Ha a férjetek/párotok szülei csak a másik fél pártját fogják, akkor is elmondanátok, leírnátok a ti történeteteket? (beszélgetés)
Egyetértek "fókamamával"...
Félreértesz.Én nem azt mondom,hogy nincs igazad,természetesen jogos,hogy igazságtalannak tartod ebben a helyzetben Téged okolnak.Csak azt mondom,ha Ők nem akarják látni milyen a fiuk,akkor mondhatsz nekik bármit.Persze ha lehet velük értelmesen beszélni akkor próbáld meg.Csak nehezen hiszem,hogy ne ismernék a gyerekük rossz természetét,inkább nem akarják.És sokkal könnyebb Téged hibáztatni.Ha pedig így van,akkor ne idegesítsen még ez is,mert marhára nem számít a véleményük,ha úgy akarod semmi közötök egymáshoz.Nem avatkozhatnak az életetekbe.
A férjedről meg amit leírsz,nem hiszem,hogy az ilyen ember szégyellené magát bármiért is.Sajnos:(
Nem akarok velük is harcolni, csak nem tartom igazságosnak, hogy olyan szentnek tartják, mikor nem az és hogy erre sose derül fény.
De belegondolva szinte felesleges, hiszen mint írtad semmin nem változtat a dolog. Csupán az érzés lenne más, hogy szégyelné esetleg magát. Bár lehet, hogy ezt is simán kimagyarázná.
Szerintem egy pár magánügyei nem a szüleikre tartoznak,sem senki másra.Magyarázkodjon nekik a fiuk ha akar,Ők meg higgyenek amit akarnak.Miért fontos neked,hogy kit hibáztatnak?Semmin nem változtat,minek akarnál még velük is harcolni?Nem kötelező kapcsolatban lenni velük.Sajnálatos,hogy ilyen a férjed,de nem hiszem,hogy neked kellene emiatt magyarázkodnod bárkinek.Ha kérdeznek mondd el,ha nem kíváncsiak rá ne tedd.Beleavatkozni a dolgaitokba nem engedd őket.Ha a gyerekekkel találkoznak,Ők is el tudják mondani nekik milyen az apjuk.Dobd ki a franca ha úgy érzed jobb lesz nektek nélküle,és ne érdekeljen senki véleménye!
Már eldöntöttem, nincs tovább. Ez nem most érlelődött, mindig jött valami hozzá.
Ő az a fajta ember, aki azt hangoztatja, hogy én gondolkodjak a hibáimon, én vagyok önpusztító, kiállhatatlan, kötekedő. Ő tökéletes, én mindent félreértek.
első lépésként megpróbálnék vele olyankor, józan fejjel leülni beszélgetni, amikor nyugodt a hangulat.
nyugodt hangnemben, szem előtt tartva a családot.
bár gondolom ezt már próbáltad...
ha végképp nem megy?
attól a szituációtól hogy a gyereked fél tőle, minden más jobb! a magány, a nélkülözés, bármi elviselhetőbb, mint a lelki, vagy neadjisten, testi terror!
Akkor mindenképpen csinálj,vagy készíttess a gyerekeddel!
Ez borzasztó!:)))
Fontolgatod a válást?
Te mit tennél? Én első lépésként összepakoltam a ruháit.
ha ilyen a helyzet, nem azt kell fontolgatni, hogy beáruljam-e az anyukájának, milyen a kicsi fia!!!
mit vársz, mi változik, ha elmondod nekik?
Azért amikor ilyen spontán jön a dolog, nehéz az embernek telefon után szaladnia. Ajánlottak már diktafont. Most teljesen padlón vagyok, reggel a nagyobbik taxival ment iskolába, mert félt tőle és nem akart vele elmenni.
Vedd fel a telefonodra,amikor ordít veled!
Én elmondanám.lehet hogy nem hiszik el.de tudják meg hogy nem tökéletes a kicsi fiuk.
Hiszen egy szülő sem szeret rosszat hallani és még talán rontanák is a helyzeten.
Sajnos évek óta ez megy és én inkább nem is szóltam, mert erőtlenül úgy gondoltam teljesen felesleges, hiszen mindenért engem okolnak. De ma reggel a gyerekek előtt üvöltött velem és úgy érzem nem bírom tovább, összepakoltam a ruháit, hogy menjen el. Szeretném, ha a szülei tudnák a teljes igazságot. De vajon van-e értelme?
Érdekes kérdés.Elgondolkodtató!
Ha a férjetek/párotok szülei csak a másik fél pártját fogják, akkor is elmondanátok, leírnátok a ti történeteteket?
További ajánlott fórumok: