Hogy fogadtátok el, ha nem jött be az élet? (beszélgetés)

Nincs olyan, hogy nem jön be, mivel nem várok semmit, nem ábrándozok.

Rossz színű kapszulát vettél be.

[link]

Mi "áramos " dolgokat nem merünk venni kéz alól, tudod, eddig nem volt ilyenre szükség, nem ismertük.:))))

De ez jó, valami FF 307-1

A fórumindítónak javasolnám:

Már fel vagyunk szerelkezve, ez akkor volt, mikor költöztünk be.:)) Csak arra írtam, hogy inkább kockáztat a srác heti 2x átjárni piáért, cigiért, minthogy itthon vállalna nyugis munkát.

Különben 160 000 volt egy fűnyíró és egy sövényvágó. De szereti a gazdája. D

Szerintem ennél jobban nem is tehetted volna, ügyes voltál ezzel a tanyával, ahol éltek:)))

Lépésröl lépésre, de csak meglett a végén!

Ne haragudj de te nem vagy ép!!!Hangosan tele szájjal röhögök, a meg nem lévő gyerekeid, meg nem levő házad, a meg nem levő kölcsönöd.EMBER ÉBREDJ FEL!46 évesen, na nekem vannak gyerekeim akiknek lakás kell, vagyis tulajdonképp nem kell.Két gyerekem tanult a főváros legjobb egyetemein.Kicsinek még egy év, nagy tavaly végzett.Jó állása van, jó fizetéssel, nem ment segédmunkásnak külföldre. Már a gimi alatt olyan melókat vállalt amivel MUNKA TAPASZTALATOT SZERZETT. A bban a témában amit tanult. A diplomával a kezében nem csupán papírja volt, de jó pár év munkában töltött idő.Mi kb egy lakás árát szedtük össze kettejüknek,DE TANULÁSRA!Könnyebben végezzék el az egyetemet, főiskolát...ha nem tanulnának indulótőkének jó lesz, - alapon gyűjtögettünk.

MIÉRT GÖRCSÖLSZ A HÁZ TÉMÁN.Amúgy hidd el a gyerekeid lesznek annyira életrevalók hogy megoldják a gondjaikat felnőttként. Helikopter szülő vagy úgy hogy nincsenek gyerekeid. Térj magadhoz.

:D Elhiszem, mennyire ki lehettetek kattanva..

Igazad van, kis helyet foglalnak ezek a kártyák, és megvannak a képek..Nekem is törekednem kell rá, hogy kimentegessem őket...

Hidd el, sokan vannak itt, akik átérzik. Azt a részét pl, hogy nincs szülői segítség.

Nem kellene, de csak leírom.

Nagyon megdöbbentem, amikor pl arról írtál, hogy van aki fiatalon örökölt.

Én is. 9 voltam, amikor anyám életét kioltotta a barátja. Örököltem egy házat, amibe rögtön beköltözött sosem látott nagyapám és nem költözött ki anyám albérlője. Apukámnál jobb fej férfit ma is alig találni, szeretett, de folyton nősült. Gavallér volt, nem osztozkodott, egy általam már baromira utált zöld utazótáskával lépett tovább. Addig a 64 éves nagyimnál dekkoltam unokatesómmal, akinek szülei hasonló " intenzív" életet éltek. 15 évesen kerestem egy gyámot, nagykorúsítottak és kipereltem nagyapám a házból. Pedig ehelyett buliznom stb kellett volna.

Férjhez mentem, gyereket szültem és untam albérlőim képét. Abban az idöben nem lehetett kitenni senkit az utcára. Adtam nekik kölcsönt önerőre, arra kaptak hitelt és rájuk sóztam a házam. Így tudtam önálló otthonra szert tenni.

Közben szép lassan felcseréltem az afrikai szafaris álmaim magyarországi állatkertek látogatására a gyerekeimmel, törvényszéki orvosszakértős terveim helyett engem szakértenek a dokik, emberi viselkedés elemzés helyett pedig a elemezgetem, hogy hogy a ménkűbe lettem mégis boldog, illetve sok-sok boldog pillanattal megáldott ember.

Azt hiszem alapjáraton vagyunk valamilyenek.

Te sokat görcsölsz a magad elé kitűzött célokon.

Én valamiért könnyebben el tudom engedni és mást találni.

Talán Isten tudta mi lesz itt velem és mikor lehajítottak utánam vágtak egy nagy zsák optimizmust.

Szerintem ahogy nálam, úgy nálad is fejben dől el, miként éled meg, ha nem nem jön be, hanem nem úgy jön be pillanatnyilag az élet.

Mindened van hozzá. Kitartásod, eszed, fiatalságod, egészséged. Már csak az optimizmusra kell kicsit gyúrni. :))

A mában élj! A többi majd alakul! Nem szabad rágódni azon, ami még nincs...Nehéz az élet, segítség nélkül meg pláne...Én 7 év múlva leszek 45, akkor most keseredjek el mert van egy kis lakásunk, de nincs kertes házunk, és ha esetleg 5 év múlva összejön, akkor ki rohangál majd ott(hát majd a kutya, meg én, meg később az unokák;D, ha esetleg a fiam már nem)????? Nem szabad keseregni..Ahhoz túl rövid az élet...ÉLni kell, s kihozni a legjobbat abból, ami épp van..Lehet, hogy lesz kertes házunk, lehet hogy nem, persze, jobb lenne a fiamnak is, ha kertes házban nőne fel, és megemlíteném: hirtelenjében, még ezen nem gondolkodtam, de szinte minden rokonomnak kertes háza van..;D, de mégsem irigylem, ők nem egy nagyobb városban laknak, hanem falukban, mi anno nem akartunk falun élni, csakis városban, és akkor viszont lejjebb kell adni, és én speciel oda-vissza voltam ettől a mini lakástól is :D

A gyerek miatt már persze másképp látom, de bakker, ezen keseregni nem érdemes...Majd lesz valahogy..Ha nekünk nem lesz, akkor majd a fiam, ha szeretne kertes házban élni a családjával, törekszik rá, és segítünk neki, ahogy tudunk...És én neki is nagyon örülök majd, hogy neki lám, összejött, ami nekünk tán nem..

Nem okoskodni akarok, csak rávilágítani, hogy kis lépésekben kell gondolkodni, azoknak a kicsiknek ha örülni tudsz, akkor már szép az élet...

Mikor már tudjátok, hogy akkor tényleg kezdődhet a ház project, akkor szét kell nézni, épp mennyiért, hol, milyent tudnátok összehozni...És az sem mellékes: úgy kell gondolkodni, hogy fent is tudjátok tartani...És hidd el: ha nagyon akarod, összejön majd, lehet, hogy nem pont ott és olyan, amilyent szeretnél, de akárhogyis, összejön majd!!!!! Arra koncentrálj! És ne arra, hogy de nem jön össze..

És lehet az is, hogy majd jobbra fordul a kapcsolatod a szüleiddel..Mert nagyon büszkék lehetnek rád!!! Megállod egyedül a helyed egy másik országban, tanulsz, dolgozol, nem szorulsz senki segítségére....Mindenki más is büszke lenne, ha ilyen lánya lenne!!!!