Én azt vallom, ahol az ego győz ott nincs szeretet. (beszélgetés)

Az ego az, ami megkülönböztet minket másoktól. A kisgyermek kezdetekben harmadik személyt említi önmagát. Később azonosul magával.

Az egoizmus pedig egy énközpontú világkép, gondolkodás, viselkedés.

Nem tudom, hogy ezt a szintet valaha el akarom-e érni egyáltalán:

"Például érzelmeinkre úgy tudunk rátekinteni, mint ahogy egy "madár átrepül az égen"."

Értem a mondandóját, hogy mire céloz a szerző. Akár mi történik, a tanúság végbemegy, akár nélkülünk is és elég ha pusztán figyeljük.

Na ez már nekem sok.

Ha belevonódok az nyilván megvisel, de tanulok és fejlődök. Hova? Ez a cél ? Repkedjenek az érzelmek ?

Hol a megÉLÉS ?

Csak feszegetek, leginkább magamnak :)

Spiritualitás - Ne lapozz előre - Lépésekben

Máskülönben, konzekvencia:

Talán nem is akarok én teljesen megtisztulni...

Én köszönöm a linket. Tartalmára még nem értem meg, szavak még idegennek tűnnek. Ellenben az alul található "Lelki szegénység" cikk megfogott és ízlelgetem. Talán el is sajátíthatok belőle gondolatmagvakat.

Like

Is ,is:)

A példa is sarkos volt,,és szerintem szó szerint értve a hsz-od is.

Mégis beszállok. Mivel senkit sem akarok meggyőzni (magam is keresem még sok mindenre a választ), ezért az eredeti vallomásra reflektálok még mindig.

Azt írok, amit én vallok és ahogy látom.

A "szeretet" szó elé bebiggyeszteném az önzetlen szót és talán könyebben megérthető.

Az egó az én (ahogy születtem)+ a programok (amiket kaptam, időm során felvettem).

Gyermekként szűk világomban csak magamat láttam, befelé, saját igényeimet érzékeltem és követeltem annak kielégítését. Cseperedtem. Szüleim, tanáraim, osztálytársak, barátok, szerelmek és maga a társadalom is neveltek és befolyásoltak. Ezekből születtek a programok (gondolatok, érzelmek melyeket tettek követtek). Megszületett az egó. Szeretet is volt. Befelé is kifelé is. Viszont még mindig voltak elvárások, feltételek, amikhez kötöttem. Az idő múlásával, tapasztalatok (és sebek) szerzésével akaratlanul is befelé fordítottak az események (Értsd: Hibázom, megvizsgálom, elismerem, kijavítom - ha lehet). És jön az önzetlen szeretet, mikor az egyenletben a másik oldal kap egy 2-es szorzót. Apró, minden napos példa:

Nincs kedvem, fáradt vagyok sok a tenni való. Jön a kis csöppöm, hogy "Apa kérlek játsz velem".

Ego - Fáradt vagyok kincsem, majd máskor (befelé, a saját igényem felé figyelek)

Önzetlen szeretetem - Gyere drágám, de csak 1-2-t mert hulla vagyok, de rád mindig szakítok időt.

Nem magam miatt, nem várok viszont semmit (persze, ajándék a mosolya, mégis kapok valamit), de mégis megteszem. Őt, igényeit magam elé helyezem.

Ez bárkivel elvégezhető, de csak ahol önzetlen szeretet van jelen.

Újra hangsúlyozom, mielőtt bárki is nekem esne. Saját érveimet és ezzel egyidőben érzéseimet magyaráztam, nem meggyőzésként, hogy aki nem így tesz az önző. Az útján maga kell végig menjen mindenki energiaszintjétől és jelenlegi élettapasztalataitól függően.

Jó, kavard ahogy akarod:)

Nekem ebben nincs több,,te így látod én árnyaltabban.

Tudom mi az egoizmus,,(ha nem tudnám is meglehet nézni)

Srcrss mondatára válaszoltam.

Bár akár neked is írhattam volna,,hogy ez nem ilyen egyszerű.

Ha te így látod,,azzal sincs baj:)