Hogyan deríthetem ki, hogy hol lettem megkeresztelve? (tudásbázis)

Először is gratulálok, nagyon jó ilyenről hallani! És nem, nincs ebben semmi nevetséges, sőt, ez nagyon szép!

Végigolvastam a hozzászólásokat, én sem vagyok már fiatal, de ez érdekes téma, leírnám a tapasztalataimat, különösen a kialakult vita miatt.

Én 53-ban születtem, a testvérem 55-ben. Anyánk htb volt, apánk az ország egyik legnagyobb vasművében kohász. Tehát semmi párt- vagy magas beosztás, mégis mindkettőnket titokban kereszteltek, és mivel anyánk vidéki lány volt, hát az ő falujában. (Engem lekvárfőzés idején - és ez nem csak legenda: apám levitte feleségét-pólyás lányát a mamához, azzal, hogy amint tud, jön vissza értük. Nagymama már előkészítette a terepet a papnál, anyám spurizott a lánykori barátnőjéért, aki eldobta a lekvárfőző fakanalat, és ilyen prózai módon, szép csendben lettem megkeresztelve.) Másfél év múlva az öcsémre egy kicsit jobban tudtak "rákészülni", neki már anyám egyik húga lett a keresztanyja ("véletlenül" ő is otthon volt a nagyinál). Keresztlevél nuku!

Mindent a nők intéztek, csendben - és hát több szó nem is esett a dologról.

Házasságkötés: 20 évvel később nekem nem volt problémám, az uram református, a tiszteles úr elfogadta bemondásra, hogy katolikusnak lettem keresztelve, nem kért keresztlevelet. Öcsém szegény ráfüttyentett: a sógornőm katolikus, és a tisztelendő úr követelte a keresztlevelet, sőt a bérmálkozást, stb (nem vagyok járatos ezen a vonalon, de szegénynek nagyon meg kellett dolgoznia az okmányokért!).

Ő is úgy gondolkodott, hogy nyilván a szülők tudják, tehát hazament, és mivel ott a kerületben útbaesik a katolikus templom, hát ott megpróbálta - nem találták őt, akkor kerestetett engem, de hát siker nem volt.

A fentiekből talán kitűnik, hogy nem kaptunk vallásos nevelést, és az is csak akkor derült ki, hogy meg lettünk keresztelve, amikor az öcsémnek kellett a keresztlevél.

A közelben van egy evangélikus templom, még ott is próbálkozott! Végre hazaért, és akkor tudta meg anyánktól a keresztelésünk történetét.

Az egyik esküvő 74-ben, a másik 76-ban volt. Mi az urammal két, egymástól független munkahelyen laza fejmosást kaptunk! egyikünk sem töltött be "jelentős" munkakört, sőt. Hangsúlyozom, nem származott hátrányunk, de a helytelenítés elhangzott.

Kedves Csokvihar, még csak azt sem tudom javasolni, hogy válasszátok az egyszerúbb utat, és esküdjetek református templomban! Mert nekem ugyan szerencsém volt, de 1998-ban(!) református rokon kislány esküvőjét két faluval odébb tartottuk, és tiszteletes asszony felhívta onnan az itteni parókiát, hogy megtudja, valóban megtörtént-e a keresztelés. Ja, nem volt meg a keresztlevél, szülők válása, többszöri költözés, egyetemi kollégium, stb.

Lehet, hogy a kerület valamennyi templomában kellene érdeklődnöd, dehát látod a testvérem sem járt ott sikerrel!

Elnézést, hogy semmi hasznos tanácsot nem tudtam adni, és mégis ilyen hosszúra sikeredett a hozzászólásom, de talán az én példámból is kitűnik, hogy a világ nem fekete-fehér.

Az, hogy az a bizonyos "tiltott időszak" hol meddig tartott, talán az egyházi és a munkahelyi emberek hozzáállásán is múlt!

Először: Gratulálok! :)

Másodszor, szerintem menjetek be a plébániára, ahol esküdni szeretnétek. Mondjátok el, hogy ez a helyzet. Lehet, van valami központi levéltár, vagy ilyesmi ahonnan ki tudják kérni a keresztlevelet! :) Kérdezz körbe a rokonságban, valaki csak emlékszik :)

De ha tudod, hogy 11. kerület, akkor előrébb vagy. Nincs ott olyan sok templom, hogy ne tudd körbejárni :)

Ha meg egyik sem vezet útra, akkor szerintem a papnak az is elég, hogy templomban szeretnétek esküdni :)

Egyben volt vita, az üldözés a keresztelés miatt

Ez csak az általam emlitett esetben , beosztású embereknél volt, de a 60as években már ott sem.

Hagyjuk továbbra, én elmondtam amit elmondtam, te is.

Amit te a könyvekböl és múzeumokbol tanulsz, azt én tapasztaltam

De ha már sör virsliröl írsz, mintha te is a hatvanas években nőttél volna fel, sör-virslin.

Nem tudathasadás, nyitott szemmel élés

Bizonyára nem olvastál még eleget ahhoz, hogy tudjál olyanokrol ahol a nagy család egyes ágai különböző karriert vagy üldözést futottak be

Olvasgass csak pl. Rajk Lászlórol, Nagy Imréröl stb.

de nem egy érdekes regény van ahol hasonló családokrol írnak. Hogy korábbra utaljak vissza, Kőszívű ember fiai, de Moldovának is valamely regénye

Igen, én "szerencsés ember" vagyok

Nem belemerülve itt a politizálásba

apán gép és gyorsíró volt, anyám cseléd

A 40-es években hittanra is jártam, bérmálkoztam, bérmakeresztapám és anyai nagybátyám osztályidegen volt, később ministráltam Bp-es és vidéken is

Soha egy szót nem szólt senki érte

A 60-as éveket meg különösen ne mutasd be nekem, akkor már fiatal felnőtt voltam

Hááát, szerencsés voltam ezek szerint

Először is szívből gratulálok!

Másrészt nagyon sajnálom, hogy nem élnek már a szüleid, akik az esküvődön veled lehetnek-majd az égből mosolyognak rátok azon a szép napon!

Sajnos az én szüleim sem érhették meg az esküvőmet, az unokájuk születését-teljesen megértelek!

Sem tőlem (róm.kat.), sem a férjemtől (ref.) nem kérte a pap a keresztlevelünket-de még a tanúktól sem. Pedig a beszerzése nem lett volna ilyen bonyolult mint neked-de azt mondta a plébános (róm.kat. templomban esküdtünk) hogy neki elég az adott szó. Mert az az ember aki az Isten oltára elé áll fogadalmat tenni arról nem feltételezi hogy ne mondana igazat.

Szóval ezt beszéld meg az eskető pappal-hátha ő is így áll a dolgokhoz, mint anno a miénk.

Ha nem jársz sikerrel, én bemennék a Szt.Imre templom plébániahivatalába (a kapura biztosan ki van írva hogy mikor vannak nyitva) az elég nagy, szerintem minden régi és új keresztelőhelyet ismernek a kerületben és kérném a segítségüket.

Biztos segítenek!

Sok sikert és sok boldogságot!! :))

A huhogókkal nem ne foglalkozz-nehogy kedved szegjék! :D

Neked is csak az elöbbit tudnám írni

Persz voltak üldözések, de nem a keresztelés miatt, vagy az esküvő miatt

Annak kellene "szégyelnie" magát, aki ilyen rémhireket terjeszt.

Apai rokonságom igen magas főelvtársi beosztásokban voltak és bizony megkeresztelték az unokatestvéreimet.

Anyai ágon osztályidegenek voltak, mégse hánytorgatták nekik fel soha, hogy miért járnak templomba és miért kereszteltek meg negem/is/

Mindez még a Rákosi rendszerben történt, ami össze sem hasonlitható ilyen, de semilyen szempontbol, a Kádár rendszer 60-as éveivel.

Kristôf környezetében nem járt fekete autó, sötétruhás emberkék pisztollyal; nem voltak furcsa balesetek, eltünések, távoli vasárnapi kirándulások, csendes esküvôk, keresztelesek, fényképész nélküli elsôáldozások és bérmálkozások;

éjszakai látogatás a haldoklónál, stb.

Ne röhögtess!

Vénebb vagyok mint te és semmiféle titkolódzás nem kellett

Igaz, ha szüleid főelvtársak voltak , lehet