Gyermek és feleségbántalmazás. Én mit tehetek? (beszélgetés)
Nem falu, hanem kisváros. Bár való igaz, hogy nagyon kicsi város, szinte már már falu szintű.
Sajnos a közeli nagyobb városban sem foglalkoznak a problémával mondván, nincs kapacitás, plusz nem az ő körzetük.
Nem ez a téma de azért megjegyzem: csodálkozik a falusi, hogy lenézik a városiak. Éppen ezért. 2021 van hahooo!! Feltűnt? Nem nagyanyám faluban vagyunk a 30-as években. Nem a helyi hülyét kell kihívni Rendőrség címén. Ilyenkor a nagyvárosból kell riasztani. Mindenesetre csak gratulálni tudok a helyi közösségnek,hogy egy helyi bunkó félelemben tudja őket tartani.
És mindez szerintetek el is van intézve.👏👏
Én voltam. Elnézést. Hirtelen felindulásból. Általában nem szokásom.
Nem tudom, miért indítottad a fórumot. Segíteni nem akarsz/nem mersz nekik. Értelme így nem volt.
Elnézést a kirohanást!
Köszönöm a sok kedves és nem kedves hozzászólást, tanácsot.
Sajnos mint rájöttem én nem tudok mit tenni. Talán majd a feleség rájön a dolgokra, bár kötve hiszem.
Aki engem küldött el a p*csába, azt nem minősítem, minősítette saját magát.
Ezt a fórumot a magam részéről lezárom.
Szép napot a normálabbaknak!
Hát kedves vagy, de menj te oda ahova te engem küldtél.
4 gyerek van, egyik sem óvodás már. Amúgy.
Egyébként meg vegig sem olvasom a litániáidat mert felesleges. Én látom itt falun mi folyik ha ez van. Ezt inkább titkolja az ember, nem rendőrségre futkozik sajna. Igen, a gyerekek az anya megsínyli, de mit lehet tenni, ha az anya nem mer változtatni? Én nem válthatom meg mint kiderult a világot és hidd el neked sem menne. Itt sajnos ilyenek a rendőrök és a családvédelmis is semmire sem való. És mint mondtam, a férjtől az egész falu tart. Több év börtön amit letöltött. Én sem huznek vele ujjat...
Igen, furcsa a felfogásom!
Végülis leélhettem volna úgyis az életem, hogy egész életemben utálom apámat, mert vert és terrorizált bennünket, és utálhattam volna anyut, mert ezt hagyta.
Hát én nem így döntöttem, elsirattam a kicsilányt (nem volt könnyű út) és újra indítottam az életem.... és szerettem a szüleimet, és sajnáltam a szerencsétlen, boldogtalan, kínlódó életük miatt. ... és ma még jobban sajnálom. Bár tudtam volna segíteni akkor...
Apád imádta a gyerekeidet, úgy, hogy előtte anyádat, téged és a testvéreidet állandóan vert.
Furcsa a felfogásod.
Kérdezd meg a barátnődet, nem sajnálja a gyerekeit?
Nem gondol bele, mit élnek át?
Hogy nap mint nap rettegnek?
Hogy soha az életben nem heverik ki?
Tudom,69-eves vagyok, soha az életben nem tudom magam túltenni azokan a dolgokon amiket gyerekként átéltem.
Addig lépjen amíg megteheti.
Teljesen mindegy kinek a tulajdona a ház, működik a távoltartási.
Felejtsétek már el ezt a "csak ha vér folyik" hülyeséget. Ilyet rendőr nem mondhat.
Persze ha kijönnek, és fel van ajánlva a tt, de a sértett mégsem szeretne élni vele, akkor a rendőrök se tudnak mit tenni.
Ezek után én az apám közelébe se mennék.
Nemhogy még ápoljam.
Teljesen egyetértek veled, ha így bánt volna velem az apám, pont egy dekát sem érdekelne, hogy ki fogja ápolni...
Mondjuk azt az anyát sem tartom sokra, aki ezt hagyja, inkább mennék bárhová, és száraz kenyéren élnék, mint hogy ezt tűrjem, főleg, hogy végignézzem, ahogy a gyerekeimet bántják. El nem tudom képzelni, hogy ezt egy értelmileg teljes ember végignézze.
Az én anyám ennél kevesebbért (semmilyen bántalmazás nem volt) felállt, és még a ruháit is hátrahagyva csak a gyerekét vitte magával, és ment egy ici-pici garzonba az édesanyjához. Elég hamar leesett neki szerencsére, hogy abban a környezetben nem egészségesen és teljesen tudnék élni. Azóta is hálás vagyok neki ezért, pedig emberileg rendkívül jó ember volt az apám, akit én szerettem, és sosem bántott.
Tudni kell lépni, és a bántalmazás már nagyon ez a pillanat, és ilyenkor nem mentség a "nincs hova menni"...
Nem akarlak megbántani, de sztem az ilyen gyermeke miatt nem értik a bántalmazó szülők, hogy mit tettek. Te ápolod? Meg a fiad? Én a gyerekemet ilyen közelébe sem engedtek volna. Apámat meg otthagynam magában, had tudja meg mi az a szenvedés. És ne gyere a korával meg azzal hogy csak te vagy neki. Mert erre ment ki az egész. Hogy te legyél az aki megalázkodik.
Legalább tudja az öreg mit csinált veletek? Beolvastal már neki?
Erre mondom, hogy naaa elmész Te a p....ba! Már bocs, minek indítottál fórumot? Megírtuk mi a teendő, de neeem, mert...
Az a három gyerek egy bántalmazó családban él nap mint nap, onnét mennek iskolába, óvodába, és aztán haza. Végignézik, hogy az "apjuk" üti az anyukájukat!
Tudod Te, hogy ez milyen érzés? Én ilyen családban nőttem fel. Apu ütött bennünket rendszeresen, fakanállal, vasalózsinórral, vagy csak simán megrugdalt, anyut ugyanúgy. Tökmindegy, hogy éppen kit bántott, mindannyian sírtunk és remegtünk. És anyu óvónő volt, így ment be nap mint nap dolgozni, véraláfutásokkal... Leélték így az életüket. A szép benn, hogy anyukám ment el előbb, idén januárban, és a fiam és én gondozzuk meg a 82 éves apámat, mintha mi se történt volna. Valóban mintha mi se történt volna, nem is emlékszik rá amúgy.
Én viszont a 7 éves házasságomon kívül nem éltem kapcsolatban, mert nem alkuszom, tehát nálam nincs olyan, hogy próbálkozunk, meg megjavítjuk, ha elromlik valahol a kapcsolat, mert NEM. Az öcsém nem tud kötődni, cserélgeti a nőket állandóan (ami 50 évesen már kicsit gáz), nem tud igazán szeretni, mert nem tanulta meg, mi az a szeretet.
Tehát nah.... dobd azt a címet, aztán majd én bejelentem, de szerintem többen is lennénk itt, akit felvállalnánk!
A volt férj a gyerekei anyját is verte anno mikor még házastársak voltak. A csaj aztán másodszor is belenyúlt a "tutiba".
Amúgy az ex férj egy balf*sz és tényleg nem mer tenni semmit.
Hiába hívná a rendőröket bárki, már nem jönnek ki. Tavoltartasi meg nem igazán működik, lévén, hogy a férj tulajdona a ház háromnegyede, abból nem hiszem, hogy csak úgy kiraknák.
Készült felvétel egy beteg tettéről a férjnek, a kutya nem foglalkozott vele. Patthelyzet. Sajnos.
Mi az, hogy nem mer szembeszállni vele?
A gyerekeiről és a gyerekei anyjáról van szó.