Érzelmi kötődés (beszélgetés)
Azt hiszem az elmúlt napokban már a meglévő érzelem is kezd elmúlni, a kérdés megoldódott. Majd szép lassan leépül a dolog.
Tudjátok az ember azért ember meg gondolkodik... :)
Igen,én is azt vettem ki,h mártírkodik,csak az semmi jóra nem vezet,mert a másikat nem érdekli.De ha nem is ösztönösen dönt-pl.az egyik a kedvenc színésze-akkor sem biztos,h jól választ.Csak egyszer kell,h becserkéssze egy igazi ffi:)
valoszinuleg o is osztonosen valaszt, csak vannak ilyen emberkek, akiknek nem jonnek ossze a dolgok, es szeretnek nagy meg nem ertett martirkodasba fordulni. pedig biztosan csak egy rossz periodus :)
annyit a gondolkodassal kapcsolatozasrol es fuj osztonokrol, hogy ha ele allitanak ket pasit, nem ugy fog donteni, hogy a baloldalit harommal tobb no nezte meg, tehat neki az tetszik, hanem osztonosen fogja vonzonak vagy nem vonzonak talalni :)
Teljesen egyetértek.Êsszel nem lehet szeretni,max.elnyomni a szeretetet,szerelmet.
akkor nagyon sivar erzelmi eleted lehet, sajnallak :( minden valamit is ero ferfi-no kapcsolatban az oszton dominal, mert az alakitja a nemi vonzodast, nem pedig az esz :) megemlitenem a szulo-gyermek kapcsolatot is, amiben ha csak gondolkodsz es elveted az osztonosseget, akkor nagyon sajnalatra melto es sivar gyermekkorra szamithat az a gyerek. valahogy nem hiszem, hogy te mar voltal valaha is eletedben szerelmes, vagy volt/van igazi baratod, szoros emberi kapcsolatod, mert akkor nem irnal ilyeneket. ezeknek a kapcsolatoknak az erzemli kotodese semmilyen kapcsolatban nincs az esszel, legfeljebb akkor hasznalja az ember az eszet, ha olyasvalakit szeret, aki nem erdemli meg, es akkor 'esszel' tovabb all, mig el nem mulik az erzes
Ezt egyáltalán nem így érzem. Én minden kapcsolatban gondolkodok és az ösztönösséget pedig elvetem. Az a laza embereknek való, velük nem tudok közelebbi szinten zöldágra vergődni. Én a gondolkozásban lelem örömömet, úgy érzem jól magam. Ez személyiségtípus kérdése is elsősorban, másodsorban pedig élettapasztalat. Én nagyon rosszul érezném magam egy olyan kapcsolatban, ahol akár én, akár a másik fél ösztönös. Szerintem ez borzasztó rossz. Akinek ez jön be, az csinálja.
szerintem ezek csak ures szavak :) az ember nem kezdi el mericskelni egy kapcsolatban, mennyire tegye oda magat, akar erzelmileg, akar maskent. spontan jon, szabadon. ezert is nem lehet sem szerelmet, sem baratsagot, sem szeretetet eroltetni.
ahogy te irsz, abbol az jon le, mintha egyoldalu kapcsolatban lennel, ahol csak te erzel, ezert bizonytalankodsz es merlegelsz, hogy mennyit erdemes beleadnod, es a masik miert nem teszi, amit tennie kene
Egy bizonyos szintig. A probléma akkor jelentkezik, ha a másik érdeke, stb. sérül. Ami az embertől független, azt természetesen az ilyen kapcsolatban el kell fogadni. Vagyis ez a természetes. Egy kapcsolat mélységét az jellemzi, hogy milyen mélyen tudjuk benne megosztani magunkat.
pedig mindennapos eset, hogy az emberek ugy fogadjak el a masikat, amilyen :) anelkul nem er semmit semmilyen kapcsolat
a szeretetnek, szerelemnek is az egyik legfobb jellemzoje, hogy azt lesed, mi a jo a masiknak :) amirol te irsz, hogy nem figyelitek, a masiknak mi jo, mire van szuksege, az egy feluletes viszony, hianypotlas, talan ezert nem tudsz elszakadni, mert akkor a semmi marad, es ugy erezheted, annal ez is jobb
Nézd, ez a szó mindenkinek mást jelent. Van akinél távolságtartósabb dolgot, van akinél sülve-főve együtt levést. Én úgy gondolom, hogy nem létezik olyan ember, akit teljesen el lehet fogadni, engem sem. Vannak akik a ma divatos mindenki a barátom irányzatot képviselik, van akinek egy vagy kettő van, de az mélyen. Szerintem egy emberi kapcsolaton mindig dolgozni kell.
Ez így van nagyon egyetértek vele!
Ha csak barátság,akkor végképp nem értem.Barátot választhatunk,ráadásul nem kell minden szinten tökéletest nyújtania,magánélete,munkája,stb.csak annyira tartozik rânk,amennyire megosztja,egyébként pedig jól megértjük egymást,követelmények nem nagyon vannak,mert azét a barátunk,mert olyan,amilyen.Te kicsit olyan vagy,mintha egy baráttòl olyan szintenvárnál el dolgokat,mintha egy párkapcsolat lenne-ezeket abból az infòbòl szürtemle,ami lejött,mert konkrétumokat nem nagyon írsz.
újra: "Nagyon nem mindegy,hogy kitől,és miylen embertől,miféle viszonyból próbál az ember elszakadni"
...vagy te ugyanazt a tanácsot adnád egy,a szülőjétől elszakadni próbáló felnőtt gyereknek,mint egy barátnőtől elszakadni akaró másik barátnőnek,aki külföldre megy dolgozni..vagy egy testvérnek,aki a másik testvér káros hatása miatt akar tőle elszakadni...vagy egy volt szerelmespárnak,akik most úgymond barátok?
De oké,ne mondj többet,nem faggatlak.
Nem szerelemről beszéltem, hanem szeretetről. De nekem nincs idegem belegondolni abba, hogy mi jó neki, ő sem teszi velem. Csak úgy szeretgetünk a magunk módján. Legalább is nekem így jön le. Ha mások az igények, akkor minden típusú kapcsolatban az örömteli, szeretetből való alkalmazkodás, kompromisszum kötése jelenti a megoldást. Ha ez megoldhatatlan ellentéthez vezet, akkor nincs rá gyógyír. Ez van.
Én csak az elszakadás megoldására kértem tanácsot.
Ha igazân szereted el tudod engedni,mert az igazi szerelem adásról szól.Ha neki nem jò nem láncolod magadhoz,magadat se hozzá.Azt nézd neki jó-e veled,kiteljesedik-e melletted,jobb lesz-e,stb.Ha nem,akkor nem kell vele találkozni.Ha szereted azt teszed,ami neki jó,de ez nem kiszolgálásból áll.Ha ő is szeret igazân,akkor te ugyanezt kapod tőle,ha nem,akkor nem vagytok egymásnak megfelelők,akkor kár erőltetni,mert csak szenvedni fogsz.Lehet változni fizikai dolgokbande az érzések nem változnak.Ha neki vmi fontosabb,mint te,akkor hiába èred el,h több idő legyen veled,ha magától erre nem volt igénye,akkor utâna muszájbòl teszi.
Azért nagyon nem mindegy,hogy ez az igény MIRE van.
Szeretet kimutatására,melléd állásra egy rokoni kapcsolatban? elköteleződésre egy párkapcsolatban? közös gyerekre?monogámiára a párkapcsolatban?
Így,ha ennyire általánosságban beszélsz,szerintem nem lehet épkézláb tanácsot adni.
Nagyon nem mindegy,hogy kitől,és miylen embertől,miféle visznyból próbál az ember elszakadni
Nincsenek rokonaim, pénzem se nyaralni és nemsokára találkozni fogunk. Kénytelenek vagyunk. De tényleg a távolság lenne a jó. Egyébként volt már olyan, amiben változott, ebben nem fog.
Az ijen fajta ember sose fogváltozni,probáld magad leköti vagy elutazni párhétre esetleg rokonokhoz szerintem ha nem találkoznátok egy idejig már semi vonzalom,kötödés nem lenne szép lasan elmulna!
Csak akkor meg nem azt akarja adni, amire igény van.:(
Akkor minek vannak emberi kapcsolatok? Akkor csak igénykielégítés céljára lehet őket használni.
Én a hogyanra vagyok kíváncsi. Kettőn áll a vásár.
A sérülés benned van. Ezt kell kiiktatni. Az egy másik kérdés, hogy ez nekem mennyire sikerül... :))))
Volt már olyan, hogy kiszórtam az összes ismerősömet, mert mindennek van határa...
Nem persze. Csak jó lenne, ha az emberek megmutatnák a hátrányukat is, hogy sérülés nélkül is lehessen dönteni.
De ez azt jelenti, hogy úton vagy. Ez nem baj! :)
További ajánlott fórumok: