Házassági problémák (beszélgetés)

Ez az!

Csak így tovább!

Akkor hívd, amikor neked jó lesz és neked van hozzá kedved és ne akkor, amikor ő akarja:)

Most már aztán nyugi!

Merő butaságokat írsz, de szerencsére ki tudom szűrni... Ha a te környékeden az ilyen viselkedés a megszokott, hát nem irigyellek! Nálunk ez nem divat szerencsére!:))

Légy el a gondolataiddal... de úgy fest, a te tanácsod nem sok pontot érne, ha pontozni kéne.

Ne hivd meg!

Feleslegesen idegesíted magad ilyenek miatt!

Kerüld és ennyi!

Nem mondom, hogy nem vagy hű önmagadhoz.

Én nem vagyok teljesen hű önmagamhoz ,amikor .. evvel a lánnyal találkozom.

Nekem már az a kis "morzsa is jól esett, jobb kedvem lett tőle, hogy azt írtad, hogy nem illik terhes nőt idegesíteni. Csak ennyi. Hogy ne érezzem oly rosszul magam.

Valami olyat szólt be ez a lány, minden előzmény nélkül, hogy a gyerekének viccesen azt mondta, hogy "jaj, talán kölcsönadja (mármint én) a játékot, ha újabb hamburgerre meghívjuk..." ???? Most azt nem tudom, hogy előtte szólt-e oda, hogy megkérdezze, elvehetik-e a játékot, de tuti, hogy én nem hallottam, csak néztem, hogy mit beszél ez. Na most erre mit lehet mondani? Na és itt nem vagyok hű önmagamhoz, ugyanis annyit mondtam, hogy persze, hogyne adnánk oda. Ennyi. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy visszaszólhassak, úgy érzem.

Na, ezek után hívd meg jókedvvel!

Nem csak ezek a problémák. A lelki dolgok is problémák.

Nem mondtam ,hogy nem érdekelné a férjemet. Szerintem érdekelné, mert legalább történik körülötte valami. Miért ne érdekelné. Csak nem tudnám vele megbeszélni. Ennyi.

Mivel nem lakatlan szigeten élünk, és nem csak én létezem ,másra is tekintettel kell lennem.

Szóval ez nem úgy néz ki, hogy én akkor nem hívok meg valakit, akit nem akarok. Ez nem így működik. Van illem a világon. Emberi természetek, amihez meg kell próbálni alkalmazkodni, mindeközben önmagadhoz hű lenni. Ha nem lehetsz önmagad, az is nagyon rossz tud lenni.

De ezek nem problémák megint amit leírtál.

Ha nem akarsz most meghívni valakit, akkor nem hívod meg és utána persze nem gyötröd magad és akkor nincs mit kibeszélni. Na most úgy őszintén, mit lehet az ilyenre mondani. Jaj, ne gyötörd már magad! Most ez elég lenne? Gndolom nem, mert esetleg azt várod, hogy órákig gügyögjenek neked, hogy nyugodj meg? Ha úgy érzed, hogy leszúr, ha felhívod, akkor ne hívd fel! Nem kötelező! Mit kell ezzel foglakoznod?

Én tényleg nem értelek egy kicsit sem.

Legszívesebben azt kívánnám, hogy ne legyen pénzetek kifizetni a számlákat, ne tudj ételt venni és akkor majd megtudod, hogy mi az igazi probléma.

Gondolj már egy kicsit bele, hogy milyen példákat hozol fel? Hol problémák ezek? Sehol!

Van aki az életérét küzd, met beteg, van akit valamelyik családtagja évek óta terrorizál, van aki elveszti a gyerekét, van aki azt sem tudja, hogy hol fog aludni holnap, van aki nem tud enni napokig, és még sorolhanám a súlyosabbnál súlyosabb problémákat, te meg itt nyafogsz, hogy a férjedre nem számíthatsz, amikor a barátnőnek nevezett illető beszólogatásait megosztanád vele, de őt nem érdekli. Hát nem csodálom, hogy nem érdekli és nem mond semmit. Gratulálk is neki, hiszen a helyébe már rég kivágtalak volna. Elnézést!

Én csak egy dolgot akartam, hogy ebben a nehéz világban egy szövetségesem legyen. Ennyi.

Régen még "ilyenebb" volt, és abszolút észrevettem, és nagyon zavart. Észreveszem a jó dolgait is, abból is van bőven. Ez már csak így van.

Lehet, hogy nem egyszerű megérteni, most pár napja azt választottam, hogy én már nem kezdek el lelkizni, és jobbnak tűnik a helyzet. Csak hát néha kutyanehéz lesz, mert akkor kinek mondhatja el az ember a dolgokat? Mindegy, megoldom, hisz eddig is végül nekem kellett megoldani a dolgokat.

Például most is van itt egy helyzet: a korábban említett "barátnőszerűségem" szemmel láthalóg még teljesen nem "bocsátott meg", nyilván ,mint ahogy én sem ,de én olyan vagyok ,hogy ilyenkor szerintem lassan kell építeni újra egy kapcsolatot, na mindegy, és most célozgat arra, hogy ő már meghívott hozzájuk, én meg még nem hívtam vissza!! De ezt nem túl kedves beszólásokkal teszi. Oké, erre kicsit később mondtam a lehető legkedvesebben, hogy jöjjenek el valamikor, de erre újra beszólt ,erőltett mosollyal, hogy ezt csak azért mondom-e, hogy az előbb tette azt a megjegyzést, mert ő nem azért mondta....uhhh, hát nem könnyíti meg a dolgom. mindegy, valahogyan megoldom. Egyedül... Hisz a férjemnek el sem meséltem. Na erre akarok kilyukadni, hogy jó lenne az ilyeneket megbeszélni valakivel, hátha más - aki szeret - reálisabban, tisztábban látja a dolgot, hátha tudna jó tanácsot adni stb. Vagy más szemszögből látni a dolgot. Mert ugye annak a lánynak hiába magyaráznám el, hogy ne haragudjon, de hetekig ágynyugalomra voltam rendelve, vagy például most félek, ha felhívom, hogy egyeztessünk időpontot, esetleg beolvas, hogy csak azért hívom, mert ő megjegyzést tett, ráadásul most pár napig vendégünk lesz, de ha meg nem hívom, hanem mondjuk csak jövő héten, akkor meg az fog rosszul esni neki, hogy csak a levegőbe beszéltem....:(( és mennyi idő eltelt, és nem hívtam. Komolyan, tán még sosem voltam ilyen nehéz helyzetben, mint ezzel a lánnyal... bas.zus, de hát nem azért házas az ember, hogy beszéljenek ilyenről?:((( Na nem fogok, mert semmi értelme terhelnem, majd kitalálok valamit, botladozom egyedül.

De mi rosszat mond rólad, ha egyébként jó vagy?

Jó vagy? Vagy csak elmondja az igazat és a számodra meletted kiálló pasi pedig eltitkolná, hogy milyen vagy? Az csak arra lenne jó, hogy mások nem tudnák meg, de jó nem lennél ettől sem.

Én is próbállak megérteni de nem tudlak. A pasik olyanok, amilyeneket mi szeretnénk. Ne erővel vagy agresszióval próbáld változtatni, mert az kinek nem ellenszenves? Változz meg te és akkor neki is lesz miért....

Próbállak megérteni, de nem egyszerű. Már a második gyerkőc ebbe a semmilyen kapcsolatba, jajj...

Nem illetek össze, de hozzákötötted magad.

Esetleg írj naplót, ott minden nap kiírhatod magadból a feszültséget, a gondolataidat. Titkosat, hogy csak azok olvashassák akiket beengedsz.

Nagyon sokat gondolkoztam. És arra jutottam, hogy nem fog megváltozni soha. Rettegek, hogy olyat mond, hogy beéget. Soha nem mondana rólam jót másoknak, vagy állna ki mellettem. Vannak férfiak, akinek nem lehet a feleségéről rosszat mondani, mert leveszik a fejed - hát ő nem ilyen. Néha azt érzem, hogy magában tök hülyének tart. Csak örül, hogy akadt egy nője, hisz előttem alig volt kapcsolata.

Épp most mondta a telefonban, hogy összefutott az ismerőseimmel... nem viccelek, hányingerem és gyomoridegem van, hogy vajon miket mond nekik! Annyira izgulok, mert ő a jófiú, úgy adja elő magát, engem nem néznek olyan sokba, mert ugye ki tudja, ő miket mond rólam, pedig a minap is képes volt fogmosás nélkül az utcára menni- szóval én tanítgatom mindenre, én találok ki mindent, mégis én vagyok a béna, ő meg a jófiú.

Hát ez van, nem tudok ezzel mit csinálni, gondoltam, hátha lesz valami megoldás, de nem lett. Ő képes volna rendetlenségben fogadni vendégeket (mert ugye látszódjunk kevesebbnek..), vagy ajándék nélkül menni egy szülinapra, sorolhatnám.

Mégis az van, hogy engem sem néznek többre!

Akkor mit töröm magam? Nem igaz?Mit töröm magam ,hogy lelki társak legyünk?

Csak tényleg, nehogy fizikai tüneteket okozzon ez, vagy esetleg pár évtized múlva elkezdjen hiányozni az, hogy milyen jó lett volna egy erős férfi oldalán élni.

Amit legszívesebben tennék az, hogy nem beszámolni a napjainkról, hogy merre jártunk, mi történt, miről mit gondolok! Csak kérdem én, kinek jó ez? Mert ugyan nem tudna visszaélni vele, de ugyanakkor rettentően egyedül érezném magam.

És az nem én lennék.

De valahogy mégis védenem kell magamat. Nem?

Na majd meglátjuk.

Ez igaz, de szerintem néha jól esik az embernek "elmondani" a dolgokat, hogy valaki megértse.

Azért nehéz azt felfogni, ohgy dolgokon nem lehet változtatni. mint mondtad, piti dolgok ezek - akkor lehet is változtatni rajta.

Miért szerinted az normális ,hogy valaki előadja magát a vendégeknek tök normális, jófej gyereknek ,aki jóindulatú és visszafogott, és végül beszól egy ilyet nekik?

Piti dolog, de akkor nem lehet gondolkozni, és legközelebb ilyet nem mondani?

szerintem erre mondják, hogy vagy sz@rsz, vagy leszállsz a biliről :) sorolhatnád végtelenségig a dolgokat, amik téged zavarnak (és ezek nem égbekiáltó bűnök, problémák), de attól nem fog megváltozni sem a férjed, sem a házasságod. ilyen ember volt akkor is, amikor megismerted, hozzámentél, gyereket szültél neki. ha neked ennyire rossz, idegesítő vele élni, akkor vagy elválsz és új életet kezdesz, vagy elfogadod, hogy ő ilyen, nem foglalkozol a piti dolgokkal, csak a jóval és éldegéltek együtt tovább :)

ha az ember már nem szerelmes, idegesítheti minden a másikban, olyan dolgok is, amik korábban nem számítottak. a te életed, neked kell eldöntened, hogyan szeretnéd élni :)

Ja, és mindezt miért nem súgta a fülembe a konyhában, ha már mindenáron közölni akarta???? Ő mindenki előtt mondta! Mintha nem tudna gondolkodni, vagy nem is akarna. Hát nem tudom, ez a "jólneveltség"?

(Mellesleg ilyenkor még ő veszi sértésnek, ha rá merek kérdezni később négyszemközt, hogy tényleg jól hallottam-e ,amit mondott.)

Tudom, hogy el kell fogadni (valószínű, sose változik), és sokkal nagyobb hibái vannak férjeknek. Plussz én sem vagyok tökéletes.

Csak néha úgy visszavet, de semmiképpen sem előrevisz, ezért nehéz.

Például mindenáron kisebbnek, kevesebbnek akar látszani, mint ami ő valójában. hát ez hol viszi előre a dolgokat? Baromi könnyű megoldás? "én a kis szerencsétlen, ti vagytok az okosok, majd megmondjátok, hogy mi legyen"-hozzáállás!

Már az esküvőnk előtt is eljátszotta, hogy valami nagyon nevetséges kajával akarta kiszúrni a rengeteg vendég szemét. semmire nem akart költeni... Olyan szomorú ez. A vendégek egytől egyig jófejek voltak, mindenki eljött, készültek nagyon stb. És Ő - a kis szerény, kedves "jólnevelt" srác sajnált mindent, mindenre azt mondta, hogy túlzás, és ő nem akar többnek látszani, mint ami!!!! Aha, ja.. jó kifogás, ohgy máson lehessen spórolni. Míg a vendégek tisztességek ajándékot hoztak. De ez már rég volt.

Gondoltam, azóta változott. A mostani vendégek ajándékot hoztak a gyereknek ,nekem virágot stb., az egész kaja, amit készítettünk nem volt sok, nem is értem ,hogy gondolta, hogy az eleve nem-sokból miért kell figyelmeztetnie, hogy nehogy sokat pakoljak útra a vendégeknek?

Kérdésemre azt mondta, azért, mert ő nem szereti a túlzásokat, a mások agyontömjénezését!!! Ja....

Én nagy változtatást egyeltalán nem akarok. Abban egyetértek, hogy addig örüljön az ilyen ember, amíg a sors meg nem leckézteti. Szerencsére a férjem szerencsés típus, minden összejön neki, míg esetleg más meggebbed ugyanazért, szóval még szerencsére nem tudja, milyen az igazi baj. De szerintem ha baj lenne, úgy fogná fel, hogy ezt dobta a gép, nincs más teendő, mint hogy el kell fogadni.

Második terhesség, ezért tudom, hogy bizonyos dolgok igenis a hormonok miatt vannak. A napokban is próbáltam jelezni neki, hogy nincs jó kedvem, beszélgessünk stb. Hát ez neki elég fura. De tényleg olyan a terhesség ,hogy nappal egyszercsak elalszom, este már fél9-kor elborulok aludni, aztán pár óra alatt kialszom magam ,és az éjszaka jelentős részében fent vagyok. Nem tudom irányítani az alvást. Az elsőnél is így volt. Ez pl. elég rossz.

Amúgy jóindulatú többnyire a férjem - vagy nem tudom, minek nevezik az ilyet - de nemrég vendégek voltak nálunk, számunkra kedves, jófej vendégek.Amikor mentek el, csomagoltam egy kis finomságot, mire a férjem odaszólt mindenki füle hallatára, hogy NE PAKOLJAK SOKAT!

He??? .....

Hát ilyen viselkedésre mit mondjak?

Nem ismertem, majd látom még.

Nem vagyokén rákattanva sekire :))

Jó éjt, filmem van!

méhecske az nlcről és a megsúgomról kitiltott ámokfutó. Ott olvastam, annyira jellegzetes a stílusa, hogy összetéveszthetetlen.

takarítós pedig még mindig rám vagy kattanva. Kiemelném, hogy nagyon MÁS dolog az életben ismert emberről tudni valamit, mint az említett nick, aki mindig mindenkiről tud (leginkább azt, hogy a férjének, vagy exének a szeretője Erika:))