Felügyeleti jog (beszélgetés)

:) Megszületett... A következő hetek sok, eddig függőben levő kérdésre választ adnak...

Én pedig most szó szerint repülök hozzá London érintésével egyenesen New Yorkból....

[link]

Én annak idején, amikor közel 20 éve teherbe estem, én mi mindent megtettem, hogy az apuka, akibe fülig szerelmes voltam, törődjön velünk, és bár a nevére vette a fiát, nem sokat törődött velünk..

Mit meg nem adtam volna annak idején egy ilyen ragaszkodó apáért, de nálam meg fordított volt a helyzet, mi nem kellettünk neki..

Azt hiszem az ilyen nem érdemel kíméletet.

Dühös lettem.

Köszönöm. Az apasági nyilatkozat miatt beszéltem a hivatallal, így derült ki ennek a valóban minden érintett részére agyrém törvény a 300 napról.

Mindenképp konzultálok valami családjogban járatos szakértővel a közel jövőben.

Leghamarabb apasági teszt,

Anélkül semmire nem megy.sehol.

-látod Sünike is alátámasztja.

Sajna nálunk a ffinak mint apának alig vannak még mindig jogali. Még azt se döntheti el akar e apa lenni.Ha meg övé a gyerek nem szólhat,hogy legalább vízsgálják ki.stb.

Nekem már az egyenjogúság szó hallatán is hideg futkos a hátamon.

Két év alatt nem sikerült elrendezni? hűha...

Igen, köszönöm...ettől én is tartok, hogy már így is komoly problémáim lesznek / vannak /...

Márpedig 300 napon belül az a szabály!

Majd később lehet kérvényezni, hogy ő vehesse a nevére..

Kimaradsz és nemtudod mit veszítesz!

És mit a gyermeked lelkülete.Mivé válik az apja nélkül. Láthatod a világban.

Vigyáz úgy ne járj,hogy automatikusan a férj nevére ne írják születésekor gyermekrd,mint az én fiamat.aki már két éves és még sehol se tartok az ügy megoldásában..

Ha túl engedékeny vagy- mint látom,komoly problémákat zúdítasz a fejedre.

Köszönöm!

Nem tudom, hogy számolnék el a lelki ismeretemmel később, ha nem tennék így. A kicsi nem tehet arról, hogy milyen körülmények, emberi viszonyok közé születik, az ő érdekeit kell nézni mindenképp, és ez több szempontból is eredendően is és esetünkben sem indokolja, hogy lemondjak apai jogaimról. Nem beszélve arról, hogy emberileg ez a kérés valóban nem érthető, hiszen mindenképp segítőszándékkal fordulok még most is mindenben felé és megbeszélést javaslok a gyermek körüli döntéseket illetően, de ez nem felel meg az anyukának, csak a saját akaratát akarja érvényesíteni mindenben. :(

Köszönöm a hozzászólásaid.

Én nem vágyom arra, hogy visszakapjon bármit...a gyermek a fontos, és ahhoz, hogy ő jól legyen, az anyának is jól kell lennie, de nekem sem kellene rámenni sem mentális sem fizikai egyészségemben a ttörténésekre, melyek napi szinten nem kis feszültéget okoznak.

Abban azért maximálisan biztos lehet, hogy így vagy de gondoskodom a gyermekemről....

Nekem fájó pont, hogy mindebből kimaradok...

Hogy ő miképp gondolja ezt végigcsinálni ( a 800 km-re élő szülei sem fognak tudni sokat segíteni ), azt nem tudom.

Felajánlottam a segítségem, de vagy meg sem hallja, vagy elutasítja.

Nem tudhatjuk, hogy a baba iránti eddigi hiábavaló vágyakozást miképp élte meg valójában, valahol érthető, hogy mélyen és intenzíven éli meg a mostani állapotát. Ettől azonban még akár egy szakítást is lehetett volna fair mód intézni, egyenesen... nem beszélve arról, hogy azt felnőtt emberként tudomásul kell egy gyermekvállalásnál venni, hogy két szülő van, és önkényesen nem lehet a másikkal sakkozni.

Első bejegyzésem arról szólt, hogy le akar mondatni a felügyeleti jogomról...

Én nagyon tekintettel akarok lenni arra, hogy az utolsó hónapban van, és ne izgassa fel magát, de azt jeleztem neki finoman, hogy barátkozzon a gondolattal, hogy mindenben közösen fogunk dönteni, a gyermek vezetéknevétől kezdve minden lényeges kérdésben és az első hetekben leveszek a válláról minden terhet, hogy babázhasson, örülhessen a kis csodának...de ez lavinát zúdított a fejemre és az a reagálás kérdés formájában, hogy cirkuszt akarok-e...

Nem, végképp nem, de attól, hogy ő kilépett a kapcsolatunkból, attól a gyermekhez közöm van, és minden őt érintő döntésnek közösen kell megszületnie nem egymás ellen, hanem a baba érdekében. Úgy tűnik, ezt semmiképp nem tudom megértetni vele.:(

Sok nő útjai kifürkész hetetlenek.

Az életben sok hihitetln dolgot tapasztalhatunk.