Hogy segíthetnék az ismerősömnek kilépni a depresszióból? (beszélgetés)

Szia.

Én is hasonló gondokkal küzdök, mint az ismerősöd. Utálok kimozdulni itthonról, gyűlölöm az embereket /általában/, nekem sincs se munkám, se kapcsolatom. De mégis próbálkozom valahogy, leírom, hogy hogyan. Nem szabad semmit sem erőltetni, és bár leginkább csak akkor mozdulok ki itthonról, ha már nagyon muszáj. Először csak estefelé mentem el itthonról, amikor már kevesebb ember van az utcákon. Ilyenkor elég egy séta a környéken /már ha biztonságos a környék/, vagy a közeli boltba mentem át venni ezt-azt, aztán irány haza. Mondjuk én szeretem a zenét, így néha eljárok koncertekre, de nemigen ismerkedek ott sem senkivel, elvagyok egymagamban is. A szomszédokkal se nagyon beszélgetek, csak a minimumot. Interneten viszont jelen vagyok itt-ott, tehát azért nem élek kimondottan remeteéletet. Régebben voltak baráti társaságaim, de már jóideje nem járok el közéjük, nagyon ritkán találkozom némelyikükkel. Nem tetszik nekem ez a világ, ami most van már jóideje, de azért egy kis minimális nyitottságot meg kell hagyni a világ felé, ezt kellene tennie az ismerősödnek is. Legalább néha-néha kimozdulni ide-oda, aztán ha már kicsit feloldódott, akkor egyre többet. Ha nem, akkor úgy mint én, hogy beáll egy bizonyos szintre, és csak néha-néha mozdul ki otthonról. Szerintem nem feltétlen szakember a megoldás, mert azok is sokszor beszélnek hülyeségeket, pl. hogy ha nem szeretünk szerepelni nagyobb nyílvánosság előtt, akkor ezt azzal győzhetjük le, hogy már csak azért is szerepelünk valahogy ilyen nagyobb közönség előtt. Na most ezt megnézném, hogy pl. engem valamilyen szakember rávesz ilyenre. Úgyse sikerülne neki. Hogy a sarki boltba átmegy néha már ez is valami. Vagy elmegy újságért, vagy a közeli boltba vásárolni. Vagy ha csak időnként beszélget veled, már ez is előrelépés. Erőltetni nem szabad, mert akkor még jobban bezárkózik. Esetleg csak finoman, dehát ehhez türelemre van szükség. Illetve ha ő nem mozdul ki, akkor még azt lehet, hogy ő hozzá kell menni, programokat szervezni neki. Persze ez sem egyszerű, olyan dolgok kellenek, amik érdeklik őt. De egy-egy beszélgetés is jó hatással tud lenni ilyenkor. Mondjuk én nem igazán szeretem, ha hozzám jön valaki, de lehet ezt ő jobban elviselné. És igen sok-sok beszélgetés személyesen, és neten is, hogy a távolból is éreztesd vele, hogy gondolsz rá, foglalkozol a lelkével, hogy fontos vagy neki, törődsz vele. Valami csak érdekli őt, na ezt kéne valahogy finoman erőltetni nála, hátha ki lehet vele mozdítani otthonról. Egy közeli parkban vagy plázában egy kis séta és beszélgetés is nagyon jó, vagy nála dvd-t nézni, vagy egyszerűen ott is csak beszélgetni. Tudom nem könnyű, de nem szabad magára hagyni, az a legrosszabb. Nálam pl. csak részben jöttek be ezek a dolgok, de régebben szinte teljesen be voltam zárkózva, mostanra viszont kicsit már jobb lett a helyzet. Meg hát persze talán egy társas kapcsolat az, ami leginkább lendíthetne a dolgokon, nekem is ez hiányzik igazán, bár ilyen depressziósan nagyon nehéz ezt megvalósítani, de talán nem lehetetlen...

... és beszélni mennyit lehet vele? Lehet, pár napig tényleg hagyni kell... picit magában van, elgondolkodik a dolgain.

De ez tényleg nagyon sok idő, mire magához tér.

Beszélgetés, bármikor amikor ő akarja....

Egy depresszióst nem tudsz meggyőzni, hogy ezt a folyamatot azzal tudja megszakítani,ha munkát, célt keres.

Aki depressziós annak szakemberre van szüksége.

És rengeteg felsővezető küzd depresszióval,szorongásos kórképpel.

Pedig ők nem unatkoznak,nem otthon ülnek,sőt céljuk is van.

Igen,de senkin nem lehet segíteni,ha Ő nem akarja!

:(

Rengeteg beszélgetés, sok-sok zene, séta esténként és szép lassan magához tér újra.

De ez nagyon időigényes és nem fog menni máról, holnapra!!