"Félelem és pánik"... Pánikbetegek sirámai... (beszélgetés)
Bennem harag? Egy darab sem. Elkeseredés az igen, kis megszakitásokkal
Szia.. olvastam a soraidat. Anno én is megtapasztaltam ilyen és hasonló szörnyű érzéseket. A mai napig is néha tapasztalom hogy kezdene hatalmába keríteni a pánik .Ilyenkor belép az önszuggeszió,és a légzés technika.. Ez segíteni szokott !!
Esti pánikroham. Ha nem totál álmosan fekszem le,hogy tojok mindenre, előjön. Régen rosszabb volt,de mára próbálok nem foglalkozni vele. Enyhe pánik alatt éppen a nyakon lévő erek lüktetèsèt hallgatom és muszáj rá koncentrálni , mert valami gond lesz, esetleg szív leállás. Régen a megszokott, általános szív körüli szorító érzéses pánik volt. Előfordult,hogy felebredtem pánik szerűen és az alvás valamelyik fázisában ragadtam és tudtam magamról,csak álom világ szerű állapotban voltam és az volt ijesztő. Fél frontinnal,a gyengébb hatóanyagút vettem be. Volt olyan is ,hogy heti 4 alkalommal álmodtam valami lényegtelen dolgot és onnan akartam mindenáron felébredni,mert különben valami baj lesz. Gyógyszert max a frontin fél, kötelező hormon már de más semmit nem vagyok hajlandó beszedni, mert attól is pánik jön elő. Rápánokolok a mellèkhatásra. Amúgy nappal ritkán volt bajom, inkább mindig csak este.
A lábtörést gipsszel szokták.
Valamiért sok benned a harag és a harag rossz tanácsadó.
Nekem nem kell bemutatni ezt a szemétséget. Mivel személyesen más pánikosokkal is "éveket éltem le", van tapasztalatom
Ébredj fel! Tárd ki a szíved! Figyelj a világra!
Menj ki a parkba, csodáld meg a nyíló hagymásokat"
A lábtörést és más nyavalyát is lehet igy gyógyitani
Írom ezt mindenkinek, aki úgy gondolja hogy hasonló a gyógyulás útja
A sok pszichiáter és társai meg az orvosmaffia tagjai
Tesék kicsit utánaolvasni dr.Bányai Éva-nak
Bocsi,de én nem siránkozom !! Nekem már évek óta nincsenek rohamaim -:))
Ja? És ki mondta, hogy könnyű?
Miért mindig a könnyebb utat kellene választani?
Siránkozni persze, hogy könnyebb.
Meg lehet összeszorított fogakkal harcolni is.
Ha valaki küzd, ha legyőzi önmagát, ha megvívja a harcait, akkor nehéz utat választ, de büszke lehet magára, ha végig járta.
Akár fogcsikorgatva is.
Na, az már valami.
És közben megcsodálhatja a hagymásokat, a lepkéket, cinkéket, megkérdezheti mástól: hogy vagy? ... és bevásárolhat a szomszéd néninek ;)
Apró lépések.
A lényeg, hogy KEZDD EL!
Siránkozás helyett ...
Igen, teljesen.persze minden vizsgálaton voltam, szív ultrahang, vérvétel, stb.sehol semmit nem találtak hal ég. Onnantól hogy fejben eldontottem minden jó volt
Oké...Maradjunk annyiban,hogy van,aki szorongó..van pánik zavar,és van a pánik beteg.A pánikos,az életben nem jön le "csak úgy". Aki ezt írja,az lehet hogy pánikolt már,de SOHA nem járta meg a poklot!Aki igazán pánikos,az nem utasítja el a gyógyszert,mert eljut arra a pontra,hogy bizony-bizony,ő meg fog őrülni!És nem játsza az eszét,hogy neki nem kell gyógyszer,hanem szedi azt a k..va gyógyszert,mert ott tart,hogy ha a lólábú ördögöt kell össze aprítva megenni,hát megeszi.Persze,lehet próbálkozni,jógával,vitaminnal,minden carsággal,csak éppen nem ér semmit!Szorongónak,lehet,hogy ér...Azt nem tudom.De én piszok gyógyszer ellenes vagyok.És ha én már beveszem...akkor ott már semmi más nem segít!
Csakhogy a krizisben ezeket nem konnyu alkalmazni !
Nekem olvasni volt jó. És rosszabb napokon biztosan hasznos.:))
Te milyen szereket szedsz ?
Es mar teljesen sikerult kijonnod a panikbol ?
Én pánikbeteg vagyok!Szedek gyogyszert is ,de igy semvagyok tul jol.viszont kimenni az utcára kitudok.
Köszönöm :)
Mondjuk nem gondoltam, hogy ettől majd valaki elkezd "élni", ha eddig nem tette, de jól esett leírni.
Vagy például engem az nagyon nyugtatott ha volt nálam folyadék. Ha nem volt nálam és éreztem hogy kezdődik megjobban rafeszultem
Milyen sokunknak jót tennének az ilyen apróságok, ügyes összefoglalás.))
Sajnos tudom milyen. Én is inkább félbehagyva a vásárlást kimentem.
Én voltam úgy,hogy krízisben lemerészkedtem vásárolni,de több esetben kudarcot vallottam. Ki kellett rohannom az üzletből..
Nekem is volt, de aztán túl jutottam rajta. A doki enyhe nyugtatót és pulzus csökkentőt írt fel. Beszedtem azt az egy egy dobozt aztán azt mondtam, hogy ilyen fiatalon (akkor még csak 22 évesen) nem fogok nyugtatókon élni. Amikor éreztem, hogy kezdődik mondogattam magamnak semmi baj nincs ez csak az agyam szüleménye stb. És bevált. Előtte képtelen voltam emberek közé is menni szinte, amint az utcára mentem kapkodtam a levegőt, úgy éreztem nem tudok normálisan elmenni egy szupermarketbe mert jön a "roham" szúrt a szívem nem kaptam levegőt. Ez miatt a kepzelges miatt az EKG tényleg rosszabb lett mint legutóbb enyhe tachycardiam lett.percenkent 2vel többet vert a szívem mint kellene. Azóta mióta megtanultam kezelni semmilyen tunetem nincs. Igaz akkoriban túl sok minden jött össze ami lelkileg a padlóra küldött de túl lehet jutni.
Teljesen beletemetkezel mindenféle testi-lelki nyavalyába.
Fogproblémák, keringészavar, lelki bajok.
Ébredj fel! Tárd ki a szíved! Figyelj a világra!
Menj ki a parkba, csodáld meg a nyíló hagymásokat, készíts róluk fotót, tegyél ki madáretetőt, lesd meg a cinkéket, ahogy röpködnek boldogan, kérdezd meg a szomszéd idős nénit, kér-e valamit a boltból, ne csússzon el a jégen ...
Kezdj el élni.
Sose késő.
Szerintem elég sokan szenvednek tőle,kinél milyen erős.
Pedig gyógyitható,pontosabban kordában tartható,ha a pánikos elfogadja ezt maga idézi elő és ő maga tudja kontrollálni.
Tudom nem könnyű,nehéz út ez de legyőzhető.
Valódi pánikbetegnek nincsenek sirámai. Divatos a mostani világban bármilyen kisebb szorongást egyből pániknak kijelenteni.
Ismerek olyant, aki közel 30 éve szenved, és nem akar igénybe venni segítséget. Pszichoterápiában nem bízik, gyógyszereket elutasítja. Utcára kilépni csak kísérővel tud, munkaviszonya nincs. Gyereket spec. szolgálat szállítja, hozza-viszi iskolába. Mindezen felül fizikailag makk egészséges.
A pánikbetegség a szorongásos zavarok közé sorolható. A pánikroham során az érintettek látszólag objektív ok nélkül hirtelen kínzó félelmet élnek meg. A szervezetben ilyenkor olyan biokémiai változások mennek végbe, melyek, mint egy valós veszélyhelyzetben. A pánikbetegség általában a húszas-harmincas éveikben járó embereket érinti. A társadalom 1-4 %-a él át élete során kisebb-nagyobb pánikbetegséget. Pánikbetegségről valójában csak akkor beszélünk, amikor havonta több alkalommal fordul elő pánikroham és a rohamoktól való félelem oly mértékű, hogy befolyásolja a mindennapokat.
További ajánlott fórumok: