Fáj, hogy úgy nőttem fel, hogy a szüleim csalták egymást,... (beszélgetés)

Sajnálom, hogy így alakult. De akkor is azt mondom, keress egy szakembert, aki segít ezen átlendíteni, mert az az ő életük volt, a sajátodat pedig neked kell megoldanod.

Gondolj arra, hogy amit jelenleg te most a közvetlen környezeted felé sugárzol, az ugyanúgy!!! az ő életükre is hatással van, lesz... Már ezért is megéri túllendülni rajta. Képes vagy megcsinálni, és meg is csinálod! Légy boldog, és ehhez ragadj meg minden kapaszkodót, minden segítséget, minden apró lehetőséget. Sikerülni fog! Neked is.

Túlreagálod amit írtam!

Nem megyek bele jobban, mert úgy látom semmi értelme nem lenne!

Remélem az orvosod segít rajtad!

További szép napot!

Úgy véded őket, mintha te magadat védenéd.

Pedig erre nem volt szükség, sehol nem írtam, hogy elítélem őket, haragszom vagy hogy a szülő aki ilyet tesz, az ássa el magát.

Csak annyit hogy fáj... és sajnálom a gyermek énemet.

Azért ne bizonygassuk ennyire, hogy a gyerekeket ez nem érinti egyáltalán, nem az ő életük, jóhogynem közük sincs hozzá.

Elhiszem azt is, hogy neked és többeknek ez említésre sem méltó, piszlicsáré, szemtelenül lényegtelen, sérülésnek sem nevezhető dolog. Igen, ahhoz képest, ha mondjuk apuka naponta agyonverte anyukát, vagy volt a családban súlyos betegség, ahhoz képest gyenge. Nem is állítom, hogy a világ legszerencsétlenebb embere vagyok.

Mint mondtam felnőtt fejjel megértem, hogy nem minden fekete és fehér, sőt azt is hogy akár én is kerülhetek ilyen szituba. Tejes mértékben elfogadom, tudom, nem ellenem szólt, de fáj (és nem, nem ez az egyetlen és legnagyobb gondom).

Ha elég idős leszel, majd megérted, addig pedig fogadd el, hogy a szüleid is emberek! Beszélgess velük erről, akkor talán könnyebb lesz feldolgoznod ezt a gyerekkori “sérülést”!

Azt ne feledd, a szexuális életük nem a te dolgod, nem ítélkezhetsz!

Ezt nagyon szépen összefoglaltad.

Sajnos nem így volt, egyáltalán nem volt ez megbeszélt, boldogok meg aztán végképp nem voltak. Sokszor sírtam a szobámban a veszekedést hallgatva.

Arról nem beszélve, hogy 2 konkrét harmadikról is tudok, mindketten családosak voltak. Az egyikük volt, hogy a boltban szólított le, és vágta a fejemhez (igen az enyémhez), hogy mit történt 100 éve. Merthogy 35 vagyok jelenleg.

Sokan írtátok... hát így hat ki a jelenlegi életemre is akár.

Úgyhogy sajnos nem lehet ezt ilyen lazán venni (ezt most általánosságban címezem a szülőkhöz). A gyerekek se nem süketek, se nem vakok és főleg nem hülyék. Én sem tizenévesen érzékeltem ezt, hanem kb. 6 éves koromtól.

Ettől függetlenül az utolsó bekezdéseddel teljes mértékben egyetértek, és hidd el, ezen dolgozom.

Az egyáltalán nem biztos, hogy csalták egymást. Vannak u.n. nyitott házasságok, ahol mindkét fél tudja! hogy a másiknak van valakije, akivel esetenként együtt van. Ennek ellenére együtt maradnak, kifelé nem reklámozzák. Hogy a gyerekek miatt, vagyon miatt, vagy mi okból döntöttek így, ők tudják.

A lényeg: téged mindketten szerettek, és ezzel a döntéssel elérték azt, hogy ők maguk is boldog életet éltek.

Próbáld meg így nézni az életüket, és rájössz, hogy egyáltalán nincs okod ebbe belebetegedned.

Ők így boldogok voltak, az ő életük, a saját életedben a boldogságot neked kell megteremtened. Nem okolhatod őket, ha nehézségeid vannak.

Köszönöm, bizonyára az utolsó mondatodban van a kulcs. Gyerekként valóban úgy éreztem, hogy ezzel engem is átvertek, megcsaltak, beengedtek mást is az életünkbe.

Felnőttként ez persze teljesen átalakult a fejemben, és tudtam, hogy ez az egész tőlem független volt, nyilván nekem mindig a legjobbat akarták. Plusz láttam, hogy az élet nem mindig egyszerű, nem biztos, hogy 10-20-30-40-50 évig tud az ember kéz a kézben a párjával együtt haladni, fejlődni.

Csakhát tudatalatt úgy látszik ez nagyon ott van még.

Na igen, ezért is tartam hülyeségnek "a gyerekek miatt" együttmaradni.

Mert a gyerekek nem hülyék. Ők is érzik, bizonyos kor felett tudják is, ha a szülők nem boldogok együtt.

Próbáld meg arra fektetni a hangsúlyt, hogy téged viszont szerettek, hiszen a megcsalás az egymás "átverése", ha egyáltalán átverés, nem a gyerek ellen szól.

Erre mondják, hogy mindenkinek a saját gondja-baja a legnagyobb.

Na meg hogy mindenki a maga szintjén nyomorog.

Igen, nyilván vannak sokkal nagyobb problémák is az életben. Nekem sem ez volt az egyetlen. Csak most többször előjött.

Nem rólam szólt, de kihatott rám is. Elég rendesen.

Azt hittem már rég elengedtem, de sajnos a saját életemre, párkapcsolati nehézségeimre is kihatással van, és a pszichológusnál tett látogatásaim során többször ide lyukadunk ki.

Hány éves vagy, hogy ezt még nem dolgoztad fel?

Bárcsak ennyi lett volna az én gyerekkoromban a traumám.

Az én szüleim is. Hol édesapám csalta el magával anyut moziba, hol anyu csalta el aput társas tánc tanfolyamra.

Mégsem vagyok boldogtalan.