Gyerekkori lelki sérülések (beszélgetés)

Bocs,myly hozzászólását előbb láttam,különben egyszerre két köszönetet küldtem volna.

Azt a mocskot rendszeresen látom.Beszélünk is,mintha sose lett volna az a kísérlet.Őt az anyja úgy tudom nem akarta,a nagymama és nagybátyja nevelte fel.Anyjával nem tudom most milyen a viszonya.A feleségével hallottam már nagyon csúnyán baszélni.Pofonokat emlegetett neki,elég közel voltam és,Isten bocsásson meg,kajánul nevettem.Aztán el is szégyeltem magam.Van egy Down-kóros fiuk,és egy lányuk.A lány a fiatalabb,orvosnak készül.A fiuk már annak idején is megvolt.Sajnálom őket a történtek ellenére.Hihetetlen szeretettel nevelik a fiút.A feleségnek nincs saját élete.A férfi valóban rengeteget dolgozik,tanítattja a lányát,a család mellett eltartja a nagybácsiját is.Házat épített anyósának,és maguknak is.Akinek meséltem a faluban,hogy mit szándékozott tenni,hát,nem hiszik.Ő példás családapa,én meg a kis k...a.Ez van.Néha a bosszún gondolkodom,csak nem tudom megérné-e.A lányaimat a közelébe se engedem,csak ha van velük valaki a családból.Tudom,hogy hosszú már a hsz,de még valami.Amikor több gyerek átment hozzájuk átengedtem a kisebb lányom.A fiuk elővette a "pikijét",ahogy a lányom mondta,a másik szomszéd fiú pedig nevetve"A Robi megakar szexelni!".Lányom riadtan jött haza,szóltam a szülőknek,azok meg azóta nemigen bírják képem.Csak annyit kértem,ha nincs felnőtt a közelben küldjék haza a gyereket.Azt hiszem akaratom ellenére is bosszút álltam amikor szóltam.Köszönöm a türelmetek a hosszú hsz miatt.

Ez az!!!Pontosan így.Képzelni sem merem milyen lehet annak,aki nam cak kísérletként élte át.Van amikor a férjem átölel,taszítom magamtól,pedig csak szeretetből teszi.Olyan néha mintha megint támadás érne.Máskor meg sokáig elvagyok.Nem tudom mitől függ.Volt amikor lebénított már az is,ha filmen láttam erőszakot.Olyankor nem történik semmi sem közöttünk.Általában nem tudok laza lenni,begörcsölök.Milyen pokol lehet annak aki átélte magát a cselekményt?Nem kívánom egy nőtársamnak sem.

Köszönöm myly,Te vagy az első aki megértett.

Ma nyílt előadás lesz az ELTE-n 18:00-kor.

József Attila és a nők címmel. Minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak.

Pénteken pedig a San Marco utcában lesz Szklerózis Multiplex Tavaszi Találkozó, s egy pszicholügus hölgy fog előadást tartani. Gyanúm szerint a betegség feldolgozásáról. De oda is várnak minden érdeklődőt.

Ez mellesleg úgy jutott eszembe, hogy nekem ez a gyermekkori lelki sérülésem, hogy egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Bár állítólag példamutatóan viselem, mégis azt hiszem van, aki még nálam is példamutatóbb. Itt a hox-n is van betegtársam :)

Mindnekinek megvan a maga keresztje :)

Jó reggelt!

Teljesen igazad van!Fórumokból ,nagyon nehéz .

Természetesen ebben igazad van, hogy apró dolgokból is sokmindenre lehet következtetni.

Én mégsem érzem úgy, hogy abból a hozzászólásából (Mónikáéból) meg lehetne mondani teljes biztonsággal, hogy mi játszódott le benne.

Hát,igen a gesztus,a szemkonaktus sokat számít.

De aazért egy két pici,apró mondatból is rengeteg dologra következtethet az ember,ha figyel a másik emberre.....ha tényleg figyel!

A részletek rejtik sokszor az igazi valóságot,az apró, pici részletek.....csak egy szó!

Ilyen tekintetben akkor akár az is lehetséges, hogy többet férfira nézni sem tud...

Szerintem ez nem olyan egyszerű, hogy egy standard magyarázatot rá lehessen húzni. Mindenkinél más és más játszódik le, másként reagál, másként dolgozza fel, más lesz az "eredmény".

Esélyes az is, amit Te írtál, akár az is, amit én.

Szerintem nincs elég információ a birtokunkban ahhoz, hogy ez eldönthető legyen. Interaktívan meg főleg nem lehet megállapítan (hiányoznak a gesztusok, hangsúly a mesélés során .. azok sokat mondanak).

Egyébként ha belegondolok, hogy mi lenne ha engem mocskolnának be, akkor én nem vagyok biztos benne, hogy bárhogyan is fel tudnám dolgozni, s lehet nálam egészen más lenne a kimenetele.

És emiatt él túlzottan aktív szexuális életet?

Végülis ez is elképzelhető, sőt.

Az ilyenhez több konkrét dolgot kellene tudnim amiből lehet következtetni a miértre...

Hogyne bizonyítaná a többszöri aktusait???

Úgy érzi ,neki már tök mindegy!

Persze, hogy szegény "rongynak" és eszköznek tartja magát, de ez nem magyarázza a többszöri sktusait más férfiakkal, amire Mónika rákérdezett.

És szerintem erre a válasz az, hogy tudat alatt bizonyítani akar...

Hugyimonika!Azt hiszem én teljesen laikuskén,nem úgy magyaráznám ezt a dolgot,mint egy szexuál pszichológus.

Belegondoltam és azt hiszem teljesen másról van szó,mit amit pixseys írt.

Szerintem egy fiatal,tapasztalatlan lány pontosan annyira fogja értékesnek tartani magát egy ilyen gusztustalan,szörnyű cslekedet után,mint egy rongyot,amire ezek után bárki bármikor ráléphet,vagy akár beletörölheti a lábát.

Pontosan egy eszköznek tartja magát ezek után,és nem egy embernek.

Koszosnak ,mocskosnak,soha meg nem tisztulónak...

Amikor már minden mindegy.....ráadásul ott van még az

"én hibám" érzése is!Minden egyes lány magára veszi ezt a terhet!Úgy érzi ,ő volt a hibás,azért történt mert csakis ő tehet róla...és ettől még mocskosabbnak érzi magát.....

Nem hiszem, hogy célravezető csak azt "kivágni" egy adott szövegrészből, ami ...

De ha az előttük lévő mondatokat is hozzáveszed akkor más értelmet nyernek.

Talán erre szokták azt mondani, hogy kiforgatják a másik szavait...?

bocs.

akkor egyetértünk abban, hogy az áldozatoknak nem gyógyír: "az ilyen férfiakat brutális körülmények között kellene valamiféle nemi csonkításnak alávetni, de úgy, hogy ne haljon bele ... viszont a szerszámát sose tudja újra hazsnálni. Aztán pedig élete végéig pornográf képeket, filmeket mutogatni neki. Vagy meztelen nőket ünnepnapokon, hogy had szenvedjen a kutya!!!" és talán azzal is egyetértünk, hogy nem biztos, h szexuálpszichológiával kell foglalkoznia annak, aki azt mondja: "Mindenesetre, ha igazából találkoznék egy ilyen emberrel, akkor nem tudnám a higgadtabb, szakmai szememet elővenni..." (mondjuk erre mondtam, h ha a képzésben részt fogsz venni, akkor azért kialakul egy "szakmai szem".)

ezzel csak az indulatot szítod fel, és újra feltörnek a fájdalmak. (arról nem is beszélve, h ha én így gondolkoznék megvizsgálnám miért...)

és mondjuk itt nem feltétlen az elkövetők lelkét kell boncolgatni. nem az segít az áldozatokon...

bocs.

Asra kedves! :)

Én erre is kitértem, s megpróbáltam nem ítélkezni...

Ha az én gyerekemmel történne ilyesmi akkor ölnék. Ha velem akkor "nem számít"

"Msáfelől, mint jövendőbeli szexuál-pszichológus azt kell mondjam, hogy a férfia is beteg.

A pedofíliát az okozza, hogy valamely gyermekkori ponton rögzült a szexuális beállítottsága. Vagy egyszerűen kisebbrendűnek érzi magát a vele egykorú hölgyektől (itt már bekapcsolódik a feleség szerepe is. Vajon milyen lehetett a szexuális életük_? Esetlen nem azzal rendszabályozta a férjét...? Lehet, hogy neki köszönheted valamelyest..? ). " (egy előző HSZ-em)

Egyébként pedig egyetértek, hogy nem úgy kell, hogy kőre kővel válaszolunk ... úgy nem lehet semmit feldolgozni :(

a pszichológus munkája segítő szakma. segíteni nem lehet ítélkező szemszögből.

természetes, hogy az első pillantásra az áldozattal együttérzünk, és az agresszort elítéljük, de tudnunk kell azt is, hogy az agresszor hogyan lett agresszor... valószínűleg valamikor ő is áldozat volt. ez nem menti fel, de segítséget ugyanúgy kell kapnia...

mielőtt az jönne, hogy könnyen vagyok megértő: volt részem lelki, testi, szexuális bántalmakban. feldolgoztam, feldolgozom. mindannyian meg tudjuk tenni. de nem úgy, ha kőre kővel válaszolunk. hiszen akkor ugyan olyanok leszünk...

Szia Asra!

Hogy érted, hogy sokat fog változtatni?

Kedves vagy, hogy aggódsz, de...

Valójában idén különböző főiskolákon a kereskedelem és marketing szakot jelöltem meg.. a tervem az volt, hogy halasztok egy évet és végig gondolom, februárig, hogy igazán mit szeretnék. Idén februárban is nagyon tanácstalan voltam .. pszicho vagy kereskedelem ... ejejj ... nem egyszerű.

Szerinted miért szúrnám el a szexuálpszichológiával az életem?

A sikerekre vonatkozó jókívánságokat köszönöm :)

Kedves Pixyes!

nagyon jók a meglátásaid

de

ne szúrd el az életed. ilyen hozzáállással ne válassz se szexuál- se kriminálpszichológiát. bár a korod alapján látom, hogy még nagyon a képzés elején lehetsz - vagy az idén kezdesz? ha igen: ne most dönts, hogy merre tovább. azt hiszem még elsietett lenne. maga a képzés és a pszichoterápiás képzés, illetve szupervízió még sokat fog változtatni rajtad, azon, hogy hogyan gondolkodsz.

sok sikert!

Szia!

Köszönöm a jókívánságot ... :)

Én is azt gondolom, hogy az volt a legnyomósabb érv, hogy rokon volt az illető.

Bár én úgy érzem, hogy ha egyszer lesznek gyerekeim és lehet az az apám, a férjem, a bátyám (de ilyen remélem nem történhet meg!) én biztosan megtorolnám a dologt. Vagy így, vagy úgy, de nem maradhatna büntetlen a dolog.

Az a gond, hogy vannak ilyen kissé zavart emberek, akik ezt továbbadják a környezetükben.

Komolyan mondom, hogy a különböző, kézzelfoghatóbb betegségek, pl skizofrénia, autizmus semmik ehhez képest.

Az ilyen szabadlábon rohangáló beteg emberek tovább betegítenek mindnekit. Van, aki erős és részben megbírkózik a zaklatás terhével, de ... ez egy ördögi kör. Mindig tovább és továbbadják.

Pedig, ha felismerik és elismerik a problémáikat akkor csak egyszerűen annyit kellene tenniük, hogy szakemberhez fordulnak.

Nem kell pszichiáterhez, aki legyógyszerezi. Épp elég egy pszichológus, aki felnyithatja a lelkének titkait és így segíthet. De az emberek félnek bevallani, ha "mások" ... :(

Szia!

Először leszögezném, hogy még nem vagyok pszichológus így leginkább, mint magánember tudok erről véleményt mondani, abszolút nem szakmai.

A kérdésedre a válaszom az, hogy azért fekszik le "egy tucat" pasival a későbbiekben, mert nem tudatosan, de tudat alatt be akarja bizonyítani, hogy ő nem eszköz, dönt mikor kivel. Ez már-már görcsössé válhat, s talán túlzásba is viszi. De nem tudatos a cselekvés.

Mindenki másképpen reagál egy erőszakos szexuális eseményre, s éppen ezért vannak, akik bezárkóznak, s vannak akik látszólag kinyílnak.

Ha több információm lenne, konkrétabb választ adhatnék.

A két lányodhoz gratulálok, biztosan csodálatosak!

Csupán tanács, de attól a pasastól tartsd őket távol...

Most csak mint leendő anya mondom: az ilyen férfiakat brutális körülmények között kellene valamiféle nemi csonkításnak alávetni, de úgy, hogy ne haljon bele ... viszont a szerszámát sose tudja újra hazsnálni. Aztán pedig élete végéig pornográf képeket, filmeket mutogatni neki. Vagy meztelen nőket ünnepnapokon, hogy had szenvedjen a kutya!!!

Msáfelől, mint jövendőbeli szexuál-pszichológus azt kell mondjam, hogy a férfia is beteg.

A pedofíliát az okozza, hogy valamely gyermekkori ponton rögzült a szexuális beállítottsága. Vagy egyszerűen kisebbrendűnek érzi magát a vele egykorú hölgyektől (itt már bekapcsolódik a feleség szerepe is. Vajon milyen lehetett a szexuális életük_? Esetlen nem azzal rendszabályozta a férjét...? Lehet, hogy neki köszönheted valamelyest..? ).

Egyébként én azt tapasztalom, hogy a szexuális jellegű pszichológiai zavarok általában nem járnak egyedül. Az ilyen férfiak (és akár nőknél is előfordul az ilyesmi) általában frottőristák, penszexuálisok, fetisiszták és egyéb gondokkal küszködnek.

Őket is sajnálom.

Mindenesetre, ha igazából találkoznék egy ilyen emberrel, akkor nem tudnám a higgadtabb, szakmai szememet elővenni...

Nagyon sajnálom, ami veled történt Mónika!

És csodállak, amiért született két szép gyermeked! Gratulálok hozzájuk még egyszer!

Szerintem valószínűleg a korukból, generációs küszöbből is adódik, hogy rugalmatlanok ebből a szempontból. Kevésbé fogékonyak a pszichológiai természetű megállapításokra, jelen esetben arra, hogy a testvérek közti féltékenység igenis jelen van, s gyakorta a szülők generálják ezt az egészet...

Azt gondolom, hogy a probléma abszolút nem veled vagy benned volt/van, hanem kicsi korában a testvéredben (a problémás, "rossz" gyerekeknek is meg van az okuk erre a viselkedésre... ) és sokban a szüleidben.

A legnagyobb gond az, amit már említettél. Hogy nem értik meg, sőt tudomást sem vezsnek róla. Inkább azt mondják, hogy Te vagy pszichiátriai eset. Ez persze elfogadhatatlan, hiszen az önbecsülésedet csökkentik, s már-már lehet, hogy Te is elhiszed, hogy a baj veled volt/van. Pedig nem.

Ne is hidd el... !

Talán a legjobb, amit tehetsz, ha megpróbálod ezeket a gyerekkori élményeket feldolgozni, kiadni a feszültséget magadból ... bár a baj nem veled van, de Te nyitott vagy rá, s a saját érdekedben akár egy pszichológushoz is ellátgathatnál... de nem tartom feltétlenül szükségesnek, hiszen a leveleidből úgy tűnik, sérelmeket kaptál, de alapvető probléma nem lakozik benned.

Sajnos a kapcsolatotok nem lesz az igazi, úgy érzem. De ez már eleve egy remek dolog, hogy elfogadtad ezt...

A tesóddal milyen a viszony?