tőle, hogy ő mit szeretne, hogyan gondolja az együttélést. Neki hogyan lenne jó, hogy harmóniában tudjatok élni?

Iskolába jár?

A legidősebb lányom totál kezelhetetlen./17 éves/

Semmi együtt élési szabályt nem hajlandó betartani.

Az apja még 8 hónapos korában elhagyott,a férjemmel neveltük.

Nem vagyunk mintaszülők,de úgy érzem amiben kellett eleget tettünk.

Borzasztóan beszél velem,szemrehányást tesz.

12-15 éves koráig mindig az apjához akart költözni,sosem tudott,vagy mert én harcoltam érte,foggal-körömmel vagy az apja nem engedte.

Most már rengeteg probléma van vele,mondtam hogy próbáljuk meg hogy megy az apjához lakni.

Ezt a kritikán aluli viselkedést látják a testvérei is.

Minden sz@rnak elhord,mekkora szégyen vagyok hogy én utcára tettem.

Ezt mondja folyamatosan.

Mi a jó megoldás?

(Az hogy pofonverem nem opció,sosem ütöttem,már nincs értelme)