Én inkább szívvel gondolkodom (beszélgetés)

Orommel jelentem, ha valakit erdekel, hogy lesz 5-öske.

Parom tovabbra se boldog a tudattol, de annyira szeret megbeszeltuk, hogy beleegyezett, es vallaja tettenek következmenyet. Es szerintem szeretni is foga, a legjobban. ha a vilagra jott.

Egyebkent minden rendben van velunk, 10 het 6naposak vagyunk, vagy kicsitvtalan nagyobbak is. Es ugyan korai meg ilyenkor barmt mondani, de nagyon mutogatta a kis labakozet az uh-o, ös meg nem latszott semmi, ugyhogy rmelem, egy meglepi kiralylany lesz.:)Egyebkent pöttömke 3,7 centi volt 10 hét 1 naposan. En pedig veszett rosszul vagyok vele, de türöm.:)

Tökeletesen egyetertek veled!!

Sajat egyeni velemenyem meg a temahoz, hogy aki nem akar gumit huzni, az ne akarjon szexelni se, nekem pl. total erzekeny "odabent", azonnal elkapok mindenfele gombat, stb., akkor is, ha a paromnak semmi baja, tünete. En is kiprobaltam 3-4 fele fogamzasgatlot, egyikrtöl felfujodtam es örökke fajt a fejem, hanynom kellett, a masiktol depis voltam, a harmadiktol nulla libidom lett, sorolhatnam, nem birtam es kesz. Hozzateszem, terhesen is ovszereünk, pont a fertözes erzekenysegem miatt. A parom nem ovszer ellenes, meg jo.

Ha akaratunk ellenere besikerülne egy baba, biztosan soha nem vetetnem el, akarmit is mond a parom. Szerencsere ö sem, akkor sem, ha tudjuk, hogy barom nehez, szinte lehetetlen lenne egy harmadik. De inkabb egyedül maradnek 3 gyerekkel, mintsem az abortusz. Ha beteg a magzat, az megint mas tema... De csak anyagiak miatt, meg mert nehez lesz, en nem tudnam megtenni.

Es lehet, hogy ez meg tölem hangzik kemenynek, de szerintem egy ferfinak semmi joga "elvarni" egy nötöl, hogy ilyenre szanja magat, meg akkor sem, ha tenyleg föleg a nö miatt volt a teherbe eses - itt nem ratok gondolok, de vannak biztosan ilyen esetek, a nö hazudott a vedekezesröl, vagy valami. Ugyanigy viszont ilyen esetben ugy erzem, a nönek sincs joga elvarni, hogy a pasi mellette maradjon. Ez szinten nem a ti szituaciotok, hiszen nalatok mar ott egy kialakult csalad, 4 gyerekkel.

jah, meg egy évet kellenne várni a műtétig, de addig sem bírja ki gumival? hát már ha megcsinálta akkor viselje a következményeket.

Azt kérdezted már tőle, ha úgysem akar gyermeket miért nem ő vállalja a műtétet?

Annak a babának meg kell születnie!!!!!

Hm, ez erdekes felvetes, te vallald az abortusszal jaro hercehurcat, de o semmit? O dug (mar bocsanat), te pedig vedekezz, hiszen ugy is a te tested, te mesz a mutoasztalra, ha besikerul.

Kicsit primitiv.

Ne haragudj, de nem engem/minket kell meggyőznöd, hanem a férjedet.

Ilyen kemény szavak helyett inkább a kompromisszumra kellene hajlani mindkettőtöknek.

Nehogy aztán a nagycsaládból csonka család legyen, ha apuka is bekeményít!

Kekpille!

Ha olvastad volna a későbbi hozzászólásom is, akkor láttad volna, hogy éppen most került volna sor a műtétre. Mivel nem császárok voltam, ezért ez egy külön műtét, amit csak szülés után 1 evvel végeznek el, ha minden vissza alakult odabent eredeti állapotába. Sajnos ez a vissza alakulás nálam mar nehezebben megy, mert 4 gyermeket szultem

Az egyik félnek sem jutott eszébe, hogy egy "apró" műtétet elvégeztessen magán, hogy ez ne következhessen be?

Ha már sem az óvszer, sem a hormon nem vált be, és több gyereket nem akarunk?

Én azért meghallgatnám a férjet is!!!

Mert nyilván a nő nem tudta, hogy így teherbe eshet.

Nem vonom kétségbe, hogy a férfi is hibás, de szerintem a felelősség itt egyenlően oszlik meg.

Kimondottan irritál, amikor emberek adott dologban áthárítják a felelősséget a másik félre. És itt most mindegy, hogy az egy megfogant élet, vagy bármi más dolog. Ebben a szituban egyformán hibásak. És amennyire a fórumindító lelke sérülne egy abortusz során (amiben egészen biztos vagyok), legalább annyira mehet rá a párja egészsége a teher miatt, vagy a munkahelyi stressz miatt, vagy bármi miatt, ami neki plusz terhet jelent a családja anyagi és lelki biztonságának megőrzése miatt.

A "fogantatásnál" mindketten ott voltatok, a felelősség és a következmény is közös kell, hogy legyen.

Miből gondolod, hogy annak a "másik " embernek, akit most utálsz, nem fog fájni? :S

"A párom nem akart óvszert használni, így maradt a megszakítás."

A párod gondolkozzon el azon, hogy megérte-e a "kényelme" azt, hogy ilyen helyzetbe hozzon kettőtöket. És most ő kampányol az abortuszért, aki miatt történt ez az egész dolog..:S

Nagyon szépen írtál!

Nekem is hasonló sors jutott... A 3. gyerekem, a "Kicsifiam" most 25 éves... És ma éppúgy döntenék, mint "akkor" - pedig emberpróbáló "következményei" voltak a döntésemnek.

Bárhogy is döntesz, utólag -bármi is történik- szemrehányást ne tégy magadnak! Kérdés, hogy milyen személyiség vagy? Képes vagy-e nem a múlton rágódni,hanem csak a jövőbe nézni?5 gyermek a mai világban nagy kihívás - ez tény, de ahol már 4 van, az 5. már nem olyan nagy változás sem anyagiakban, sem szeretetmegosztásban. S ha jó szellemben nevelitek őket, akkor nem tesznek szemrehányást, hogy miért is vannak ők ennyien.

Én képtelen volnék arra, hogy hívatásomnak is éljek, 5 gyermeket is neveljek közben.De a kérdést a 2. gyermek után tettem volna fel magamnak. És arra is számíts, ha a férjed nem olyan strapaálló, mint te, és elmegy, mert nyugalmat szeretne, akkor az 5 gyermek gondja a tiéd lesz.Az biztos, hogy kisebb lelki teher 4 gyermek után az ötödiket is bevállalni, mint négy után az ötödiket elvetetni.

Ez (talán) igaz. De aki nem is tesz ellene, de nem is akar gyereket, utána pedig ebbe a dalba kerül.. azt valahol nem tudom megérteni.

Ugyanakkor ahol van 4 gyerek, gondolom vannak kinőtt ruhák stb.. remélhetőleg elfér egy 5. gyermek is.