Erőszakos valóság (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Erőszakos valóság
Ne a bulizásról mondj le hanem a bulibantörténő piálásról.Ha iszol is töményet,csak keveset,sose értettem meg azokat a lányokat/de nemcsak lányokat/akik nem tunak bulizni mértéktelen ivás nélkül.Ne tégy ilyet többet,saját magad teszed ki veszélynek.És igen,ebben hibás voltál,hogy nem vigyáztál eléggé magadra.
Én már igaz 30 éves vagyok,kicsit konzervatívabb felfogású,mnt te,de én tinikoromban és huszonegynéhány évesen is voltam annyira gyanakvó és elővigyázatos,hogy nem hagytam hogy itassanak,és vigyáztam arra is hogy józan maradjak.
Persze ezzel most nem a te nyakadba akarom sózni ezt az egészet hogy csak te vagy az oka a történteknek,dehogyis....csak próbálok rávilágítani arra mit rontottál el.
Az előbbi hozzászólással egyetértek,orvosi vizsgálatok minél előbb+kívánom hogy ne legyen semmi baj és hogy minél előbb jobban legyél,mind testileg,mind lelkileg....
szomorú volt olvasni....
Szia! Ilyenkor reménykedik az ember, hogy talán nem is igaz ez a történet. Az lenne s jobbik eset, hogy valaki szrakozásból ír ilyet. Bocsáss meg!
Ha igaz, akkor valamit keverhettek az italodba. Ami történt megtörtént, visszavonni nem lehet sajnos. Az van ami van. Bármit is gondolunk, nem fog változni. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a helyedben elmennék orvoshoz és megvizsgáltatnám magam, mindenféle teszteknek vetném alá magam. Nem ettől leszel beteg, mert azon - rosszabb esetben - már túl vagy. Viszont az eredmények, remélhetőleg csupa negatív, megnyugtatna a dolognak ebből a részéből. A többihez meg idő kell. Jó, hogy írtad, legalább az óvatosabb lesz akivel eddig még nem történt ilyen. Nekem is van két tinédzser lányom, elmondom nekik ezt az esetet. Sajnos nem merem őket jó szívvel elengedni szórakozó helyre. :(
:) :) naa.....nebántsál,mert rádmosolygok:D
Szólt ez a topik többféle erőszakról már..Nem mondhatod,hogy paprikáskrumpli-receptet ajánlgattam volna itt összevissza:)foglalva vele az értékes helyet.
Valóban szokásom a kivételeket kiemelni,legfőképp akkor,ha valami téma nagyon elmegy az egyik véglet felé:a soha,vagy a mindig irányába.
Bár a fogdosós sztori szerintem a nők nagyobb részével megesik,és az önvédelem jogosságát te sem vitattad,már tegnap a gyerekes esetben sem,úh.talán felesleges is volt emmlítenem ezt a példát.
Te azért nem vagy semmi :) Ezt direkt csinálod. :)
Olyan példákat hozol fel, amik messze nem mindennapiak olyan témával kapcsolatban, ami a mindennapi gyereknevelésről szólt :)))
Most már elverlek, ha nem fejezd be!!!! :)))))
:)a gyerekmegütést már tegnap lebeszéltük,én legalábbis befejezettnek éreztem,most nem erről beszéltem.
A te előbbi hsz-edben volt az,hogy az emberek úgy érzik,gyereket lehet ütni,felnőttet nem,erre reagáltam.
Te egy olyan környezetben,légkörben éltél(élsz?) nőttél fel,amit mi el sem tudunk képzelni.
Ezért nem szóltam hozzá végig,mert tudom,hogy rendkívüli körülmények között az ember sokszor nehezen tud ura lenni a helyzeteknek.Ezért nem véleményezem azt,amit és ahogyan írsz a nevelésről.
Ne keverd ide a menyországot, mert senki nem arról beszélt, hogy legyél szent.
Ha magadat véded erőszak ellen, akkor azt önvédelemnek hívják.
Ne keverd a gyerek megütésével, aki nem tudja magát megvédeni.
Így választottad szét őket, ha tiszta a lelkiismereted, akkor tiszta. Én ha már megütni meg tudom, akkor lefogni is le tudom fogni.
Ha gyenge nő lennék, akkor lehet, hogy én is lekevernék egyet, ha veszélyesnek látnám a helyzetet a kisebbre.
De ezeknek semmi köze a menyországhoz.
Amikor arról beszél itt valaki, hogy ne erőszakot alkalmazzunk a gyerekkel kapcsolatban, akkor nem a te egyedi témádra gondol az ember, hanem mint nevelési eszközre. Ami nem helyes és vannak valóban hatékony módszerek, amelyek által nem sérül a gyerek.
Ha téged megütnének, mert valamit nem jól csinálnál, akkor értenéd, mire gondolok pl. én.
A szétválasztást én egyedi esetnek venném és a legvégsőbb helyzetben elfogadhatónak tartanám amit csináltál, ha más módszer esélytelen.
Tovább rontom a helyzetemet,de most nem fogok oldalakon keresztül érvelni,hogy mért tettem,és kit neveltem,meg kit nem,csak megemlítem: felnőttet is ütöttem már meg.
Részeg volt,fogdosott,alig ismertem.
Egyáltalán nem indokolt jobban megütni egy gyereket,mint felnőttet,hanem fordítva.A felnőtt már tudja kontrollálni a viselkedését,és tudnia kell,hol a határ.Ha túlmegy,akkor ne lepődjön meg a viszonzáson.
Akkor is megütöm ezt a pasit,,ha általában ez nem helyes,mert én is ember vagyok,nem csak helyes dolgokat teszek,és ezt vállalom.Nem fogok próbálkozni a mennyország kapujánál,hogy eresszenek be.
Ezt az akori elnokunknek kellet volna elmagyarazni. Ha vallamilyen nem tema nem tetszesed jelleztd, megkotoztek es vitek.
Van egy vicc arrol az idorol bar nem gyerek nevelesrol szol:
Gyulesen mondjak , hogy milyen sok volt abban az evben a napraforgo.
Felall Janos bacsi: Ha olyan sok volt a napraforgo miert olyan keves az olaj?
Pszt Janos bacsi ilyet nem szabad.
Masodik nap: Milyen sok volt abban az evben a cukor repa
Felal Janos bacsi: Ha olyan sok volt a cukor repa, miert olyan keves a cukor.
Pszt Janos bacsi ilyet nem szabad
Harmadik nap a gyulesen: milyen sok volt abban az evben...
Csend.
Vegul megkerdik : Kinek van kerdese
Felall vegul vallaki: Hol van Janos bacsi.
Nem volt olyan , hogy szabadsagot akarsz kiveni.Apam levagta az ujjat: zsebkendobe vitte.Drtokefevel szodaval kimostak ment dollgozni tovabb.Emelekim szerint mar Karacsony masod napjan is mentek dollgozni.
Azt hiszed volt nalluk olyan: hogy ovszer, pempars stb??
Hat megsugom :ha vallakinek kulfoldrol volt kave, szivar(ugye ha orvoshoz akartal meni csak igy lehtet), ha bearultak, repultel a dutyiba. Ha kulfoldon volt rokonod repultel a dutyiba. A boltokba nem volt: sot ha veletlenul megtudtak az emberek , hogy hus jott egymast tapostak , hogy kapjanak.Alltunk sorba egymast taposva tejert.A polcok ugy neztek ki mintha haboru let volna.Na ilyen helyen szerinted volt ovszer, vagy mas vedekezesi eszkoz? Korhazban nem vetetheted el a gyereket csak titokba.Ha rajtta kaptak repultel te is meg aki megcsinalta is a dutyiba.
Szerinted a szulok volttak a hibasak??? Aki itt elt abban a korszakba tudja mirol beszelek.
Pont erről beszéltem. Ha jól megverik, akkor annak az az eredménye, amit lentebb írtam. Legalábbis nálam ez volt az eredménye, bár engem nem vertek meg jól, velem csak üvöltöttek, és néha csattant el 1-2 pofon.
Engem úgy lehetett irányítani, ha beszélgettek velem, de eldönthettem mit szeretnék a végén. Mert akkor én úgy éltem meg, hogy figyelnek rám, és foglalkoznak velem, viszont tiltani semmit nem akarnak éppen ezért végiggondoltam, hogy mit mondanak a "nagyok" és az esetek túlnyomó részében már nem is akartam azt tenni, amiért lázadoztam. :) Vagy ha mégis akartam, akkor legalább anyukám tudta, hogy mikor kivel, és hol vagyok!
Vagy csak látszólag érti, és látszólag tesz úgy, aztán a háta mögött le se ****ja, hanem mindenféle furfangos hazugságokkal tarkítva megy tovább a maga útján...
És az az igazán veszélyes mindenkire nézve! Mert akkor a bajban sem fog már az anyjához fordulni, ha ne adj isten abba keveredik.
Lehet, hogy van, akinél működik a verés, de sokaknál nem... Nem egységesen kéne ezt nézni! Persze nem gond, ha néha elcsattan 1-2 pofon, néha megérdemli a gyerek, és néha annak van helye...
Én szerettem volna elmenni valahová, ahová apukám nem engedett. Kamasz voltam, felesés, stb. nem voltam kispályás, de tudjátok milyen kamasz... :) Kiabálással és ha túl lőttem a célon egy pofonnal lett megtiltva a dolog. De én leleményes voltam, hazudoztam, és mentem, ha jónak láttam. Apám azt érte el szegény, hogy még annyit sem tudott pontosan, hogy mikor hol vagyok, és kivel...
Pedig csak jót akart én tudom, csak nem voltak meg rá az eszközei. :) Ma már nevetve emlékszem ezekre az időkre vissza... Jó volt...
Gyerekkoromban én is kaptam édesapámtól 1-2 pofont, rendszerint mindig jogosan, de vesszővel, vagy hasonlóval soha nem vert el. Többnyire azért mindig igaza volt, de a nevelésembe nem játszott túl sok szerepet szegény, mert azt érte el nálam, hogy rendszeresen hazudoztam neki arról, hogy mikor mit csinálok...
Az ellenkezőjét érte el, mint szerette volna! Mert nem beszélgetett velem, hanem tiltásokkal, és parancsokkal akart nevelni. Ennek ellenére én mindig mentem a magam útján. :)
Anyukám persze tudta a külön utakat, és sokszor beszélgetett velem róla, ő vitt a jó irányba, mert elmagyarázta, hogy mit miért ne tegyek, majd a döntést rám bízta.
Egészséges, dolgozó felnőtt ember lett belőlem!