Hány évesen hagynád a gyereket egyedül otthon 15-20 percre, vagy hogy menjen suliba, il. boltba? (beszélgetés)

Azért is írtam, hogy még buszok is alig-alig jártak.

De a módszer, ahogy megtanított édesanyám az úttesten való átmenésre, a körbenézésre, az "egyedül vagyok, magamnak kell dönteni..." érzésére, az önállóságra nevelés módszere,... azért az jó példa lehet a mai szülőknek is.

Amikor te voltál gyerek és mostani körülmények fényévekre vannak már egymástól. 70 év nagy idő, akkor még a fővárosban is gyér volt a forgalom, a kisebb településeken meg az orvosnak, tanácselnöknek volt talán autója.

Nem voltak hajléktalanok, kábítószeresek, akik kiszemelhették volna a gyereket, mint potenciális áldozatot. Minden kornak meg van a veszélye, de a mostani sokkal-sokkal veszélyesebb, már a 10 évvel ezelőttihez sem hasonlítható.

Általánosba végig hordtam kocsival, mert messze volt.

De viszont késő este kb 7-8 éves korától gyakran magára hagytam munkám miatt, de nem kellett Titkoskert aggályaitól tartanom, mert nálunk is, és szüleimnél is volt telefon vész esetére. Sosem kellett igénybe venni.

A " bótolás " valahogy kimaradt, kis család, nekem nem esett nehezemre ,mint most nem, minden nap bevásárolni. Amikor egyedül élt külföldön, saját elmondása szerint néhányszor bevásárolt. ( de utálja, én meg élvezem a vásárlást

1-2. osztályban kísérgettük. 3-tól reggel együtt mentünk, délután egyedül kellett hazajönnie, legkorábban fél 7-kor értem haza. Apja állandó délutános volt.

Ovis korában bébiszittyó.

Biztonsági mantrát minden nap felmondta 😀

Azért itt szerintem nem erre gondolt a kérdező. Egy kisbabát, egy pici gyereket felelőtlenség otthon hagyni akár kis időre is (biztos, hogy akkor ébred fel, amikor elindulsz).

Itt nagyobb gyerekekről van szó, aki valamennyire már kompetens, tehát tudja, hogy ha baj van, át lehet menni a szomszéd nénihez, fel tudja hívni ezt vagy azt a számot, tehát nem magatehetetlen.

Engem Anyám 5 évesen elengedett a piacra salátáért, amikor kitaláltam, hogy tojásos nokedlit kérek ebédre. Ez a 80-as években volt, viszont a fél várost át kellett szelnem érte. Nagyon büszke voltam magamra. :-)

A lányomnak olyan osztálytársa volt általánosban, aki első osztályba már egyedül járt busszal a szomszéd településről, mert anyuka egyedül nevelte a gyerekeket, neki a kicsit kellett oviba vinnie. Szóval begyakorolták és 6 évesen ment busszal.

Az egyik ismerősünk vak, lett egy kislánya, aki lát. Még nem beszélt a gyerek, de nagyon ügyesen intézte a dolgokat maga körül, hogy anyuka nehogy felbukjon valamelyik játékában, készítette elő kérésre a dolgokat, hihetetlen önálló volt már 2 évesen is. Szóval gyerek és körülmény-függő.

Nagyon gyerekfüggő! A fiam 1 hónapig igényelte, hogy elkísérjük a suliba. 7 évesen már egyedül ment. A lányom 1 évig. (Persze, hozzá kell tenni, hogy a suli 15 percre van tőlünk, mindössze 1 kereszteződésen kell átmenni, ahol pedig lámpa van.)

Őket 7 évesen már simán itthon lehetett hagyni 15-20 percre - akár többre is. (Annyi, hogy a lányom szerette tudni, mikor jövünk: ez biztonságérzetet adott neki.)

Sosem hagytam otthon egyedül a gyerekem, addig amíg nem lett önálló.

Bármi történhet velem az utcán és a gyerek otthon van egyedül.

Nagy sokk volt számomra, amikor előttem esett össze egy anyuka a sorban a közértben, a babája szerencsére vele volt, mert sajnos meghalt a nő. Képzeljük ezt el, leszaladok 1 l tejért esetben, mi lesz a babával, tudja-e valaki, hogy egyedül otthon van, mert arra gondolt anyuka, leszalad, mert úgyis alszik a gyerek.

Igen, ez sok mindentől függ.

Ma már azért minden máshogy működik, mint pl. 25 éve;)

Az első próbálkozások 8 éves korában voltak, azaz elmehetett egy olyan boltba, amit láttunk az ablakból, nem volt forgalmas út, de az elején még így is követtük, titokban. Ez csak néhány alkalommal volt, csak a gyerek kedvéért:D

Tehát, negyedikes volt, amikor először ment egyedül suliba. Előtte nyáron, már a térre lement unokatesókkal, ugyan ott volt a suli, így ismert útvonal volt és csak egy parkolón kellett átsétálnia a térre és szinte ott volt a suli is.

12 èves.

4.-es kora óta buszozik egyedül az iskolába.

Van saját kulcsa,reggel èn fèl órával hamarabb megyek melóba,mint ő a buszra. Bezárja a házat ès elmegy a suliba. Délután hazajön ès majd valamikor mikor vègez az apja addig egyedül van. Ez lehet 10 perc vagy akár 4-5 óra is.

Ő döntése. Lehetne a mamánál,de nem. Egyedül akar lenni.