Hogyan kezeljem a helyzetet? (beszélgetés)

Bármit gondolsz is magadról szó nincs róla, hogy felnőtt lennél....

Majd meglátod, igenis komolyan összeköt két embert egy gyerek : Ha foglalkozni akar majd vele és beleszól a nevelésébe akkor az lesz a bajod,

ha meg nem, (amikor rájössz, hogy egyedül milyen nehéz) akkor azon fogsz kiakadni!

Nem lesz ez jó sehogysem - de majd meglátod. :(

De olyan nincs, hogy eljön veled vizsgálatra, ha te nem akarod, hívod :) Honnan tudhatta volna egyébként, hogy vizsgálat van, mikor és milyen időpontban.

Értem, hogy nagyon azt akarod sugallni, te szakítottál, soha többé nem akarnál tőle semmit, és emelt fővel, büszkén viseled a dolgokat, ő pedig zaklat és a nyakadra jár kéretlenül, de ez nem egészen így fest. Ha őszinte leszel magadhoz, meg tudod oldani majd a dolgokat.

Bíróságra mindenképpen kell majd menni a gyerektartás, a láthatás szabályozása miatt, és az apaságot is el kell ismernie hivatalosan.

Még egyszer mondom, gondold át őszintén, te mit akarsz, és azt beszéld meg vele. Megmondhatod, hogy felhívod, megírod neki a fontosabb vizsgálatok eredményét, vagy ha szükséged van valamire, de ne keressen azon kívül, mert nem vagy kíváncsi rá, és nem fogod felvenni a telefont sem. Nem vagytok egy pár. Ilyen egyszerű. Ha megbeszélsz vele mindent, vizsgálatokat, helyet, időpontot, ha folyamatosan tartod vele a kapcsolatot, honnan tudhatná, hogy egyszer akarsz vele beszélni, máskor meg nem?

Ha nem egyezünk bizonyos dolgokban a baba születése után bíróság lesz úgy is a vége.

Biztos rosszul olvastad azt írtam a baba apja el akart mindenképp jönni a vizsgálatra én viszont az édesanyámmal akartam menni, végül így is lett anyuval mentem.

Talán beszélj vele erről, mielőtt bíróságra mennél. :) Mégis mivel mennél? Hogy hívogat telefonon a leendő gyereked apja, és aggódik?

Szerintem ebbe te akarsz túl sokat belelátni. Ha leállsz vele beszélgetni, elhívod vizsgálatokra, miért akadsz ki, hogy felhív és érdeklődik? Azt hiheti, ezt akarod.

Gondold át, hogy te mit akarsz, hogy mikor, milyen helyzetben van szükség rá, beszéld meg vele, és tartsd magad ehhez, akkor ő is ezt fogja. Elég, ha felhívod a fontosabb vizsgálatok után, hogy mi az eredmény, ha akarod, elhívod a szülésnél, utána pedig megegyeztek a láthatásban. Akkor sem kell vele lenned.

Érthető, hogy tele vagy sérelemmel, fájdalommal miatta, de ne gyárts te is feleslegesen feszültséggel teli helyzetet. Egyszer megbeszélitek, konkrétan, nem felületesen, hogy nem akarod veled lenni, de azért felveszed a telefont, informálod, elviszed vizsgálatokra. Ha pedig ezt akarod, akkor ne játszd a zaklatott felet, mert ez nem az. Annyit engedj, amennyire neked szükséged van.

Amikor kiderült, hogy teherbe estem először el sem akartam mondani azért ahogyan viselkedett.

Szerintem egy gyerek nem köt senkit a másikhoz és ezt neki is elmondtam attól, hogy így alakult nem szeretnék vele se most sem később kapcsolatot!

De a babát szeretném megtartani, vele vagy nélküle.

Mivel ő felnőtt ember és saját maga dönt senki sem kényszerítette semmire, úgy döntött szeretné ő is a babát, szeretne az élete része lenni.

Ami ok is lenne de úgy tesz mintha az elején nem tisztáztunk volna bizonyos dolgokat.

Állandóan hív, ha nem veszem fel képes elindulni hozzám mert azt hiszi baj van...

Mindenről mindíg mindent tudni akar.

Pont, hogy a felesleges herce hurcát, bíróságot akarom elkerűlni.

De úgy érzem elkerülhetetlen, mivel mintha direkt nem akarna megérteni.

Semmi gond.

Remélhetôleg kevés munkát, pénzt fogtok adni az elkövetkezendô 18-25 évre a rendôrségnek, bíróságnak, ügyvédnek, gyámügynek, pszichiáternek, stb.

Nem lesz egyszerű! Véletlen becsúszott gyereket szülni egy volt partnernek akit nem akarsz vissza és ő meg ragaszkodik?

Ha megszületik a gyerek még nehezebb lesz! Simán zsarolni fog és te nem tehetsz majd ellene semmit!

Sok, drága és hosszú bírósági tárgyalást látok és (számodra) lelkileg megrázó láthatást, a másik szülő elleni nevelést...!!!!!!!!!

Le lehet engem hurrogni, de rossz ötlet ezt a gyereket világra hozni. Neki sem lesz jó! Nem is értem?

Egy kultúrált, udvarias kapcsolattartásba nem fér bele az ottalvás.

És az sem, hogy amikor nem veszed fel a telefont, hiszti van.

Hogy képzelte azt, hogy a kicsi mellett akar lenni? Akkor most 9 hónapig a sarkadban lesz?

Van egy olyan érzésem, hogy nem zártátok ti még le ezt a kapcsolatot, bármit is írsz erröl.

Húzdd meg világosan és egyértelműen a határokat, hogy neked mi fér bele a kapcsolattartásba és mi nem.

Ettől még ápolhattok tökéletes viszonyt egymással (ez nem lehet ok haragra)

Viszont nem értem, hogy minek számolsz be neki mindenről? Nem vagytok együtt, nem együtt várjátok a babát.

Igazából semmi okod arra, hogy találkozzál vele és beszélj vele, szerintem egyszerűen csak ezt akarod, és ez az ürügy rá. :( Ha nagyon őszinte akarsz lenni magadhoz, nem azért tartottad meg a babát, hogy hozzád legyen kötve és ne legyen végleg vége? Nem kell itt felelned rá (biztos azt mondanád, hogy szó nincs erről), csak gondolkozz el rajta.

Ha terhes lennék az exemtől, aki végig egy másik nővel szórakozott mellettem, biztosan nem járnék vele vizsgálatokra, nem beszélnék vele és nem találkozgatnék. Ha mindenképpen meg akarnám tartani a babát, elmondanám neki, mert így tisztességes, és ennyi. Nem arra építenék, hogy ezentúl neki kötelessége velem foglalkozni, gondoskodni stb., majd ha megszületik a baba, akkor ott lehet vele.

Az más szempont, hogy én nem tartanám meg ilyen helyzetben, még ha érzelmileg nagyon ki lennék szolgáltatva és reménykednék, akkor sem. Csak ha helyre lehetne hozni a kapcsolatot, de amit írtál róla, már az elejétől nem volt rendben.

Olvastam, hogy vizsgálatokra is ment veled. De nem ez a lényeg. Gondold át, hogy valójában mit szeretnél, hogyan menjenek most a dolgok, és a szerint beszélj vele őszintén, egyszerűen.

Neki is most ez egy új helyet, nagy dolog, hogy babátok lesz, és lehet, hogy együtt akarna lenni. Érthető, ha hívogat, keres. Azt neked kell eldöntened, hogy mit akarsz. Ha nem akarod, hogy keressen ennyit, meg lehet vele beszélni. Sőt a telefont sem kötelező felvenni ám, ugye tudod? :)

Nem tudom, hogy hol olvastad, hogy hivogatom.

Akkor hívom, ha valamit el kell mondani a babáról.

Egyébként ő hív minden este, ha pedig nem veszem fel kiakad...

Egyébként igaz, hogy "friss" a szakítás de olyan szinten bántott meg, hogy ha nem lenne a baba se látni nem szeretném, se beszélni nem beszélnék vele.

H

Ha jól olvastam, együtt voltatok, szeretted, kiderült, hogy neki végig volt más nő, szakítottál vele. Aztán kiderült, hogy terhes vagy.

Nehezen lehetne elhinni, hogy te érzelmileg közömbös vagy iránta, és csak az zavar, hogy túl sokat érdeklődik. :)

Ha nem reménykednél, nem hívnád, rángatnád el vizsgálatokra, megoldanád egyedül. Egyszerűen megmondhatnád neki, hogy köztetek vége és majd a gyerek életében legyen jelen, addig ne járjon a nyakadra, elmondasz neki mindent, amit fontos tudnia a terhesség lefolyásáról. De úgy érzem, téged az jobban zavarna, ha eltűnne.

Ahogy írod az én részemről, csak a "kötelezőket" beszéljük meg.

Én szakítottam, így nincs okom félre vezetni...

Ha nem lenne a baba rég nem beszélnénk!

Én elengedtem, viszont azt megértem, hogy a kicsi melett akar lenni, hisz az ő gyereke is.

Csak mintha bármit mondanék nem venne komolyan.

Ha nem vagytok együtt, miért akar ott aludni nálad? Nem lehet, hogy félrevezeted a viselkedéseddel te is?

Nem vitatkozni kell vele, csak megmondani, hogy nem vagytok együtt, és nem elvárni, hogy melletted álljon. Engedd el te is, csak annyit beszéljetek és találkozzatok, amennyit a terhesség, gyerek miatt kell.

Sok segítséget/tanácsot kaptam már itt, most is a tanácsotokat szeretném kérni.

Még nagyon a várandósságom elején vagyok, nem vagyok együtt a baba apjával, de úgy csinál mintha még együtt lenénk...

Annak örülök, hogy mellettem áll, nem erről van szó...

De néha túl megy egy határon, minden nap hív.

Sajnos tegnap elromlott a mobilom és nem ért el, ma pedig amikor már elért és hívott teljesen kiakadt rám...

Azért is rámförmedt mert nem engedtem, hogy itt aludjon nállam...

De hisz minek aludna ha nem vagyunk együtt?

Nem akarok vele vitatkozni, de már úgy érzem a szép szóból nem ért...

Néha úgy érzem nem tudom kezelni...

De a kicsi miatt szeretném ha nem lennénk rosszban.

(Bár mint írtam, nagyon az elején vagyok)

Lehet, hogy túl érzékeny vagyok a mostanában tőrténtek miatt, de úgy érzem megfojt...

M