Hogy látod az életed? Ugy alakul ahogy tervezted? (beszélgetés)

igennnnnnnn

biztos vagy Te abban ,hogy kell Neked????

ismeretlenül is grat nekik::):):) irigylem őket

...ja, hogy a legjobb döntés volt az életében, azt ő mondta, nem én. :)))

Egyébként láttam már olyant a közvetlen környezetemben, férfinak 3 gyerek, családi ház feleség, vezető beosztás, pedagógus szülők... minden, amiből úgy gondolná a normális ember, hogy nem lehet kilépni... ráadásul a nő is közölte, hogy őmiatta ne... ezt így ne... elvált a férfi, és amikor kimondták a válópert, ott állt a szerelme ajtajában ... azon a napon... a nőnek is van 2 gyereke, a mai napig együtt vannak... ez 9 éve volt, kollégám volt a pasi. ... és a legjobb döntés volt az életében. (Amúgy a gyermekeivel és a volt feleséggel is jó már a kapcsolatuk, az édesanyja viszont 3 évig nem beszélt vele).

hát ja sehogyse jó. én egy nagyon rossz házasságból léptem ki. vele végre boldog vagyok, szeretjük egymást. nem tehetek róla,hogy nős. elejétől fogva tudom. nem tudom, nem szeretni. kell ez a pasi nekem.

Tudom, ismerem az érzést.... csak én nem hagytam időt a dolognak. Így is, úgy is belehal az ember, akkor inkább minél előbb, és ne húzzuk egymás idejét. ... hja, én nem szenvedésre születtem... ez van, és ezt tudatosítottam is magamban jó régen. És ha nem kellek teljesen, igazán... akkor nem kellek... ennyi... mer' én önzőőőőőő vagyok! ;))) Kifogást milliót lehet találni, hogy miért nem... gyerek, sógor-koma, karrier... Amikor az ember új életet kezd, mert egy ilyen dolgot tisztába tenni, ugye az lenne, mindig visszaesés van egy időre... érzelmileg, anyagilag... mindenhogy. Tehát újra kell építkezni, nos ezt nem tudják az emberek felvállalni... azt gondolom. Bizonytalanok abban, hogy képesek-e rá, és inkább hazudnak, szeretetlenségben élnek... vagy máshol keresik az élethez nagyon is fontos szeretetet... sehogyse jó szerintem...

hidd el, szenvedek is sokat:(:(:(

... pont ma írtam be valahova olyasmit, hogy "az az út, ami fájdalmas, az nem a Te utad". ... szeretetre születtünk, hogy szeretve legyünk és szeretetet adjunk... de ezeket csak tisztán lehet, nem lehet elbújva, korlátok között, akkor már sérül... és szenvedés, szenvelgés lesz.

hát ja erősnek kéne lennem, de sokszor vok magam alatt sajna.

hova kanyarodjak? forduljak balra, forduljak jobbra? vagy forduljak fel? :D:D:D na ezt nem hagyhattam ki, bocs.:)

... azért csak küzdj! :) ... vagy kanyarodj el... vagy ilyesmi... :)

nem , egyáltalán nem:( néha úgy érzem,hogy feladom. nincs erőm tovább küzdeni.

pffffffffffffffffffffff

Rohadtul nem...

ez még a jövő dala, a 110 évemmel ezt még korai lenne kijelenteni :D

úgy alakul,ahogy alakítottam,de eddig nem úgy alakítottam ahogy szerettem volna,mert ezzel nem voltam tisztában...

Teljesen más mint amit terveztem de ez sem rossz!:DDDD

Jobban alakult,mint amit terveztem.

szintúgy. Terveztem, hogy továbbtanulok. MEg is szereztem a diplomáimat. De egy csomó időm elment, és a diplomával is csak szar szerződéseket kapok. Már családot szeretnék, de az se jöhet össze simán, pedig azért tanultam annyit, hogy több lehetőségem legyen, és a gyerekemnek meg tudjam adni, amire szüksége van. De most még egy gyereket se tudunk vállalni. Akkor miért volt eddig értelme az egész küzdelemnek?

es a tied az ugy alakult,ahogy tervezted???

Nem úgy alakul... de az élet már csak ilyen. :)

nem

Isten a mi szerető Atyánk, imádkozzon sokat.

lehetne jobb is, de bízom isten szeretetében:))

..Ember tervez..Isten végez......

Ja és persze ennek következtében alakul valahogy, ahogyan természetesen én is akarom, szeretném, de általában a magam életének is egyben a rácsodálkozója szoktam lenni. És hogy jól alakul-e,az mindig nagyon későn szokott eldőlni: amikor az ember már lerázta magáról az évtizedeinek a porát. Útközben nem tudom, gondol-e erre vagy csak él az események színes szövedékében. De ha azt kérdezed: elégedett vagyok-e vagy boldog, mindig igen lenne a válaszom, akkor is, amikor harcokat vívok önmagammal vagy éppen mással.

Én csak a nagyon nagy (legyen családom) és a nagyon apró (mit főzzek) dolgokat tervezem el. A többit, az élet számtalan lehetőségei közül - bár úgy, azzal az érzettel, hogy a szabadságom megmarad: elfogadom vagy nem fogadom el. Választok. Azt hiszem, ezen döntések sorozata adja az egésznek az eszenciáját és nem is maga a tervezés.