Férfi-nő kapcsolatban mennyire kell a taktika? (beszélgetés)

Egyetértek, ezzel én is így vagyok. Meg szerintem én taktikázáshoz túlságosan egyszerű is vagyok, mint egy faék.

Csak szörnyű élmény volt találkozni a nagyszüleim korosztályából olyan nőkkel, akiknek egyszerűen nem volt más választásuk elemi emberi jogaik érvényre juttatására a házasságon belül, mint a taktikázás. Elemi emberi jogaik. Ők olyan helyzetben voltak akkor, hogy lényegében a fizikai a túlélésre játszottak ezzel.

Nem érted, csak azt hiszed. Válogattam, de aki nem érdekelt azt nem hülyítettem, mert minek? Van ennél jobb szórakozásom is.

Ha nem érdekes, akkor esélye se volt. Ha érdekes, de nem vonz akkor esetleg haver lehet. Ha érdekes, vonz is, akkor lehet belőle valami. Én így válogatok, nem túl sablonos, de jól működik.

Ha valakit nem érdekelsz, akkor cseszheted, hogy te nem hívod, ettől nem fogsz neki jobban hiányozni. Ha viszont tetszel neki, akkor ha nem hívod, persze, hogy ő keresni fog így is, csak ezzel megbántod.

Egyszóval taktikázni csak azzal tudsz elvileg, akinek amúgy is bejössz, nem pedig fordítva. Nem attól leszel érdekesebb, ha taktikázol, mindössze, ha már érdekes vagy egyébként is, akkor talán tovább húzhatod a húrt. Mindezt csak akkor teszi egy normális nő, ha ebben szórakozást talál és csak addig a határig megy, amivel még nem sérti meg a másik érzelmeit. Vagy, ha túlmegy ezen a határon is, akkor megkérdőjelezném, hogy tényleg tetszik-e neki az a pasi, akivel ezt teszi?

Nyugodj bele, a barátnőd abban a kontesztusban, abban a baráti körben érdekesebbnek számít mint te. Az érzelmeket nem lehet irányítani, az ösztönöket még kevésbé, ezért ne magadat hibáztasd, hogy te nem tetszel ott annyi embernek. Biztos, hogy van, akinek te tetszel, nyilván a többségnek meg annyira nem. De nem is kell mindenkinek tetszeni, nem kell mindenkinél bevágódni, elég annál, aki neked is számít és akivel ez kölcsönös.

Ha azért nem "állok meg", bár én is szeretném, mert sérülne az énképem. Van elég önbizalmam, hogy erre ne legyen szükségem.

Mit bizonyított és hogyan? Legyőzte a hétfejű sárkányt?

Hazudozni nyilván nem kell. Ha kölcsönös az érdeklődés, nem kell lemondani a randit stb.

Azt mondanám, hogy nőként kell viselkedni és hagyni, hogy udvaroljon a férfi.

Az ismerkedés elején én nem hívogattam soha senkit:)

Kapcsolatban már más.

Mindenki maga dönti el szerintem. Én, ha úgy érzem felhívom, nem agyalok rajta :)

Talán attól is függ, ki milyen kapcsolatot szeretne, milyenben érzi jól magát. Mások vagyunk, mások az igényeink.

Én kicsit másra gondolok, azt hiszem, mint a fórum elindítója vagy Te.

Az udvarlásban eleve van egy kis játék. Mert különben rögtön odadobnánk magunkat első szóra. Ki kell várni, hogy a férfi keressen, hívjon. Akkor az taktika, ha nem én telefonálok?

Olyat azért nem kell csinálni, amiket a fórum indítója írt.

De nem kell rögtön ugrani, kiadni magunkat már az elején stb.

Mit tudom én, minek nevezzük, amire én gondolok:)

Miért kellene taktika?

Vagy tetszik vagy nem tetszik illető.

A szerelemhez nem kell taktika,régen rossz ha már csak taktikával lehet valakit megtartani .

Szerintem azért sz az igazság, hogy ismerkedési, udvarlási szakaszban mindenki alkalmaz valami hasonlót, de ne nevezzük taktikának.

Mindenki eljátsza pl hogy nem reagál azonnal 1 sms-re, levélre.