Gyerekvállalás - hogyan hozzam fel neki? (beszélgetés)

Férjem sose szeretett a gyerektémáról beszélni. Tudta hogy én imádom a gyerekeket, és az életem csak gyerekkel lesz teljes, és még sokan karrierről álmodnak, én arról hogy anya legyek.

Annyit mondott ha ritkn szóba került, hogy majd...

Hát, 7 év után jött el a pillanat, mikor ő maga mondta, hogy nekünk is jó lenne már egy gyerek ☺

Ő régebbem max egyet akart, én hármat 😂

De közösen a kettő mellett döntöttünk.

Szóval, ha csak kitér, de nem mondja egyértelműen, hogy ő NEM akar, akkor szeretne, de nem most, hanem később.

Nah, hát remélem nem voltam túl kusza ☺

Én először inkább összeköltöznék. Csak úgy, Hogy tapasztaljátok egymást. Ha már flottul mennek a mindennapi élet kisebb buktatói (számlák, bevásárlás, közös utazások, közös háztartásban részvétel, szervezés, egymás mellett felébredni, stb), akkor ha egyformán gndolkodtok a gyerektémáról, és adottak a körülmények, jöhet.

De úgy cakkunpakk azt se tudod róla, hogy a fogkrémet hogy nyomja ki, vagy hogy mi a kedvenc étele, stb,(hülye kis példák) szerintem már a gyerekről beszélni elég korai. Együtt sem éltetek, ergo nem tudod, hogy milyen veszekedési pontok vannak, aztán mikor mindez kiderül már terhes vagy, hât nem tudom. Előtte jobban meg kellene ismerned, de együttélve, nem úgy, hogy csak vacsorázni taliztok, hanem hogy képesek vagytok-e együtt élni.

Jót derültem egy bejegyzéseden: „Én mindig akkor vágyok gyermekre, mikor full szerelmes vagyok, amikor szenvedéllyel szeretkezem egy férfival. Minthogyha a gyermek utáni sóvárgás ezzel egyenlő lenne.”

Szét kellene választanod a kettőt, hiszen ehhez már elég érett vagy. Más szempontokat is figyelembe kell venned, a lányod érdekében is.

Az összeköltözés jó ötlet ennyi idő után, mert lakva ismeritek meg egymást és a kislányoddal való kapcsolat sem mindegy, hogy hogyan alakul.

Egyre gondoltunk, csak az enyém bő lére lett eresztve.

A lényeg ugyanaz. Egyetértek.

Szia!:)

Az azért nagyon fontos, hogy mennyire zárkózik el a gyerektéma elől. Csak egyelőre nem akar még gyereket, vagy határozottan és véglegesen eldöntött nála ez a kérdés.

Nem mindegy. Mert ha azt mondja, egyelőre nem, de később semmi akadálya, akkor az szuper.

Sokszor van olyan, ahol a pár egyik vagy másik tagja meggondolja magát, és később ráhangolódik a gyerektémára. De olyanok is vannak, akik soha nem hezitálnak. Részükről végleges a döntés: nem kell gyerek.

Az sem mindegy, hány évesek vagytok.

Az biztos: itt nincs helye szégyenlősségnek, ez a gyerekkérdés nagyon fontos része az együttélésnek. És bizony tisztázni kell. 1 év 4 hónap után elvárható, hogy ne hárítson, ne beszéljen mellé, hanem mondja ki egyenesen a véleményét a párod.

Nem évfordulós vacsora lesz, többen írtátok, 1 év 4 hónapja vagyunk együtt. Romantikus a párom és szeretünk étterembe járni.

Szerintem a vacsi végén vagy után fogom felhozni neki ezt a kérdést, ahogy többen tanácsoltátok jogosan - tudnom kell ő hogyan látja a jövőt, de ha azt mondja neki nem kell akkor sem csinálok balhét, majd elgondolkozom, én mit szeretnék.

Jó ötlet, hogy az összeköltözés apropójából fölhozom ezt a témát.

Első gyereknél biztosan máshogy van,nekem is volt már gyerek az előző kapcsolatombol, valahogy természetesen tűnt, hogy az elsők között beszéltünk a közös gyerek lehetőségéről.

Ebben az esetben szerintem annyira nem gáz rakerdezni, az biztos, hogy nem az évfordulós vacsorán tenném.

Esetleg egy séta közben,ilyesmi, mi sokat sétáltunk és beszélgettünk közben.

Mondjuk nem ismerjük a forumindito párját, így csak a saját példából tudok kiindulni.

Ha 1 év után nem mersz beszélni vele kerek-perec bármiről, akkor nem tudom milyen lehet a kapcsolatotok. Oké, hogy szégyenlős típus vagy, de gyereket akarsz tőle, szereted. Akkor nem kéne gondnak lennie a kommunikációban ennyire.

Amúgy ne húzd az időt, mert ha nem szeretne gyereket, akkor már 1 év elment a semmire vele.

Az én férjem is kerek perec kijelentette, hogy neki aztán nem kell gyerek.

Aztán most meg itt rohangál egy 15 hónapos ördögfióka:)

Annyira nem feszegetnem ezt a témát,azt nehéz elhinnem, hogy egy év alatt nem esett szó erről semmilyen formában.

Az egyéves évfordulótokat ünneplitek ma? Ezért lesz a romantikus vacsora?

A kérdés szempontjából mondjuk tök mindegy, hogy éppen ma van-e az évforduló vagy csak egy hirtelen ötlet által vezérelt vacsorameghívás. Akár így, akár úgy, szép gesztus.

A lényeg a gyerekvállalás kérdése.

Egy év azért már elegendő idő arra, hogy igenis felmerüljön a kérdés. Akár egyik, akár másik félben, akár mindkettőben. Ilyen fontos kérdésekről nyilván nem ez első egy-két randi után esik szó.

Ha már az összeköltözés gondolata is felmerült bennetek, akkor gondolom, elég szilárd a kapcsolatotok. Nem hiszem, hogy meggondolatlan döntés, hirtelen fellángolás szülte gondolat az összebútorozás.

Ha eddig még nem beszéltetek a babatémáról, én a helyedben ezt nem épp ma hoznám fel neki.

Viszont sokáig sem halogatnám. Egy éve tartó kapcsolat esetén ezt egyáltalán nem kell szégyellned. Mert ha Te szeretnél babát, de a párod kategorikusan kijelenti, hogy ő bizony soha nem akar, akkor erősen el kell gondolkodnod, hogy le tudnál-e mondani a gyerekről a párod kedvéért. Ha mindenképp szeretnél babát, és a társad egyértelműen kijelenti, hogy soha, akkor bármilyen fájdalmas is, meg kell hoznod a döntést, és más oldalán kell keresned a boldogságodat. Különben egy életen át áldozatnak éreznéd magad, aki feladta a vágyát.

Nem lehet tabutéma ez a kérdés. Hamarosan kérdezz rá nyugodtan. Ha igazán szeret a párod, akkor nem fog megdöbbenni ezen a kérdésen. Más kérdés, hogy mi lesz a válasza, de természetes kell, hogy legyen, ha az ember lánya tisztázza az ilyen fontos kérdést. Ez azért sokkal több annál, minthogy mi a kedvenc ételed.

Ne félj feltenni a kérdést. Van, aki el sem tudja képzelni az életét gyerek nélkül. Van, aki gyerekkel nem tudja elképzelni. Ezért nagyon fontos tisztázni. Egy év együtt töltött idő után miért ne? Lazán, bátran, ne görcsölj! Ha nem lesz visszautasító a válasza, akkor természetesnek fogja venni a kérdésedet. Ha nem, akkor neked kell lépni.

Bátorság! :)

Talán valahogy így; az összeköltözés egy lépés lenne, de mi felé is?

És erre a válaszából kiderül.:)

Azt jó lenne tudni, valóban vannak-e ilyen tervei életében. De kár lenne az egészet úgy szóba hozni, mintha te már a közös gyermek vállalását vezetnéd elő.

Inkább valahogy arrafelé vezetném a beszélgetést, hogy mint minden kamasz lánynak, neked is voltak/vannak elképzeléseid a jövőről, meseszép esküvőről, boldog családról, gyerekekről... és rákérdezel, hogy a fiúknál egyáltalán ilyen gondolatok szoktak-e felmerülni, szoktak-e tervezni. És őneki milyen elképzelései vannak ezen a téren???