Évek óta nem beszélünk, mégis hiányzik.. Felkeressem? (beszélgetés)

Na vagyok :):) csak sűrű a nap, kevés az idő.

Na a lényeg.. Igen, beszéltünk! Kicsit nem úgy történt a dolog, ahogy azt a nagykönyvben vártam, de mégsem vagyok (már) csalódott. Ő azt mondta, ezt már lezárta. Igazából én is, és mindkettőnkben van egy nagy adag félsz. Tulajdonképpen semmi konkrétat nem beszéltünk, majd még jelentkezek, aztán ha úgy alakul felveszi ő is a fonalat, és majd a helyzet kiforrja magát. Egyelőre ennyi.

Azért akkor is örülök, hogy beszéltünk, arra a napra egy kicsit fel is dobta a kedvem _:)

Én is csak olvastam, de hátha vkinek segít. Mondjuk, nemtom, mennyi igazság van benne...

Kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni az a találkozó.

Tudom, de mondom az vicces, ha ilyen helyzetben képzel olyat. :D

De a többinél sem biztos, hogy használ az a fajta elképzelés az emberről feszültség oldásnak. Legalábbis nálam nem használna, bár igaz, nem is próbálkoztam ilyennel még. Nem állok rá ilyenre. :D

Lehet neki is az kéne, de amíg otthon van bezárkózva, nem is lesz neki. Pedig lehet az dobna egyet rajta.

Nekem volt egy rossz kapcsolatom, ami teljesen lehúzott. Mikor vége lett, olyan jó kedvem volt egész álló nap, azóta is olyan életvidám vagyok. S újra rám talált a szerelem, igaz, jelenleg még csak plátói, de talán... talán lehet belőle valami, nem rajtam múlik. De rajtam olyat dobna. Akkor teljesen jó lennék. :)

S amúgy írtál már neki vagy még nem?

Igen, én is ezt próbáltam mondani neki. De az egész úgy jött le neki, hogy rosszindulatú vagyok, és hogy lesajnálom. És ilyenkor jött a sárdobálás, hogy "én sem mondtam neked, hogy..." amiből egy idő után tele lett a padlás.

Én sem vagyok 40 kiló, különösen szépnek se tartom magam, igaz..nagyon csúnyának sem. Jó pár éve én is így fogtam fel.. ma már inkább nyitok, odamegyek emberkékhez. Igaz, sokat tud segíteni egy stabil párkapcsolat, szerintem..

Ha nem próbálja meg, akkor nem is. Én is félénk voltam, még most is vagyok, de én csináltam azt, hogy valakit megakartam szólítani, de paráztam, hogy nem merem. Aztán azt gondoltam hirtelen, hogy ha akkor nem szólítom meg és nem kérdezem meg amit akarok, akkor de béna vagyok, hogy ezt sem merem. Hiszen az is ember, nem kell félni tőle. Úgyhogy megkérdeztem amit akartam akkor. Aztán nagy büszke voltam magamra, hogy na, megmertem, nem olyan nehéz. :) Úgyhogy azóta is nyílok az emberek felé. Én sem érzem magam se szépnek, se túl határozott nem vagyok, de próbálkozok nyitni. Azért már fejlődtem és amióta önbizalmam van valamennyire, sokan dicsértek meg, hogy jól nézek ki. A legjobb, hogy az is mondta, aki nagyon tetszik. S azóta jobban elhiszem. :D

A barátkozásban nem azt nézik, hogy kövér e, vagy sovány e vagy akármi... Talán csak kifogásokat keresett, hogy nehogy elindulj valamilyen irányba. Mert nem mert nyitni. A filmekbe menekült...

A barátnőd tényleg nagyon bele bolondulhatott a sorozatokba. És úgy tűnik, nem fogta fel, hogy van az életben más is. Egy próbát biztosan megér, hiszen évek teltek el, lehet, hogy azóta ő is változott.

Nekem viszont a barátság olyan dolog, hogy mindkét fél el tudja fogadni a kritikát a másiktól, hiszen egy barát azért is van, hogy őszintén megmondja a véleményét, mindegy miről van szó. Ő elég érzékenyen reagálta le ezt. Nekem is vannak olyan barátnőim, akik olyan híres embereket szeretnek, akiktől engem a hideg kiráz. De attól még elmondhatom, és nem sértődnek meg. Ő nagyon bele loholta magát ebbe az egészbe. Remélem, ha megpróbálod, meg tudjátok beszélni. Tiszta fejjel sok minden más :)

Igazából én sosem törődtem azzal, hogy legyen közös téma. Tudjunk beszélgetni és kész. De Kata ezt soha nem értette meg, mert mindig azzal jött, hogy "bezzeg xy-al el tudsz beszélgetni.. bezzeg ezzel-azzal el tudsz beszélgetni".. és hiába mondtam neki, hogy igen, az életben nem csak sorozatok vannak.. max. jól megsértődött.

Mikor jött nekem azzal, hogy nincs egy barátja sem, csak én.. és mondtam neki: basszus, főiskolára jársz!! Menj el bulizni.. szólíts meg emberkéket, nem harapják le a fejed. Ekkor pedig úgy jöttem ki az egészből, hogy én vagyok a tökéletes..

Szóval igen, rengeteg ilyen volt, estig tudnék mesélni. De remélem, hogy másfél év után már benőtt a feje lágya. Mert eleinte nem volt ő ilyen..

Az már baj, ha csak annyi a közös téma... Ez a barátnőm is olyan, hogy mindig csak a szart mondja. Neki sosem jó semmi... De nem mintha tenne magáért, hogy jó legyen. Sőt, ha segíteni akarok, nem fogadja el tőlem, mert ő csak a szerelmétől fogadja el a segítséget (aki amúgy nem kedveli őt, hanem menekül barátnőm elől és nem is akar neki segítséget, de a barátnőm erőszakoskodik vele)... Mindegy. Nincsen sok közös témánk én meg megúntam, hogy mindig csak reagálnom kell arra amit ő mond. Nagy ritkán meghallgat és segít. Ha tényleg nagyon rossz a kedvem és baj van, amikor nem érdekel semennyire hogy mit mond.

Az a nagy tapasztalatom, hogy kutyából nem lesz szalonna. De remélem, hogy annyi idő alatt változott a barátnőd és nem olyan izé... Hogy leragad egy témánál.

Értelek.

Hasonlít ahhoz, mikor kicsi korunkban tanították a Péter és Pál barátságáról szóló történetet. Összevesztek valamin és mind2 duzzogott a sarokban. De Péter nem ment oda Pálhoz, mert meg volt sértődve, s mivel ezt látta Pál, ő sem ment oda, aki szintén sértettnek érezte magát. Lényeg a lényeg (már nem most volt) hogy végül nem békültek ki, mert mindegyik abból indult ki, hogy a másik szerinte mit gondol(hat) És erre szőtték fel a saját kis gondolataikat. Barátságnak annyi lett... vagy mégsem? Na, erre meg pont nem emléxem...