Emma kislányom születése (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Emma kislányom születése
kedves Anett!
Ne legyen benned semmilyen rossz érzés, bár ismerem mert nekem is a 4 gyerekből a második császáros lett, és én is ugyanezeket éreztem.Elmaradt a katarzis és hiány érzetem volt. Szégyen érzetem is volt, hogy császár lett.
Aztán még kétszer szültem spontán, rendesen a császár után! Van ilyen is, láttam más is írta ugyanezt. Ahogy Te is írtad, fejben dől el, ha eldöntöd, legtöbbször sikerül (azért lehetnek egyéb körülmények is!)
Nem a szülés számít, hanem hogy mennyire empatikus az orvos!!!!!!!!A császárt is meg lehet olyan élményként élni, csak megfelelő orvos kell hozzá, aki úgy tudja kommunikálni.
Ha érdekel priviben írok még erről!
Nekem a legkevésbé problémás, pont a császáros gyerekem, ő a legokosabb is, és vele teljesen azonos hullámhosszon vagyok.Pedig kamasz és fiú, most kéne a legtöbb problémának lenni vele. A jobb kezem, pedig eljár bulizni, haverok, stb..
Véletlen? Talán....
Nézd innen a dolgokat!
Ha érdekel leírom a doki nevét, címét akinél a császár után szültem rendesen.A negyedik nagyon szép élmény volt, pedig kifejezetten nehéz szülés volt és ugyanaz a probléma fellépett, amivel a második császár lett, de ez az orvos ügyesebb volt, és megkérdezte, hogy mit akarok inkább? Császárt/vagy rendes szülést...Mondta, hogy ha baj van nem fog kérdezni, akkor azonnal műtét lesz. Nem sürgetett, nyugodt volt, mosolygós, türelmes, magabiztos, így meg tudtam szülni, de ha nem ilyen lett volna a doki... Biztos ez is császár lett volna nekem is.
Melyik a jobb? Amit Te annak élsz meg. A gyerekkel a kapcsolat így is, úgy is lehet jó.
Ez sok mindenen múlik, hiszen a gyermeket kapjuk, nem válasszuk, előre senki sem tudja,hogy milyen gyermek érkezik hozzá majd. Hiszen a gyermek "Vendég a háznál" örülni kell amíg velünk van, mert hamar felnőnek és kirepülnek.
Ha kérdésed van írj, nyugodtan!
Brátsággal:egy 4 gyermekes anyuka
Szia!
Először is gratulálok a kislányodhoz!Nagyon szép!
Én is császárral szültem, ami nagy trauma volt, teljesen megértem amit érzel!Én is így éreztem, nem tudtam belenyugodni nagyon sokáig, h csak ugy kivették belőlem a babát ,az ismerőseim, barátnőim meg átélhették a szülés élményét.
De, hidd el,ez az érzés meg fog változni el fog mulni!Egy idő után (nem tudom mi történik), vagy elfogadja az ember vagy elmúlik a sok negatív, de elmúlik.Nekem igy volt.Kívánom, h neked is igy legyen és h a következő babátokat könnyen és természetesen sikerüljön megszülni!
Kedves Anett 4 ujjnyi tágulásnál már eltűnik a méhszáj és megkezdődik a kitolási szakasz.
Ha nyolc ujjnyira lettél volna kitágulva mint ahogy írtad,enyhén szólva a gyerek kiesett volna belőled,nem hiszem hogy császárra lett volna szükség. :D Gyanítom elírtál valamit...
Ettől függetlenül élmény volt olvasni!Gratulálok,és kívánom hogy a vágyad valóra váljon.Nincs kizárva a sima szülés lehetősége ha kivárod az időt.
Szívből gratulálok a kislányotokhoz! Megnéztem a képeket, hát nagyon tündéri kislány.
A szülést én is nagyon sajnálom, hogy nem úgy alakult ahogy tervezted! De a lényeg, hogy szép egészséges kislányotok lett! Mi is szeretnénk majd egy kislányt. De még nem most. Most a kisfiúnk 4 éves. :o)
Gratulálok a kislányotokhoz :)
A szülést sajnálom, maximálisan megértelek, nekem is császárral született meg a kislányom (21 hós), köszönhető ez nagyrészt a választott orvosomnak :( A következő gyermekünket másik orvosnál természetes úton fogom megszülni ;)
Drágáim! Engedjétek meg, hogy "öreganyai" koromban (61), de fiatal anyukaként (19 éves a lányom) hozzászóljak a cikkhez. Először is csatlakoznék azokhoz, akik azt mondák Neked, hogy a császár is szülés. De mennyire! S az epidurális érzéstelenítés miatt, illetve, hogy a kórházak nem tartják be a kötelező 24 órás fekvést, nagyon sok szövődménye van. Az azt megelőző fájásokról, szülésindításokról már ne is beszéljünk.
Nagyon rövid leszek. Fiatalon, főiskola után rögtön gyereket akartunk. Lett egy bűbájos, koraszülött, felsírás után leállt életfunkciók miatt újraélesztett fiúnk. Ez a szülés nem is volt szülés, semmi fájás, csak elfojt a magzatvíz és nem lehetett várni. Doki belekönyökölt a hasamba és ketten kinyomtuk a gyereket. Enyhén fogyatékos. Rá két és fél évre megszületett a második fiúnk. Ő meg ráhúzott. Én is befogtam a számat és csak akkor szóltam, mikor már tolni kellett. Kiderült, hogy burkot kellett repeszteni. Rá három évre megszületett a harmadik fiúnk. Ő volt a legsímább szülésem. S nagyon örültem, mert azonnal láthattam a gyerekeimet. Akkoriban a császárt altatásban végezték. Aztán szerettünk volna még egyet, de nem jött. Véletlenül derült ki majd 42 éves koromra, hogy terhes vagyok ismét. Az orvosok féltek tőlünk, mint a tűztől. NST-k sorozata, lányunk "cipzárt" produkált. Volt terhességi diabetes inzulinnal, a magas vérnyomásom, a pánikbetegségem. De imádtam a csöppséget. Az első után mindegyikkel veszélyeztetett terhes voltam, így vele is. Nem volt más dolgom, mint rá figyelni. Aztán 92. februárjában annyira rosszak voltak az eredmények, hogy meg akartak császározni. Hála égnek egy másik kismamánál sürgősebb volt a beavatkozás, s mire rám került volna a sor a főorvos úr megnézte a "csíkot", s leállította a műtétet. Aztán jött az indítás március 16-án, 18-án - erős fájásokkal egész nap, de 21 óra körülre mindkétszer megszüntek. Amikor harmadszor akartak indítani, megkérdeztem, hogy ugyan hányszor játszuk el ezt. Másnapra kiírtak. Kényelmesen besétáltam a műtőbe, előkészítettek, jött az epidurális. Fejemnél az altató orvosnővel beszélgettünk. Közben denevérfüleket növesztettem, hogy halljam, ha felsír. Hát nem. Doktornő mondta, hogy kiemelték, elvitték, aztán egyszer csak ott volt a lányom pólyában. Bűbájos, édesdeden alvó baba. Hidd el, legalább olyan, ha nem nagyobb élmény volt, mint a normál szülések. Egy szavam nem lehet az orvosokra - nem volt fogadott, rossz tapasztalataim voltak a barátnőim révén - körbeugráltak a terhességem és a műtét utáni felépülésem során. Másfél napot voltunk távol, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Amikor odahozták az ágyam melletti kiságyba, elmondtam neki, hogy ki vagyok. Odatettem az ujjamat, ő megfogta és úgy éreztem, ez a legnagyobb csoda, ami érhet. (A fiúk a 70-es években csak szoptatásra kerültek ki).
Sajnálom a szülésed és császárod körülményeit - de nagyon nagyra becsüllek, hogy ennek ellenére szülni szeretnél. A császárt ne becsüld le, életeket menthet. Téged egyébként előbb kellett volna megműteni, mivel a magzatvíz nem volt tiszta!
Gratulálok a kis Emmához, nagyon szép kislány. S Neked is, a párodnak is, hogy együtt végigéltétek ezt a nehéz időszakot.
"Vegyes érzelmekkel teli a szülésem, már ha a császármetszést szülésnek lehet nevezni."
-Igen,annak lehet nevezni!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szia!
Gratulálok a kislányotokhoz! Gyönyörű baba! Sajnálom ami veletek történt, remélem a következő babát sikerül természetes úton kihordani.
Egyetlen egy dologgal nem értek egyet, mégpedig azzal, hogy a császárt te nem nevezed szülésnek. Ezzel nagyon sok anyának csinálsz lelkiismeretfurdalást, akik hibájukon kívűl csak így tudták világra hozni a gyermeküket. Lásd: saját magad.
Szerintem teljesen mindegy hogy születik a kisbabád, csak egészséges legyen! És nem a szülés módjától leszel jó anya, hanem attól, hogy neveled fel a gyermekedet.
Nagyon meghatott a történeted, szerencsére nem lett senkinek semmi baja!
Gyönyörű szép lányod van, GRATULÁLOK! :)
Gratulálok én is! Nagyon szépek vagytok!
Sajnálom,hogy így álltak hozzád,nem értem miért kell egy szülés előtt álló nővel "nem normális" hangnemben és lekezelően beszélni. Talán,ha az orvosod másképp áll hozzád,nem éreznéd ennyire negatívnak a császárt.
Az én szülésemnél a szülésznő szavai voltak a legmegnyugtatóbbak,nagyon sokat segített!
Kívánom,hogy átéld majd az "igazi" szülést!
Sok boldogságot és egészséget Nektek!
Gratulálok a Kislányodhoz! S Neked is martin3! :)
Nekem is van egy Emmám, ő januári baba, s Ő is császárral született, bár az én dokim nagyon ott volt! :)
Kívánom, hogy a Tesó úgy szülessen majd, ahogy azt elképzeled, s a következő szülés kárpótoljon a mostani negatív érzésekért! :)
szia! nekem július 16-án született meg Emma kislányom:)
ő már a 4.baba, de őt volt a legnehezebb, legfájdalmasabb megszülni, és nála az én orvosom is bénázott rendesen, illetve abszolút rossz élmények fűznek hozzá...úgy látszik az Emmák így jönnek világra:) jó csak viccelek.
egyébként 4 szülésem közül a legszebb és legjobb szülésem egy fiatal ügyeletes orvosnál zajlott(a dokim épp nem tudom merre járt, az utolsó pillanatban ért be), de az az ügyeletes pasi valami hihetetlen jól vezette a zsülést, szinte nem is fájt, pedig nem is kaptam semmi fájdalomcsillapítót...
Nagyon szép történet csodáltam ahogy írtad milyen hangtalanul álltál szembe a fájdalmakkal:)
Nagyon szép a leányzód:))
Gyönyörű kislányod van.
Sok-sok boldogságot és jó egészséget kívánok!
Szégyellheti magát a nőgyógyász! Nem is értem, miért nem néztek hamarabb ctg-t, amikor már túlmentél a kiírt időn??? (én az utolsó 2 hétben heti 3x mentem ctg-re)
Szerencsétek, hogy se Neked, se a babának nem lett baja! A császár utáni szövődmény meg egyenesen döbbenetes!
Nagyon szép a kislányod! Jó egészséget és sok boldogságot kívánok, és még egy szülést, ami természetes módon, jó orvos keze között zajlik!
További ajánlott fórumok:
- Kislányom 14 hónapos, és nagyon cumizik, szinte születése óta!(Sajnos)Hogyan tudnám leszoktatni róla?
- Kislányom születése óta "szörcsög". Miért van ez, és mit tegyek?
- Kislányom Laura Kíra születése
- Kislányom születése
- A második csoda - kislányom születése
- A kislányom 9 hónapos és a szeme már születése óta váladékos. Mióta ovis a bátyó gyakran hörgő gyulladásos