Hogy szeressem magam "jól"? (beszélgetés)

Az első, és szerintem a legfontosabb, hogy merj őszinte lenni magaddal.

Ismerd meg/ fel az èrtèkeidet és fogadd el a hiányossagaidat.

1. reálisan értékeled magad a jó és a rossz tulajdonságaiddal együtt

2. elfogadod őket

(feltétel nélküli önelfogadás)

A hibák arra valók, hogy kiköszörüljük a csorbakat. Aki (mindentől kezdve) tökéletesnek állítja be magát, azoknak a szavára nem szabad adni, mert hazugok.

Mindenki hibázik.

Mi is, ne akarjunk tökéletesek lenni - ez segít a legtöbbet.

Tartom az elveim, közeli embertől csak kicsit eltérőt fogadok el. nem nézem el, nem erőltetem magamra, ami távol áll tőlem.

Nem hagyom magam alagsűrni mások önös érdekeinek.

Olyan emberekkel logók, aki ugyanazt szeretik, amit én.

Első lépés: nézz bele a tükörbe, mosolyogj, és mondd ki hangosan!! Szeretlek ...! (ide a saját nevedet mondd!)

Rájössz, hogy nem is olyan könnyű. És addig csináld ezt a gyakorlatot, amíg valóban őszintén mosolyogva tudod ezt bármikor megtenni.

Közben lesz egy periódus, amikor már mondod, de inkább a könnyeid potyognak, mint őszinte mosoly az arcodon. De ezen is túl tudsz jutni, csak csinálni kell.

Bármi olyasmit elvégeztél, megcsináltál, amitől tartottál, amit nehéznek éreztél, amit menet közben már inkább otthagytad volna, de összeszorított fogakkal mégis megcsináltad: állj a tükör elé, mosolyogva veregesd meg a saját vállaidat és hangosan!!! mondd: ügyes vagy....(ide a nevedet!). És ezt megcsinálod mosogatás után, vagy mert bevertél egy szöget a falba, vagy hazacipeltél egy nehezebb cuccot, vagy éppen segítettél a szomszédnak... mindegy, csak dicsérd magad, mert azzal nő az önbizalmad.

Ha bármit szeretnél elérni, megkapni, megvenni, és kételyeid támadnak, hogy sikerül-e, vagy egyáltalán jár-e az neked... és hasonló negatív gondolatok:

állj a tükör elé, és mondd ki hangosan: megérdemlem a .... (gazdagságot, a jó munkahelyet, a szép ruhát, ... akármit!)!! Az nekem is jár!! Csakazértis!! megkapom!

Bármit amit kimondasz, hangosan, mert "a hit hallásból van!" és minél többször hallod a kijelentést, annál hamarabb befogadja az agy, és azokat a dolgokat kezdi el bevonzani hozzád, amelyeket hangosan mondasz.

Én az önbecsüléssel kezdeném.

Azaz első lépésben elhagyni azokat a mondatokat, hogy "dehülye vagyok" és hasonló öndegradáló jelzők, amiktől csak leépítenek lelkileg.

Ha hibázol valamiben, nem tudsz valamit, azt elfogadod azzal, hogy én ilyen vagyok, mindenki hibázik, legközelebb jobban fogok figyelni stb.

Ez egy nagyon jó és nagyon nehéz kérdés. Szeretek ilyesmikről értekezni, magam is sokat foglalkozom ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal.

Én ezt valahogy úgy tenném kézzel foghatóvá, hogy nevesíteném azokat a helyzeteket, amelyekben jól érzem magam - ergo: szeretek a saját társaságomban lenni. Ilyen pl. egy séta, egy kirándulás, egy baráti találkozó, vagy akár egy meditáció, egy jó könyv olvasása. Tehát: ilyen eseményeket kell teremteni magunknak minél többet szerintem. Ezek segítenek a testi-lelki egészség megőrzésében vagy visszaszerzésében.

Utána eszembe jut még egy kis fizikális "gondozás". Egy kényeztető fürdő, egy szép smink, csinos ruha. Hogy amikor tükörbe nézek, azt érezzem, hogy kihoztam a tőlem telhető maximumot a "gyári" adottságokból. :-)

Valahol mindennek a lényege egyébként szerintem abban rejlik, hogy legyenek pozitív visszacsatolásaid önmagad felé - valami ilyesmit jelent számomra jól szeretni önmagam. Persze lehetne még bontogatni a témát: pl. hogy optimista , vidám életfelfogásra kell magunkat nevelni, stb...

Úgy tartják, hogy ha az ember nem szereti magát eléggé, nem tiszteli magát eléggé stb, akkor ilyen embereket, helyzeteket fog bevonzani.

Ez valószínű igaz is. De sosem írják le, hogy hogyan. Hogy álljon neki az ember magát szeretni, jól szeretni, hiszen ez egy megfoghatatlan dolog?

Ki hogy éri ezt el, vagy érte ezt el magánál?