Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Hogyan deríthetem ki, hogy hol lettem megkeresztelve? fórum

Hogyan deríthetem ki, hogy hol lettem megkeresztelve? (tudásbázis kérdés)

1 2
50. csokvihar (válaszként erre: 47. - 044d76a529)
2013. ápr. 20. 18:38
Nem tudom,ki vagy,de nagyon orulok,hogy "megismertelek"!!!
49. csokvihar (válaszként erre: 48. - Fehérke111)
2013. ápr. 20. 18:36
Koszonom a kedvas szavaidat,es a hozzaszolasodat is.Aa apai csaladom bizony nagyon megszenvedte a 2.vilaghaborut,hat testver 2 emigralt,ketto videken bujdosott,apam,pedig az orosz fogsagban.Nem csinaltak Ok semmi rosszat,csak tettek a dolgukat,amire ket vilaghaboru kozott tanitottak es neveltek Oket.1970 vagy 71-ben kapta a hirt edesapam,hogy a Nemetorszagban levo batyja vegbelrakban haldoklik,es szeretne haza jonni meghalni.Nem engedtek neki,sot -akkor ugye kervenyezni kellett az utlevelet-Apamat sem engedtek ki hozza,a holttestet is csak 1990-ben hozhattak haza,mert az volt az utolso kivansaga,hogy itthon pihenjen.Ennek persze nincs konkret koze a kereszteleshez,de realisan mutatja a 70-es evekbeli helyzetet.Meg egyszer koszonom,hogy irtal,szep tavaszi ested legyen!
48. fehérke111 (válaszként erre: 1. - Csokvihar)
2013. ápr. 20. 15:49

Először is gratulálok, nagyon jó ilyenről hallani! És nem, nincs ebben semmi nevetséges, sőt, ez nagyon szép!


Végigolvastam a hozzászólásokat, én sem vagyok már fiatal, de ez érdekes téma, leírnám a tapasztalataimat, különösen a kialakult vita miatt.

Én 53-ban születtem, a testvérem 55-ben. Anyánk htb volt, apánk az ország egyik legnagyobb vasművében kohász. Tehát semmi párt- vagy magas beosztás, mégis mindkettőnket titokban kereszteltek, és mivel anyánk vidéki lány volt, hát az ő falujában. (Engem lekvárfőzés idején - és ez nem csak legenda: apám levitte feleségét-pólyás lányát a mamához, azzal, hogy amint tud, jön vissza értük. Nagymama már előkészítette a terepet a papnál, anyám spurizott a lánykori barátnőjéért, aki eldobta a lekvárfőző fakanalat, és ilyen prózai módon, szép csendben lettem megkeresztelve.) Másfél év múlva az öcsémre egy kicsit jobban tudtak "rákészülni", neki már anyám egyik húga lett a keresztanyja ("véletlenül" ő is otthon volt a nagyinál). Keresztlevél nuku!

Mindent a nők intéztek, csendben - és hát több szó nem is esett a dologról.

Házasságkötés: 20 évvel később nekem nem volt problémám, az uram református, a tiszteles úr elfogadta bemondásra, hogy katolikusnak lettem keresztelve, nem kért keresztlevelet. Öcsém szegény ráfüttyentett: a sógornőm katolikus, és a tisztelendő úr követelte a keresztlevelet, sőt a bérmálkozást, stb (nem vagyok járatos ezen a vonalon, de szegénynek nagyon meg kellett dolgoznia az okmányokért!).

Ő is úgy gondolkodott, hogy nyilván a szülők tudják, tehát hazament, és mivel ott a kerületben útbaesik a katolikus templom, hát ott megpróbálta - nem találták őt, akkor kerestetett engem, de hát siker nem volt.

A fentiekből talán kitűnik, hogy nem kaptunk vallásos nevelést, és az is csak akkor derült ki, hogy meg lettünk keresztelve, amikor az öcsémnek kellett a keresztlevél.

A közelben van egy evangélikus templom, még ott is próbálkozott! Végre hazaért, és akkor tudta meg anyánktól a keresztelésünk történetét.

Az egyik esküvő 74-ben, a másik 76-ban volt. Mi az urammal két, egymástól független munkahelyen laza fejmosást kaptunk! egyikünk sem töltött be "jelentős" munkakört, sőt. Hangsúlyozom, nem származott hátrányunk, de a helytelenítés elhangzott.


Kedves Csokvihar, még csak azt sem tudom javasolni, hogy válasszátok az egyszerúbb utat, és esküdjetek református templomban! Mert nekem ugyan szerencsém volt, de 1998-ban(!) református rokon kislány esküvőjét két faluval odébb tartottuk, és tiszteletes asszony felhívta onnan az itteni parókiát, hogy megtudja, valóban megtörtént-e a keresztelés. Ja, nem volt meg a keresztlevél, szülők válása, többszöri költözés, egyetemi kollégium, stb.


Lehet, hogy a kerület valamennyi templomában kellene érdeklődnöd, dehát látod a testvérem sem járt ott sikerrel!


Elnézést, hogy semmi hasznos tanácsot nem tudtam adni, és mégis ilyen hosszúra sikeredett a hozzászólásom, de talán az én példámból is kitűnik, hogy a világ nem fekete-fehér.

Az, hogy az a bizonyos "tiltott időszak" hol meddig tartott, talán az egyházi és a munkahelyi emberek hozzáállásán is múlt!

47. 044d76a529 (válaszként erre: 46. - Csokvihar)
2013. ápr. 20. 12:08
Talán nem is számít,jó dogoknak ismeretlenül is jó örülni.:)
46. csokvihar (válaszként erre: 45. - 044d76a529)
2013. ápr. 20. 11:53
Kedves,vagy,hogy ezt irod,bar nem is ismerjuk itt egymast,talan pont ezert olyan jo az ember lelkenek.
45. 044d76a529 (válaszként erre: 44. - Csokvihar)
2013. ápr. 20. 11:16
Visszaolvastam,sok boldogságot neked,olyan jó ilyet olvasni:)
44. csokvihar (válaszként erre: 43. - 18e79e1970)
2013. ápr. 20. 09:36
Koszonom,valoszinuleg ez a jarhato ut,szep napot Neked!
43. 18e79e1970 (válaszként erre: 1. - Csokvihar)
2013. ápr. 20. 07:54

Először: Gratulálok! :)


Másodszor, szerintem menjetek be a plébániára, ahol esküdni szeretnétek. Mondjátok el, hogy ez a helyzet. Lehet, van valami központi levéltár, vagy ilyesmi ahonnan ki tudják kérni a keresztlevelet! :) Kérdezz körbe a rokonságban, valaki csak emlékszik :)

De ha tudod, hogy 11. kerület, akkor előrébb vagy. Nincs ott olyan sok templom, hogy ne tudd körbejárni :)


Ha meg egyik sem vezet útra, akkor szerintem a papnak az is elég, hogy templomban szeretnétek esküdni :)

42. kristo_f (válaszként erre: 41. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 21:40

Egyben volt vita, az üldözés a keresztelés miatt

Ez csak az általam emlitett esetben , beosztású embereknél volt, de a 60as években már ott sem.

Hagyjuk továbbra, én elmondtam amit elmondtam, te is.

41. csokvihar (válaszként erre: 39. - Kristo_f)
2013. ápr. 19. 21:31
Felhivnam a figyelmedet kedves Krisrof,hogy en a 60evekben zsenge koromra valo tekintettel nem eltem sorrel sem virslivel,sot kesobb sem.Azt gondolom,hogy Moldovat egy sorban megemliteni Jokaival,az magyar irodalom megcsufolasa.Felhivnam a figyelmed a harom Baradlay fiver utja bar gorongyos volt,vegul mind a harom megtalalta a helyes utat.Biztosithatlak rola,hogy nagy szeretettel igen sokat olvasok.
40. csokvihar (válaszként erre: 36. - Ancsa 37)
2013. ápr. 19. 21:20
Koszonom a szep szavakat es a jo tanacsot,amint inteztem valami rogton megirom.Senki nem tudja elvenni a kedvem,foleg ilyen szanalmas bemondasokkal.Meg egyszer koszonom Neked.
39. kristo_f (válaszként erre: 37. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 21:18

Amit te a könyvekböl és múzeumokbol tanulsz, azt én tapasztaltam

De ha már sör virsliröl írsz, mintha te is a hatvanas években nőttél volna fel, sör-virslin.

Nem tudathasadás, nyitott szemmel élés

Bizonyára nem olvastál még eleget ahhoz, hogy tudjál olyanokrol ahol a nagy család egyes ágai különböző karriert vagy üldözést futottak be

Olvasgass csak pl. Rajk Lászlórol, Nagy Imréröl stb.

de nem egy érdekes regény van ahol hasonló családokrol írnak. Hogy korábbra utaljak vissza, Kőszívű ember fiai, de Moldovának is valamely regénye

38. kristo_f (válaszként erre: 35. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 21:13

Igen, én "szerencsés ember" vagyok


Nem belemerülve itt a politizálásba

apán gép és gyorsíró volt, anyám cseléd


A 40-es években hittanra is jártam, bérmálkoztam, bérmakeresztapám és anyai nagybátyám osztályidegen volt, később ministráltam Bp-es és vidéken is

Soha egy szót nem szólt senki érte

A 60-as éveket meg különösen ne mutasd be nekem, akkor már fiatal felnőtt voltam

Hááát, szerencsés voltam ezek szerint

37. csokvihar (válaszként erre: 33. - Kristo_f)
2013. ápr. 19. 21:11
Hat kedves Kristof ez mindent megmagyaraz.Kommunizmus es vallasossag egy nevelesben,nem csodalom,hogy a tudatod meghasadt.Egyebirant ezek adolgok regen tul vannak"a remhir"megfogalmazason,ezek tortenelmileg igazolt tenyek,javaslom latogass el a Terror Hazaba.Gondolom remes lehet Neked,hogy elmult a Kadar fele "sor es virsli" korszak.
36. Ancsa 37 (válaszként erre: 1. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 21:07

Először is szívből gratulálok!

Másrészt nagyon sajnálom, hogy nem élnek már a szüleid, akik az esküvődön veled lehetnek-majd az égből mosolyognak rátok azon a szép napon!

Sajnos az én szüleim sem érhették meg az esküvőmet, az unokájuk születését-teljesen megértelek!


Sem tőlem (róm.kat.), sem a férjemtől (ref.) nem kérte a pap a keresztlevelünket-de még a tanúktól sem. Pedig a beszerzése nem lett volna ilyen bonyolult mint neked-de azt mondta a plébános (róm.kat. templomban esküdtünk) hogy neki elég az adott szó. Mert az az ember aki az Isten oltára elé áll fogadalmat tenni arról nem feltételezi hogy ne mondana igazat.


Szóval ezt beszéld meg az eskető pappal-hátha ő is így áll a dolgokhoz, mint anno a miénk.


Ha nem jársz sikerrel, én bemennék a Szt.Imre templom plébániahivatalába (a kapura biztosan ki van írva hogy mikor vannak nyitva) az elég nagy, szerintem minden régi és új keresztelőhelyet ismernek a kerületben és kérném a segítségüket.

Biztos segítenek!

Sok sikert és sok boldogságot!! :))


A huhogókkal nem ne foglalkozz-nehogy kedved szegjék! :D

35. csokvihar (válaszként erre: 32. - 5bcf1b7c01)
2013. ápr. 19. 20:57
Bizony Kristof szerencses ember,az O apukaja biztos nem volt fekete listan evekig nem kapott rendes munkat,szenet hordott,hogy eltartsa a 4 lanyat,neki biztosan nem mondtak,hogy anyuka nem tanacsos hittan orara jaratni a gyereket,es meg sorolhatnam napestig.A mi Kristofunk Isten kegyeltje,hogy semmi ilyet nem tapasztalt.
34. kristo_f (válaszként erre: 32. - 5bcf1b7c01)
2013. ápr. 19. 20:52

Neked is csak az elöbbit tudnám írni

Persz voltak üldözések, de nem a keresztelés miatt, vagy az esküvő miatt

33. kristo_f (válaszként erre: 31. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:46

Annak kellene "szégyelnie" magát, aki ilyen rémhireket terjeszt.


Apai rokonságom igen magas főelvtársi beosztásokban voltak és bizony megkeresztelték az unokatestvéreimet.

Anyai ágon osztályidegenek voltak, mégse hánytorgatták nekik fel soha, hogy miért járnak templomba és miért kereszteltek meg negem/is/

Mindez még a Rákosi rendszerben történt, ami össze sem hasonlitható ilyen, de semilyen szempontbol, a Kádár rendszer 60-as éveivel.

2013. ápr. 19. 20:32

Kristôf környezetében nem járt fekete autó, sötétruhás emberkék pisztollyal; nem voltak furcsa balesetek, eltünések, távoli vasárnapi kirándulások, csendes esküvôk, keresztelesek, fényképész nélküli elsôáldozások és bérmálkozások;

éjszakai látogatás a haldoklónál, stb.

31. csokvihar (válaszként erre: 30. - Kristo_f)
2013. ápr. 19. 20:25
Kedves Kristof!Kikerem magamnak,hogy meghazudtolj engem ,szanalmasan ostobasagot irtal,edesapam negy evet volt orosz hadifogsagban,anyamat nagyanyam az agy ala dugta az oroszok bevonulasakor,lehet elkepzelni mennyre voltak orosz baratok.Szegyelld magad,hogy ilyen megnyilvanulasod van;
30. kristo_f (válaszként erre: 19. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:20

Ne röhögtess!

Vénebb vagyok mint te és semmiféle titkolódzás nem kellett

Igaz, ha szüleid főelvtársak voltak , lehet

29. csokvihar (válaszként erre: 27. - 5bcf1b7c01)
2013. ápr. 19. 20:20
Koszonom.
28. evamaria0803 (válaszként erre: 25. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:12
nem hangzik nevetségesnek egyáltalán. Engem a Szent Imre templomban kereszteltek kicsit korábban.
27. 5bcf1b7c01 (válaszként erre: 25. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:12
Gratulálok!! ♥♥♥
26. csokvihar (válaszként erre: 24. - 044d76a529)
2013. ápr. 19. 20:11
Hat persze,hogy megirom,mindenkinek koszonom a segitseget.
2013. ápr. 19. 20:08
Husz ev utan ugy gondoltuk,most mar biztos egyutt maradunk,egy csendes templomi eskuvot szeretnenk.Lehet,hogy nevetsegesnek hangzik,de nekunk fontos lenne.
24. 044d76a529 (válaszként erre: 22. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:06
Azért majd írd meg,hogy milyen sikerrel jártál:)
23. 044d76a529 (válaszként erre: 13. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:01
Szerintem a legegyszerűbb,ha felkeresel egy plébániát,egyébként miért fontos?
22. csokvihar (válaszként erre: 20. - Evamaria0803)
2013. ápr. 19. 20:00
Koszonom,mindjart meg is nezem.
21. 5bcf1b7c01 (válaszként erre: 19. - Csokvihar)
2013. ápr. 19. 20:00
Ez nem mostanában volt :D
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook