Hogy győzzem meg a férjem, hogy alkohol problémájával forduljon szakemberhez? (beszélgetés)
nem tudod,mert az alkoholistak nem ismerik el,hogy betegek.
Srhogy,ha ö nem akarja,akkor mind papolhatsz itéletnapig,majd ha éri valami betegség,önként lemonD!
nem birod,mert az alkoholistak nem ismerik el,hogy gond van veluk az alkohol miatt.sokszor meg amikor meg ok latjak be/hallottam mar ilyenrol/ meg tul keso.
Anyukám a volt élettársával művelte ezt 5 évig... Mire belátta, hogy nincs mit tenni, aki csúszik és csúszni akar csúszni is fog, és ha nem figyel oda, húzza magával a körülötte élőket!
Szinte látom a köröket, amiket megéltek. Ő is ígért fűt fát, és a nagy részét egyébként még komolyan is gondolta, el is hitte, egy darabig tartotta is magát, de a vége mindig az lett, hogy bebaszva jött haza, és elitta minden pénzét...
Anyukám nyakán 400 ezres adósságot hagyott, amikor kidobta.
A munkahelyét elvesztette ő is, és most a közeli parkban kukázik, és issza a kannás borokat, szoktuk néha látni...
Az ilyen embert menthetetlen, én menekülnék tőle a helyetekben.
Anyukám volt élettársa egyébként egy jó, és értékes ember lenne... De itt a LENNE-szón van a hangsúly, mert sajnos mégsem él úgy. :(
Lányok, hölgyek, egy életetek van, és a ti döntésetek, hogy ezt hogyan akarjátok leélni. Legyetek önzőek. Találhattok még egy tiszta életű, és tisztességes embert, akivel nyugodt az élet, szeret, és megbecsül.
Anyukám is talált!
Nem éri meg erre áldoznotok azt, amiből csak egy van számotokra is: az életeteket.
Elnézést, de nekem ez a véleményem.
nem birod,mert aki sokat iszik nem ismeri be azt.remenytelen eset a zome.
Ma megint kiderült, hogy iszik, nem adtam pénzt, erre kölcsönkért meg a pénztárcámból vett ki pénzt. . . Mondtam neki, a kölcsön az övé, én nem fizetem ki.
Hétfőn megyünk a dokihoz, be akar feküdni kórházba. Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Nagyon örülök neki, hogy menni akar, viszont ez kórházi számlát jelent és valószínűleg elveszíti az állását. Nekem nincs munkám, 3 műszakos melót találnék, de ha ő kórházba megy, ki lesz a gyerekekkel?! Viszont ha nem dolgozunk, miből élünk meg, tartalékaink nincsenek, pont most költöztünk egy drága albérletbe, felmondani sem tudjuk, elköltözni se tudunk. Mi lesz velünk. . . ?!
Hinnem kell a gyógyulásában, talpra fog állni, csak az odáig vezető utat most nem látom.
Ez nagyon jó dolog, hogy belátta, sőt megköszönte neked a segitségedet, erős voltál lelkileg, és győztél is, gratulálok hozzá.
Ma egy tanfolyamon voltam, ez 30 órás, konfliktus kezelésről szól. 6 alkalom lesz.
Ma azt tanultuk, hogy kinek a problémája? Ezt nagyon fontos tisztázni, mert az ember, gyakran szeretné, ha más oldaná meg az ő problémáját, miközben ő nem fejlődik, vagy a forditott helyzet, amikor annyira segitőkész, hogy megoldja a másik helyett, megakadályozva az ő fejlődését.
Ezen kivül a másik nagy témakör, hogy rámondunk valakire egy jelzőt...pl. agressziv vagy ...lehet ezt állitólag igy is.....szerintem vagyunk annyira értelmesek, hogy kiabálás nélkül is megtaláljuk a megoldást.....vagy hazug vagy helyett....mondtam neked ezt, és mást mondtál, ezzel engem kellemetlen helyzetbe hoztál....ha nem is konkrétan az alkohol függőséggel kapcsolatos, azért érdemes elgondolkozni rajta...főleg a gyereknevelésben, nehogy ráragasszunk egy cimkét pl. lusta, buta,önállótlan, stb. mert lehet, hogy sokáig nem tudja majd magáról lemosni, és valóban olyanná válik, ami megakadályozza őt, hogy később kiegyensúlyozott felnőtt legyen.....
Köszönöm a biztatást. Tegnap este egy üveg borral akart dolgozni menni, észrevettem és elvettem. Akkor mérges volt, de utána megköszönte, és kérte vigyem be a gyógyszereit (itthon felejtette).
Hajnalban érte mentem (nálam volt az autó), józan volt és normális, azt mondta nem fog inni. Ma nehéz napja volt, de megállta és nem ivott.
Féltem még mindig, remélem csak botlás volt, és tényleg sikerül talpra állnia.
Én csak biztatni tudlak, hogy a gyerekeknek legalább az anyjuk legyen lelkileg erős....csak a gyerekeket tartsd szem előtt, és akár milyen nehéz, legyél erős, ne engedd meg magadnak az összeomlást, most te vagy a családfő...lelkileg függetlenitsd magad tőle....gondolj arra, hogy komoly betegsége van, és az orvosra megy el a pénz, nem italra....ami igaz is, tényleg komoly a betegsége...tudom mit érzel, én megengedtem magamnak az összeomlást, és akkor a gyereknek se apja, se anyja nem volt, azóta is szégyellem ezt a dolgot, bár igazából nem tehettem róla, mert későn mentem orvoshoz, már csak a kórházat tudta javasolni, azóta is szedek egy minimális kedélyjavitót, hogy többé ez ne fordulhasson elő...mert nagyon el voltam én is keseredve, ennek hetedik éve, és talpon vagyok, pedig a férjem egyre csak többet iszik.....talán neked is segitene az orvosi kezelés....
Most nagyon magam alatt vagyok, azt hittem, jó úton jár, mégis el kezdett inni a gyógyszerek mellett.
Tehetetlennek érzem magam, pedig elszánt vagyok, segíteni szeretnék, amikor ittas, akkor mondja, hogy nem fog inni, reggel amikor elmegyek még józan szintén azt mondja, hogy nem iszik többet, 3 óra múlva hazaérek és mégis ivott. Azt mondja, nem hiányzott neki, de nem tudja az okát, hogy miért iszik mégis. Pengeélen táncol a család anyagilag, 1 hónapja új megyében kezdtünk új életet. Most anyagilag és érzelmileg is nagyon fontos lenne a stabilitás. Közös a kassza, közös az életünk, nem tudom függetleníteni az ő ivását.
Féltem őt is a gyerekeket és lassan kezdek összeomlani. Túl sok ez a teher... és ehhez még itt van, hogy nem akar élni, de itt van két kis gyerek akiknek szükségük van az apjukra, nekem pedig egy társra. Mit csináljak??
Tudom aki nem akar, azon nem lehet segíteni, de mégis mi az amit tehetnék?
a családtagok ott követik el a hibát, amikor elkezdik gyerekként kezelni az alkoholistát, holott nem az, ezzel kezdetét veszi a játszmázás. az alkoholista ihat nyugodtan hiszen megoldják helyette a problémáit, a hozzátartozó pedig úgy érzi csak ő tudja mi a jó az alkoholistának és elindul az ördögi kör
Sajnálom, az elmúlt 10 nap nehézségeit...tárulkozz ki nyugodtan, legalább itt, ahol mindenki megért....mert vagy átéltük már, vagy át fogjuk a gondodat, de egy biztos....van egy hely, ahol megkönnyebbülhetsz, legalábbis reméljük....és veled vagyunk, együtt érzünk....nekem pl. segitett mások tapasztalata...többeké is...tisztábban látok...és amikor Jozsi azt irta, hogy engedjük el a kezét, ne anyáskodjunk folyton, ne sgitsük annyira, az megérintett, mert rájöttem, engem is belehúzott egy olyan játszmába, ahol ő a tehetetlen kisbaba, én etetem kanalanként, fürdetem....mert ha nem, akkor meg sem fürdik napokig....és kezdtem lassan nem venni tudomást róla...láss csodát...eszik magától...titokban, éjjel, amikor nem látom....szóval csak nem hal éhen, ahogy hittem...a fürdetés még van, de tegnap besamponoztam, és kicsit magára hagytam...nem fulladt bele....szóval köszönöm mindenkinek, amit irt, mert nekem pl. segitett és irjatok továbbra is....
Nagyon sokat rágódtam azon, hogy előjöjjek - e a gondommal nem vagyok egy kitárulkozós tipus / sőt eggyáltalán nem / ez is egy nagy problémám. Minden nap itt vagyok többször át olvasom a hozzá
szólásokat. Megpróbálom kiragani belőle
amit ugy érzek, hogy engem is érinthet. Szégyenlem / mert menekülésnek tünik/de mennék , ha lenne lehetőségem, de csak Nyugalmat szeretnék.
Borzasztó volt az elmút 10 nap. Kösz Mindenkinek.
Mi azért jól elbeszélgettünk:-) Mindenkinek minden jót kívánok:-)
Kedves Late! Annyi mindent irtunk....elgondolkoztam, tudtunk-e segiteni? Mert valójában sok gondunkat leirtuk, de segitséget is tudtunk adni?.....hacsak abban nem, hogy elgondolkodtál, nem olyan egyszerű ez, ha van rá lehetőséged, akkor menekülj az ilyen betegtől minél messzebbre, ha nincs, akkor ugyanaz vár rád is, mint ránk, akik reménykedünk, talán megoldja magától, megkeresi a gyógyulás lehetőségét....kitartást, sok sikert, kivánom, hogy a te családod visszatérjen a normális kerékvágásba, és természetesen másoknak is ezt kivánom, őszinte együttérzéssel....
Igen a kutya lényegesen nagyobb felelősség,és sok,sok türelem,ami gyakran csak illúzió:-(
Ez igaz, a cicánál valóban üzlet a szeretet, ha jutalom falat van kilátásban....megy ám a dörgölődés....meg a puszi (orrunk összeérintése)...akkor is nagyon birom a kis buksiját.....a kutya tényleg hűségesebb és odaadóbb, csak a napi háromszori levitel, az nem jön össze és sajnálnám, hogy szorongatja szegény...
Az nagyon jó!Érdekes én sosem szerettem a cicákat,(kutyám volt)Most már nekem is cicám van,tényleg nagyon jó dolog,bár a szeretet náluk nagy üzlet:-)))
Még nem is irtam, van ám egy "nagy" örömforrásom...tavaly nyáron hazahoztam egy kiscicát, volt nagy veszekedés, de nem hagytam magam....ha közelitett a férjem, hogy kidobja...rúgtam...és fogtam a cicust, végül csak megtört, sokat segit nekem, szeretetet ad, érzékeny kis lélek, azóta is csak nekem dorombol, pedig a férjem is szeretné meghóditani, ha jövök haza, nyávog az ajtón belül, szalad, lesi a szatyrot, mit hoztam? Eltereli a figyelmem, és a férjem is kedvesebb....
Igen! Ezek az elmenős napok, nálam is megvoltak, és a nyáron újra meg is lesznek....akkor már nem kell fűteni, a hétvégi házban....csak akkor még vittem a gyereket, most meg itthon van, vagy tanul, vagy bulizik, és kell az anyu, mert mosás, vasalás...stb. szóval egyedül mennék, az meg nem olyan jó....szoktam én, de mindig jobb valakivel...
Nem akarlak elkeseríteni,de irigyli a jókedved,és keresi a hibákat,amikkel mélyen megtud bántani.Gyorsan főzz meg és irány egy kis kikapcsolódás.Annak idején fogtam egy könyvet,a gyerekeket betettem a kocsiba és elmentünk valami nyugis helyre,ahol mindnyájan jól éreztük magunkat...,egy kis időre.
Sziasztok! ma valahogy olyan energikus vagyok....már fél hétkor készen voltam, és mentem vásárolni, marhahúst vettem pörköltnek, igaz, nagyon drága, de olyan régen nem ettünk már, talán évek óta, hogy gondoltam, most csinálok, mindenki örömére, illatozik is szépen....kitámolyog a férjem, kérdezi, mit főzök, mondom mit, és olyan sértő megjegyzést tett, hogy komolyan megbántott, ő szokott enni, a munkahelyén, és százszor jobbat, mint amit én csinálok....szóval a 2000 forint kilója húst az üzemi konyhán....na ki hiszi el....nem szoktam visszaszólni, de most azért megmondtam, hogy ez sértő volt, egyébként, meg elég jól főzök, ezt ő is tudja...kicsit lejjebb apadt a jókedvem....
Igen,sajnos ez egy ördögi kör:(Attól függ,hogy meddig bírod.Hetekig otthon kellett maradnom vele, évekig arra ment el az összes szabadságom,hogy gyógyulunk:-(
Normál esetben, ha az ember beteg, elmegy az orvoshoz. Akinek nincs betegségtudata, azt meg hatökörrel se lehet.
Amiket írsz, az szégyenletes....ha betegség, ahogy mondják, ráadásul halálos kimenetelű, ahogy mondják, akkor miért marad az ember teljesen egyedül....és itt a beteget is értem....csak ha ő akarja, ez igaz..de mennyit szenved a környezete, mire majd ő akarja? Mennyit kell neki is szenvednie, mire rájön, hogy gyógyulni szeretne, mert azért a saját férjem látva, ő szenved, szidja a pálinkát, rohadéknak nevezi, értelmes, felfogja, csak a kezelés alatt, amit kapott, nem ment a dolog, valószínű ő volt hozzá gyenge akaratú, de olyan nagyon nem is foglalkoztak vele, és ez akkor kimondottan rossz érzéssel töltötte el....na attól félek, ha valami baja lesz...pl. agyvérzés, vagy más, ami az ágyhoz köti, akkor majd szintén lássam el én, de jól, mert még megbüntethetnek, ha nem, ha nem fizetek egy ápolónőt nappalra, hogy dolgozni tudjak, de miből? Ha otthon maradok vele, akkor miből élünk? Ebben az esetben is engem nyúzgálnak majd,a "tiszteletre méltó orvosok" és a törvény...
a szakembereknek van igaza pedig. egy alkoholista hamarabb rájön egyedül hogy a probléma forrása az ital, mintha folyamatosan támogatják minden lépését. meg lehet érte tenni mindent igen, de attól nem fog lemondani az italról
Igen ez pontosan olyan helyzet,amit íróasztal mellől szeretnének megoldani egy tollvonással,lehet róla beszélni,intézkedéseket,törvényeket alkotni,egyébként meg le vagy sz@rva,old meg ez a te problémád!Ettől még az a szörnyűbb,mikor olyan orvossal találkozol,akiről sír az alkoholizmus,a kocsányon lógó szemeitől szinte már nem is lát...Tudod jártam úgy is,hogy már nem tudtam mit csinálni kihívtam a mentőt,hogy vigyék a detoxba,hát nem vitték el,mert ahhoz beutaló kell,fizetni kell érte,összehányhatja a mentőt,szóval volt kifogás.Kértem beutalót a háziorvostól,és kocsival elvittem.Kapaszkodj meg!Közölték,hogy már ez a "szolgáltatás" nem létezik,nem foglalkoznak kijózanítással,azért én a beutalót megkaptam...,nagyon pipa voltam,és otthagytam,hu akkora felháborodás volt....Másnap visszamentem,nagyon megaláztak,megszégyenítettek...Egy alkalommal éppen a tv-ben ment egy műsor,javasoltak egy ingyenes telefonszámot,ahol azonnali segítséget nyújtanak,felhívtam...,üzenetrögzítő...közölte,hogy csak hétfőtől-péntekig van szolgálat...,péntek este volt.
A környezetet azt igen, azt megértem, ezért előlük amennyire csak lehet, titkolom is....aki nincs benne, az úgy sem érti meg....egyszer kijött a rendőrség, mert balhézott, ez nem volt túl régen, kértem, vigyék el három napra, mert bejött ez a törvény, talán elgondolkozik, de a rendőr is átnézett rajtam, és nem vitték el, a szomszéd is, a fiam is alátámasztotta, hogy ezek, meg ezek történtek, még nagyobb szája lett....aztán néha vannak tiszta napok, nagyon kevés, de olyan jól esik, ha nem is a régi, de lehet vele normálisan kommunikálni....szinte felüdülés....
Hasonlókat én is átéltem az orvosnál, sőt, amiért én szégyellem magam, az az orvosok miatt van, mindig azzal találom magam szemben, hogy "te hülye" mit akarsz ettől az embertől, tőlem vársz segitséget.....soha nem azt tapasztalom, hogy asszonyom, nagyon tiszteletre méltó, hogy igy törődik a párjával, hogy a bajban is a segitségére van, hogy ezekkel is képes szeretni....csak az ellenkezője....pedig olyan jól esne ha legalább a szakember nem sajnálna le....
12 éven keresztül jártuk a terápiákat,háromszor beültetés,a pszichiátrián (zárt osztályon) törzsvendégek voltunk.Tudod oda látogatni is kellett menni...,szörnyű emlékeim vannak.:-(Egyszer azt kérdezte az egyik orvos,hogy mi a sz@rt akarok ettől az embertől?Ne reménykedjek,nem fog megváltozni,csak rosszabb lesz.Nem hittem neki még mindig segíteni szerettem volna rajta...,míg egyszer mentem haza munkából és hulla részegen feküdt a lépcső alatt a fejéből ömlött a vér...mentő,kórház,és mikor kijózanodott mondtam neki,mi van,ha esetleg itthon vagyok,az Isten nem mossa le rólam,hogy én löktem le.Erre az volt a válasz, lehet,hogy te voltál...,ez volt az utolsó csepp a pohárban.
További ajánlott fórumok: