Erő a leszokáshoz (az egészségügy és a nem dohányzók "segítő kezei")

A dohányzás függőséget okoz(hat). Márpedig akit elkapott egyszer a gépszíj, tudja, hogy milyen rettentően nehéz kiszállni a mókuskerékből. A cigi hű társunkká válik: velünk van, ha szomorúak vagyunk, de akkor is, ha épp idegesek, vagy boldogak vagyunk.

Közben észre sem vesszük, hogy mennyire függünk a kis bűzrudacskától! A szent szöveget ezúttal kihagynám (tüdőrákot okoz, mennyi pénzt költünk rá, stb.), hiszen mindannyian tisztában vagyunk ezekkel, inkább a leszokás nehézségeire (és az egészségügyünk újabb ellentmondására) hívnám fel a figyelmet.

Kedves nem dohányzók! Aki életében nem szívott el egy szálat, ne ítélkezzen. Nincs is nehezebb úgy leszokni (az általunk is valahol mélyen gyűlölt, ugyanakkor imádott) a dohányzásról, ha közben becsmérlő megjegyzéseket hall az ember úton-útfélen. "Úgysem fog sikerülni, csak akaraterő kérdése, blablabla" Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom ezeket a gondolatokat. Valakinek működik "csak akaraterővel", de sokaknak nem (tessék megnézni az ide vonatkozó statisztikákat!), hát becsmérlés helyett nyújtsunk egymásnak segítő kezet.

Első lépésként, be kell látni, hogy a cigi az drog. Akár a heroin, vagy a kokain.

A szervezetnek szüksége van rá, és "szinte bármit" megtenne azért, hogy megkapja a neki járó napi adagot. Első felvetésem: a cigi miért legális? Persze, tudom, mert az országoknak rengeteg pénzt jelent az abból származó adó. De ha követjük a gondolatmenetet, akkor a fűnek, és a heroinnak is legálisnak kéne lenni.

De kanyarodjunk vissza: a drog és alkoholfüggőknek adnak lehetőséget a leszokásra (detox, ilyen-olyan kezelés), a dohányosnak viszont bedobnak egy jól csengő reklámot, melynek a végén a jól ismert "kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét" hallhatjuk.

Én kérdeztem őket. Megvető pillantások közepette tették a megjegyzéseiket rám, és a betegségemre: több alkalommal is felmosták velem a padlót. Végül megkaptam a receptet, amiért mentem: a leszokásomat segítő készítmény ára horribilis volt, de elhatározásom töretlennek bizonyult. Majd a fejembe ötlött: miért nem támogatja a TB a leszokást? Hiszen, nap, mint nap azt halljuk, milyen sokan halnak meg a dohányzás következtében, milyen sokat költ a tüdőbetegekre az állam, és hogy népbetegségről van szó...akkor miért is nem támogatja az állam a leszokást?

Valószínűleg azért, amiért az abortuszt támogatja, a fogamzásgátló gyógyszereket már nem. Következő gondolatom az volt, ha már engem, mint dohányost így, és ennyi helyen hurcolnak meg, akkor miért csodálkozunk, ha egy tini nem mer a suli orvossal beszélni a menzeszéről, arról, hogy teherbe esett, hogy nem mernek az emberek AIDS tesztre elmenni (mondván mit gondolnak majd róla), stb. Kihez fordulhatunk, ha valóban, és komoly problémával küzdünk? Barátnőm abortuszra jelentkezett. Az orvosok és ápolók arcára ki volt írva a véleményük...pedig nem ismerték a lány körülményeit, semmit nem tudtak róla.

Egy szó, mint száz: sok, talán túl sok gondolatot tömörítettem össze ebbe az anyagba. Mindenesetre annyit szeretnék kérni, hogy ne ítélkezzen senki (se a dohányos, se az abortuszra vagy AIDS tesztre jelentkező felett), pláne, ha még kicsit sem járt a cipőjében. Inkább kérdezze meg, hogy miben segíthet...lehet, hogy túl idealista vagyok, de nálam bejött. Köszönöm mindenkinek, aki segített a leszokásban, és mellettem állt. Nélkülük nem ment volna.