Hogyan éljem túl? Annyira hiányzik, hogy beleszakad a szívem.. (beszélgetés)

Már meg meg ne történjen!! Ez csak igen fiatalon jó! DDD

Szóval erről az élményről már lekéstél!!! :))

Nem biztos az,hogy valaki azért szakít mert nem becsüli vagy nem szereti.

Néha van úgy,hogy valamiért nem megy a dolog.

De abban igazad van,hogy a következő mindig esély a jobbra.

Velem 1 nem is járt, de évekig szerelmes voltam belé - plátói- ez volt a legkomolyabb

Kettővel közösen döntöttünk, és hát egy kiszeretett belőlem.

De a túlélés esélye mindegyiknél nulláról indult. DDD

Engem még nem tettek cé vágányra,esküszööm!!

Talán gyorsabb voltam náluk,de nem szakítottak még velem.

Az lenne furcsa, aki sose volt így.

És most visszagondolva rá.....őszintén jó!

lábon kihordható - tetszik -DD

Szerintem majdnem mindenki volt már C-vágányra irányítva,de ez csak egy állapot..lábon kihordható.

Mer milyen dolog má,hogy az ember csalódik,aztán megzuhan és várja a véget..az meg ugye nem jön.

Tény,hogy nem egy vidám szituáció,de egy egészséges ember kibírja.

Hidd el, nagyon megértelek! Én kb. 4x voltam hasonló helyzetben, mindig úgy érezte; itt a vég, soha többet rá sem tudok nézni másra.

Mikor már napokon át a tükör előtt bőgtem, akkor kezdett oldódni, mert olyankor már magamat sajnáltam, ........most még nem hiszed el, de: ki fogod heverni.

Akkor még hoxa se volt, most annyi jó neked, hogy legalább kibeszélheted fájdalmadat.

Ja, és nem vonultam zárdába, férjnél vagyok!:)

Főzzél!Mássz hegyet!Legyél buddhista..vagy akármi.

A lényeg,hogy foglald el magad.

3. hétnél vagyok..

Az utolsó 2 kapcsolatomnál azt éreztem Ő nagy Ő ,aztán mindig jött egy ujabb pasi,és rájöttem,hogy nem az volt..

Nálam is volt olyan nap,amikor hu,de jó volt minden,és azt gondoltam: ohh,ez simán menni fog,el tudom felejteni.Aztán másnap vele álmodtam,mikor felléptem a netre az Ő képe/kiirása akármilye fogadott...Akkor majd megörültem..

Soha nem volt ilyen posztolgatos emberke,de mióta szétmentünk folyamat kirak mindent..Eleinte fájt a szivem,de mára már letiltottam,mert idegesit..s kicsit szánalmasnak tartom.

Idő kérdése,és túl leszel rajta.. :) Számomra most jött el az a pillanat,amikor rájöttem,igy a legjobb,nem is jöttünk volna jól ki..Plusz Ő még valahol gyerek egy kapcsolathoz..Igaz lehet én is..Vagy csak épp együtt nem ment nekünk..

a szakításba mindenki belehal egy kicsit, de nálad szerintem messze nem erről van szó. olyan, mintha az a típus lennél, aki imád szenvedni, és mindig talál rá okot. ezt meg a pszichológusoddal kéne megoldani

nem fogsz olyan pasit találni, aki reggeltől estig mindennap veled van, és nem áll szóba másokkal, talán neked is normális életet kéne élni, akkor normálisan állnál a kapcsolatokhoz is

azt gondolom te is érzed, hogy a pasi a maga szempontjából jól döntött, hiszen lehetsz akármilyen szép, kedves stb., senki nem akarna úgy élni, hogy folyamatos viták, féltékenység, elvárások legyenek, és hogy egy nő ne tudjon a saját lábain megállni, ennyire függjön valakitől. ez eleinte vonzó lehet az ember hiúságának, később pedig nagy teher és kiábrándultság. ha ezen dolgozol, legközelebb nem esel ugyanebbe a hibába

Te lemondtál mindenről (bár nem tudom mi mindenről), ő meg megy horgászni, szüleihez, stb., nem vett komolyan.

Teljesen mindegy, hogy együtt laktok-e, ez így akkor sem ment volna.

Sajnos teljesen alárendelted magad, mindenb en alkalmazkodtál hozzá. Nem szabad.

Sőt, a szerelem másról szól.

1 hét telt el? Hidd el, hogy ez nagyon kevés. Én is jártam már hasonló cipőben sajnos. Nagyon nehéz, de muszáj elfogadni.

Sajnos azt kell mondanom, hogy valóban igaz, heti 2-3 napot igen egyszerű kedvesnek lenni és "kényeztetni" a másikat... Ha még így sem működött, akkor mit vártál volna később?

Eljátszodtam már a gondolattal milyen lett volna együtt élve...heti 3 alkalommal egyedül hagyott volna délután míg Ő elmegy horgászni, heti legalább 2 alkalommal pedig hazaszaladt volna szüleihez :-( gondolom ebből adódtak volna a viták.

De dühít, hogy elment ennyi idő és még csak ki sem derült, hogy megy-e nekünk együtt élve vagy sem mert akkor én biztosan tudtam volna mellőzni a féltékenységet.

Még nem éreztem ilyet, fáj a bőröm a fájdalomtól bár napok óta alig alszom és alig eszem :-(

Úgy érzem sosem fog elmúlni.

A helyzet attól még rosszabb, hogy egyedül Ő volt nekem Mo-n, a családom egy része Angliában, a többi Romániában.

Jelenleg nem éreztem azt, hogy képes lennék innen bárhová menni pedig lehet jót tett volna a környezetváltozás, nem tudom.

Iszonyú nehéz, pedig mentem már át nagyon sok nehézségen de ez most rosszabb mindennél.

" lemondtam minden női mivoltomról, mindenről ami én voltam. "

Látod ez a legnagyobb baj, mivel nem a mostani énedet szerette meg, hanem az akkorit, tehát újból légy önmagad!:-)

pedig hidd el, ha te gyakran éreztél féltékenységet, és elégedetlenséget, ami teljesen jogos, ha egy kapcsolat megmarad hétvégi szórakozásnak és nem fejlődik, nem válik szorosabbá, akkor neked nem felelt meg ez a pasi :) inkább csak beleláttad azt, hogy milyen jó lenne megállapodni, szerelmesnek lenni, együtt lenni, és ő volt az alany hozzá. lehet, ha együtt éltetek volna és jobban megismered, egyáltalán nem is éreztél volna így :)

gondolj arra, mielőtt őt megismerted, akkor sem gondoltad volna, hogy te milyen szerelmes leszel nemsokára, így lesz ez most is! :) el sem tudod képzelni, aztán jön valaki, és visszanézve örülni fogsz, hogy minden úgy alakult, ahogy

Leginkább a barátnőjére/munkatársnőjére voltam féltékeny...tizen pár éve barátok és én enm tudtam mit kezdeni ezzel a viszonnyal.

Kértem hadd beszéljek a nővel, nem engedte soha.

Most amikor vége lett beszéltem vele és elmondta még csak nem is tudta, hogy féltékeny vagyok rá de nem lepődik meg mert volt már ebből problémája. Bárcsak beszéltünk volna....teljesen normálisan reagálta le.

Ennyit megtehetett volna, hogy leülün 3asba beszélgetni, hogy megértsem ezt a nő-férfi barátságot.

Bezzeg én megtettem hogy elköltöttem dokira vagy 40ezret, hogy múljon a féltékenység.

Azzal próbálom magam vigasztalni, hogy olvasom a kétségbe esett emailjeimat júniusig egészen decemberigg, amikor ugyan az a vita...azt mondja össze akar költözni de mégsem tesz érte semmit.

3 hónapomba telt mire egyáltalán csinált önéletrajzot, úgy volt, hogy Ő is keres itt és én is ott... Engem oda be is hívtam 3 helyre, mindegyikről lebeszélt, hogy ezért vagy azért nem jó...

Ha tudta, hogy nem akarja akkor miért rabolta még az időmet? miért próbálkozott?

De ezeket tudva még mindig annyira szeretem, nem tudom elmondani mennyire.

Nem válaszoltam....nem tudom, éreztem, láttam magunkat magam előtt, vágyott rá minden porcikám, hogy örökre vele.

Az elején én nem is akartam őt, nem is vonzódtam hozzá, aztán megszerettem minden porcikáját, minednét imádtam, semmi sem zavart rajta vagy benne.