Hazugság avagy "nem emlékeztem jól" (beszélgetés)

Tegnap még mindig téma volt ez az egész otthon. Nem én hoztam szóba, hanem Ő volt az aki erről beszélni szeretett volna.

Elmondása szerint a kezdetektől büszke arra, hogy egy nála idősebb, sőt kisgyermekes anyuka őt szereti, elfogadja a fogyatékosságával együtt. Sokszor volt benne szorongás amiatt, hogy megfelel-e nekem igazán, hogy nem akarom-e majd lecserélni egy egészségesebb és idősebb férfira. Bizonyos szituációkban azért szépített a dolgain, hogy a közös ismerőseink szemében jobbnak-többnek tűnjön.

Ezen teljesen megdöbbentem. Én őt mindig is a egészséges embernek tartottam, bár van egy pici "szépséghibája", de számomra ennek sosem volt jelentősége. Ezt még a kapcsolatunk elején meg is beszéltük, mert neki megfordult a fejében, hogy esetleg csak sajnálatból randizok vele. Ez persze teljesen abszurd, hisz amit láttam belőle az a belső szépsége volt, a külső icipici hibát én sokáig nem is vettem észre. Én lelkileg elég gyenge vagyok, ő erős, és nálam sokkal kiegyensúlyozottabb.

Megleptek a szavai. És nagyon elgondolkodtatott! Azt hiszem így talán érthető(bb) ami történt.

Ebben egyetértünk - nekem egy éve az ugyanitt fórumozó exbarátnőm írt ki ide egy hasonló témát, ahol mindenki ellátta jótanácsokkal.

Persze annélkül, hogy bárkinek lövése lett volna arról, hogy mi a helyzet valójában.

A topikgazdák a kezdőpostban mindig tényként állítják, hogy hazugságra bukkantak - de hiányzik a másik fél, aki talán árnyaltabbá teheti ezt a közlést.

Quisquis paesumitur bonus, donec probetur contrarium - Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő...

Byron definíciója szerint a hazugság az igazság, amely álarcot hord.

Érdemes megrágni egy kicsit...

Nézdd, te azt írtad, hogy nem vagy hazudós. És hogy nehéz neked elfogadni, hogy együtt kell élni a napi "betevő kamuval".

Ezzel a hsz-sal azt akartam megmutatni, hogy bizony a mindennapi kapcsolatainkban sokszor szükség van arra, hogy ne az igazat mondjuk. Mert ha mindig őszinték lennénk, túl nehéz volna az együttélés a környezetünkkel.

És azt is, hogy hazugság és hazugság között különbség van. És nem igaz az, hogy aki apró dolgokban néha túloz, vagy nagyít, vagy elhallgat, az megbízhatatlan nagyobb dolgokban is. Persze, az is lehetséges, de nem következik törvényszerűen egyik a másikból.

Ha meg nem kapsz vissza semmit, akkor így jártál, Te megtettél mindent.

:D :D :D :D

Akkor meg értékeld, és te adj önmagadból annyit amennyit csak tudsz-és ne várj vissza semmit.Mert akkor visszakapsz mindent:D

Érted?:d

ui: és az ellenörizgetpést felejtsd el egy életre:)Úgy fogd fel a későbbiekre vonatkozóan:

Ha valaki hazudni akar neked-az fog is-akár úgy is, hogy sosem jösz rá, aki meg őszinte akar lenni hozzád-mert megérdemled-az őszinte is lesz.

"legrövidebb út az egyenes"

Szép mondás, de látod, ez sem igaz minden esetben. Mert mi van ha az egyenes út közepén éktelenkedik egy nagy hegy?:)

Ha szembejön velem egy ismerős az utcán, és megkérdezi "hogy vagy?" és én azt válaszolom: "köszönöm, jól" --- pedig fáj a hátam, összevesztem a párommal, lerobbant az autóm és zárolták a bankszámlámat --- akkor én most hazug vagyok?

Ha azt mondom a főnökömnek, hogy "jó napot kívánok", pedig utálom, és amúgy magamban rossz napot kívánok neki, és rossz estét, és rossz éjszakát, akkor hazudós vagyok?

A barátnőm a minap süteményt hozott nekem, betettem a kamrába és elfeledkeztem róla. Mikor megtaláltam már csonttá száradt, ki kellett dobnom. Mit kellett volna mondanom, mikor megkérdezte, hogy finom volt-e? Hogy kidobtam? Ha azt mondtam, hogy persze, nagyon ízlett, akkor hazug vagyok?

Mondjam meg a kollegának, akit amúgy kedvelek, amikor a kezembe nyomja a gyereke esküvőjéről készült fotókat, hogy utálok idegen emberek fényképeit nézegetni, különben is a menyasszony kövér, a díszítés giccses, a képek meg rossz minőségűek?

Tovább is van, mondjam még?:)

Valamikor olvastam egy sci-fit, ahol egyik-napról a másikra az emberek gondolatolvasókká váltak. Tudott mi lett belőle?:)

Valami olyasmit talán, hogy teremtse meg a légkört otthon?

Nos... szerintem egy kapcsolat ápolásához és fenntartásához két ember kell, és nem egy ember mindent bele fáradozása...

De már tényleg mindegy.