Házas ember flörtje (beszélgetés)

Istennek hála, sikerült hűségesnek maradnom amióta Feleségemet ismerem. (11.12.18-án lesz 26 éve)

"Hűséget fogadtam, vakságot nem!"

Ezt tudja Ő is.

Azt se titkolom, hogy soha, de soha nem jutott eszembe már, hogy milyen lehet mással is, de aztán túlléptem a dolgon.

Azt is kár volna tagadnom (és ezzel szerintem valahányan így vagyunk) hogy hasonlítgatjuk az elődökhöz. (Már akinek voltak előtte is szerelmei)

A lényeg az, hogy soha, de soha, egyetlen pillanatig se bántam meg, hogy őt választottam.

(Ezt tudja Ő is)

ez igazán megható hozzászólás volt...

jó lenne elhinni, vagy ha tényleg igaz, akkor Rád vigyáz a párod, becsül és tisztel.

Még akkor is, ha netán megbicsaklottál egyszer-egyszer

ritka

Szent a béke!

Majd, ha lesz egy kicsivel több időm, azért megosztom a gondolataim bővebben, és talán közelednek majd álláspontjaink.

Aki mindenáron félre akarja érteni azt, amit írok, annak bizonyára sikerül is!

Most itt erre látunk szép példát.

Azt hiszem nem győzködlek tovább, pedig még 1000+1 példát tudnék felhozni, de minek?

Az érzelmeknek valóban nehéz parancsolni, de nem lehetetlen!

Jól is néznénk ki, ha mindenki azt tenné, amihez csak kedve szottyan!

Azért vagyunk emberek, hogy képesek legyünk uralkodni magunkon!

Ahogy mondani szokás:

"Nagy szerencse, hogy nem lehet gondolattal, vággyal elintézni mindent! Ha ugyanis ez valósággá válna, akkor az utcák halottakkal és állapotos nőkkel lennének tele."

Az a lényegen magán nem változtat, miszerint ezek szerint a nőknek a TE nézeteid alapján 20 gyereket kéne kihordania külön apáktól... ha már ezen a biológiai vonalon maradunk.

A szaporodjatok és sokasodjatok pedig akkor hangzott el, amikor még csak 2 fő volt a Föld lakossága.....

Attól pedig, hogy Te igaznak gondolod, még nem biztos, hogy az. Ugyanúgy nem találhatsz igazat TE sem, ahogy én sem, mert minden ember más, és nincsenek kőbe vésett szabályok.

:-D

És mi van akkor ,ha nem téged akarnak csábítani,hanem neked tetszik meg valaki,de nagyon! De tényleg nagyon!

Attól, hogy nem értesz egyet az általam leírtakkal, sajnos attól azok még igazak maradnak.

Miután a férfiak (sajnos, vagy nem sajnos) a nemi érettségüktől(12-14 év) kezdve, akár életük végéig is képesek utódnemzésre, mégis csak így rendelkezett a teremtő. "Sokasodjatok, szaporodjatok, népesítsétek be a Földet..."

Ráadásul egy férfi (hím) az év bármely szakában, bármelyik napon, a nap bármely órájában képes utódot nemzeni.

A nőknek ellenben elég korlátozottak az ilyen lehetőségei. Jó (vagy éppen rossz) esetben élete során - még ha minden idejét, erejét és tehetségét csupán ennek áldozza - akkor is legfeljebb 20-30 gyereket szülhet. A fogamzás is 11-55 éves korok között lehetséges és évente legfeljebb 12 alkalommal.

Ezek tények és sajnos (vagy nem sajnos) nehéz velük vitatkoznom.

Elismerésem. Ha minden férfi így tisztelné és szeretné a feleségét, nem lenne ennyi válás.

Viszont az első ponttal (a biológiai vonallal nem értek egyet), hiszen már jócskán túl vagyunk az állatvilágon, és a környezeti hatások sem kényszerítik tudat alatt az embert a mag széthullajtására..... Ez szerintem csak a hangzatos kifogások egyike, amiket a férfiak előszeretettel puffogtatnak. Hiszen a nőstények sem egy párnak szültek életükben. Akkor a nőknek is egy kor felett ki kéne dobni a gyereket, aztán keresni a következő alfahímet? Szép világ lenne....

Az első indokot a témához írt előző hozzászólásomban írtam már, és amellett, hogy egyik legfontosabbnak tartok mégse ismételném meg.

Térjünk inkább rá a többi valós, vagy vélt indokra!

1.) Lehet mindjárt a biológia. A férfiak, mint az állatvilágban a hímek, arra vannak programozva, hogy "a fajfenntartás oltárán áldozva" életük során, lehetőleg minél többször és minél több nővel közösüljenek (nősténnyel párosodjanak) Ezzel ugyan szemben áll az erkölcs, meg a félelem, meg a gazdasági érdekek, meg még egy csomó "ráaggatott" érv, de teljesen képtelenség kiirtani a biológiai kódot.

2.) A férfiak nagy többségének (a nőknek is) szinte állandóan szükségük van arra a megerősítésre, hogy ők vonzók, szexuálisan ellenállhatatlanok, remek szeretők, stb., stb.

Ez pedig bizony - még akkor is felizgatja őket - ha egyébként eszükbe se jutott volna a szex a társukon kívül bárkivel is.

3.) Kevés olyan férfi létezik, aki olyan kuka lenne, hogy egy felkínált "ingyen numerát" kihagyna! Ugyanis az egy megszokott, elfogadott dolog volt - legalábbis a korombéli férfiak körében - hogy nem volt se ingyen pia, se ingyen pina! Ha akartunk valamit a lányoktól, akkor azért áldozni kellett. (Manapság persze ezek a szerepek már megcserélődtek, ma ismeretlen fogalom a "csajozás", ma a "pasizás" a divat)

Hogy miként is lehet hűségesnek maradni?!?

Attól függetlenül, hogy a felsorolt kísértés bármikor elérhet valakit, akár egy magamfajta férfit is?

Egyszerű!

Legalábbis én a következő módon kezelem a dolgot:

1.) Társaságba, kirándulásra, egyéb programokra lehetőség szerint csak a Feleségemmel együtt megyek.

2.) Ha üzleti útra jutok el nélküle, akkor pedig az első adandó alkalommal jelzem, hogy én "foglalt vagyok" és az is kívánok maradni. (Soha nem húzom le a karikagyűrűmet. Mindig diszkréten, de "jelzés értékűen" hívom fel a Feleségemet. Ha csak nem zavaró, mindig fogadom az Ő hívását is. Mesélek a családomról. Mindig jól láthatóan vásárolok ajándékot számukra. stb. stb. Egyszóval jelzem, hogy számomra mindennél többet jelentenek)

Nem hiszem, hogy akadna olyan aki ennek ellenére "bepróbálkozna" hiszen azzal csupán magát járatná le, és érezhetné ...-nak magát.

Hát ennyi az én titkom és tippem.

Lehet én voltam zavaros, elnézést.

Nézd, egy fórum, akár ismert nick-kel írogatsz oda, akár totál álnévvel, amiről az ember sose ismerne meg, az nyilvános. Oda nincs jelszó, ha odamegyek az adott oldalra, megnyitom és elolvasom XY gondolatait. Aki fórumra ír, még egyszer, akár beazonosíthatóan, akár nem, az nyilván vállalja a gondolatait, amiket monitorra vetett. Én annyit tettem, hogy megnyitottam azt az oldalt, majd topikot, ahová a Párom évek óta ír. Sokszor láttam előtte is, hogy kommentel valahova, nem érdekelt, de amikor egy vacak "fedősztorival" igyekezett palástolni, hogy épp mit csinál, akkor azért gyanús lett a dolog, hogy miért kellett ezt mondani, mikor sosem tettem szóvá. Ha nem teszi, én nem vagyok itt, nem írom le ezt, mert nem nézem meg azt az oldalt. Ezért nem kellett nyomoznom, meg kódokat feltörnöm, meg telefonba belenézni. Ha Ő oda ír, akkor az nyilvános mindenkinek, aki ott van, vagy oda téved.

Lehet, most sem voltam világos, és csak magam értem saját magam :-), akkor elnézést.

Szerintem rám sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy "nem biztosítom az alapvető szabadságjogait". Nem írom le századszorra, de a Párom nem egy otthon ülő típus, ami nem baj, tudtam, hogy ilyen életet élt előttem is, elment mindenhova, soha nem tettem szóvá, nem vágtam pofákat, nem telefonáltam rá 5 percenként. Azt is kismilliószor leírtam már, hogy nem néztem telefont, határidőnaplót, e-mailt...semmit. Még egyszer: NEM az zavar, hogy fórumokra írogat, tegye, miért lenne baj, engem az zavar(t) és bántott, talán igen, ez a legjobb szó rá, ahogy és amit írt rólam/rólunk, a kapcsolatunkról és amiket egy másik nőnek írt. Mert ha valóban ilyen gondolatai vannak és így is érzi, akkor nagyon rossz úton járunk, holott gyerekünk is van már. Remélem érzed a kettő közötti különbséget.

És a kérdésedre a válasz: soha nem is gondoltam olyanra, amivel Őt megbánthattam volna, amiről jobb ha nem is tud, és le is írom, hogy miért. A korábbi kapcsolataimban (és sajnos a szüleim házasságában) pont elégszer szembesültem ezzel és a legundorítóbb dolognak tartom, amikor valaki nem mondja a másik szemébe azt, ami zavarja, egy kapcsolatban meg főleg. Miért félnek az emberek? Talán úgy sokkal több házasságot meg lehetne menteni, és korrekt egyenes módon lehetne tisztázni sok mindent. Mert az én páromat az elolvasottak alapján baromi sok minden zavarja, de amikor kérdezem, leülünk beszélgetni, akkor meg semmi....hmmm....Tudod, az a gond, hogy nem tudod, miket írt ott rólam/rólunk, mert ha olvastad volna, szerintem Te is azt mondanád, ez azért sok.

Bocsi!

Kicsit félreértettem az utolsó mondataid.

Mentségemre legyen, hogy kissé ellentétben is állnak a hozzászólásod első részével.

Ott írod, hogy nem szeretnél "boldog tudatlan" lenni, míg később azt fejtegeted, hogy ezért viszont nem tettél/teszel semmi "nyomozati cselekményt"

Egy kissé megzavartál.

Ehhez persze hozzájárul az is, hogy hétfő van és meleg. :))

Attól, hogy valaki - tudtod nélkül, saját szórakozásból/időtöltésből, vagy éppen kedvtelésből, esetleg éppen tanulás/ismeret szerzés céljából - ilyen, vagy másmilyen fórumokon olvasgat, esetleg hozzá is szól, még semmiféle sérelem nem érhet!!

Ha te ezt sérelmezed, akkor nem biztosítod társad alapvető szabadságjogait se!

Miért zavar az, ha valakinek vannak olyan dolgai, amiket nem kíván megosztani veled?!?

Hidd el, olyan gondolatok is megfogalmazódnak - szinte naponta - társad fejében, amikről ha csupán sejtésed lenne, szekercével aprítanád fel aprófának!!!

De miután ezekről - Istennek hála - soha nem fogsz tudomást szerezni, így nem is zavarnak majd.

És ez így is van jól!!!

Mondd, te soha sehol nem követtél el - legalább gondolatban - olyan dolgot társad ellen, amiről jobb, ha nem is szerzett tudomást?!?

Te valóban mindenről tudni AKARSZ?!?

Jó lenne az neked?!?

Ne hidd!!!

Hú, pár nap, hogy nem olvastam és mennyi minden van itt :-)

Ez a magánszféra szerintem minden kapcsolatban mást és mást jelent, mindenkinek más a felfogása ezzel kapcsolatban és ez egy relatív fogalom, szerintem kár is ezen vitatkozni,hogy mi számít annak, mi nem...stb. Nálunk például - habár ezt is megkaptuk rengeteg embertől,hogy milyen dolog így élni - nincs közös bankszámlánk, nem vagyunk közös kasszán, ezt a kapcsolatunk legelején is megbeszéltük, mert mind a ketten jártunk már pórul ilyen téren,sokan meg erre is ezt mondják, hgy ha bíznánk egymásban, akkor lenne.

A magánszféra megsértése és a pórul járás, boldog tudatlanság mérlegre tételekor én bizony nem a boldog tudatlanságot választanám. Talán azért sem, mert én egyenes embernek tartom magam és ezt várom el a páromtól is. Személy szerint soha nem néztem bele a telefonjába, e-mailjeibe, soha nem is próbáltam megtudni a jelszavát, vagy belépni bármelyik közösségi portálos oldalára. Viszont nem is ítélem el azokat, akik így jöttek rá arra, hogy a párjuk csalja őket, mert ugye nagy igazság az a nem zörög a haraszt...közmondás. Szerintem arra a fórumra, ahová írogat mindenfélét, se jutottam volna el, ha nem az orrom előtt csinálja és nem azt kommentálja közben, hogy éppen melyik focicsapat mit játszott...Tuti nem is izgatott volna, hiszen számtalanszor láttam utólag visszagondolva, hogy oda írogat, nem éreztem ingerenciát arra, hogy megnézzem, csak gyűlölöm, ha hülyének néznek.

A korábbi hozzászólásokhoz.

Azért azzal - ha tetszik, ha nem - egyet kell értenünk, hogy általában a férfiak sokkal inkább "rávehetők" egy kis kalandra, vagy félrelépésre!

Hogy miért?

Ez nagyon egyszerű.

Ha egy férfi visszautasítja egy nő ajánlatát, azt sokkal inkább impotensnek, teszetoszának, és hasonlónak bélyegeznek meg, mint erkölcsös férjnek, családapának.

Míg hasonló szituációban egy nő, könnyedén az erkölcs mögé bújhat anélkül, hogy bárki is becsmérelni kezdje.

De tudnék még egyéb indokokat is sorolni, ha valakit érdekel...

Én nem vagyok strucc és nem fogadom el, hogy a boldog tudatlanságban éljek.

A szocializálódás pedig nem ott kezdődik....

Valószínűleg a férjedet se nagyon érdekli sem az, hogy mit beszélsz a barátnőddel, sem az, hogy a kolléganőddel.

én speciel arra gondoltam, hogy bejárni bejárhat. Az én férjem is tudja a jelszavam, beléphet, ha akar (innentől jön szerintetek a magánszféra megsértése), de nem fogja azt elolvasni, ami szerinte nem rá tartozik, pl. a munkatársnőmmel és barátnőmmel történő levelezés... Én be sem lépek az övé, de ha kérném, és akarnám, minden zokszó nélkül megmutatná. Nem kell keverni a szezont a fazonnal....

Máskülönben meg céges dolgot se nagyon beszélj meg magánlevelezésben, mert bárki feltörheti és nyilvánossá teheti....

Nem akartam leírni de megteszem.

A magánlevelezési dolog miatt!

2008-ban a férjem aludt este,a telóján késő este jött egy sms.

Jelzem csendben soha de soha nem néztem a telefonjába sem a gépébe soha.

De akkor valami belső hangjelzésre belenéztem:-((

Nem kellett volna mert a szeretőjétől kapott üzenetet.

Esküszöm mikor megkérdetem tőle,h ez mi jobban aggódtam azon,h h mondjam meg neki,h belenéztem a telefonjába!!

A megcsalás 2005-ben volt,3 évig utána mint"jó" barátok tartották a kapcsolatot addig míg le nem bukott!

Kérdem én ha nem nézek bele az sms-be akkor meddig hazudott,nézett volna hülyének??

Ilyenkor azért nem biztos,h megállja a helyét az a szó,h magánszféra!

Pl a barátnőm biztos, hogy nem örülne, ha a leveleit a férjem is olvasgatná, ahogy vannak dolgok, amiket elmondok a férjemnek, meg a legjobb barátnőmnek, de a pasijának a legutolsók között.

Ez 1 példa, de ugyanúgy megbeszélhetek munkahelyi dolgokat is, amik titkosak, de a kollégával/nővel máshogy nem tudom. Ha ezeket mutogatnám a férjemnek, akkor ki is rúghatnának.

Szerintem a féltékeny férfi megpattan és nem ringbe száll. Ők nem olyan méltányosak, mint a nők. Szerintem ha az én férjem megpróbálnám féltékennyé tenni, úgy repülnék, mint macska.....

Nem, hogy harcoljon értem. Le vannak fektetve a szabályok jó esetben egy kapcsolat elején. Mindenki ismeri a másik tűréshatárát.