Emlékezés (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Emlékezés
5. syria
2011. nov. 1. 13:11
Igen én is hasonlóan érzek a nagymamám iránt. Sose felejtem el neki, hogy már 3 évesen megtanított az imákra, aminek következtében sosem volt probléma a kötelező versek megtanulása. Ő tanított írni, olvasni, és csendes, szótlan példával tanított a kötelességtudatra.
Már 35 éve nincs köztünk, de évtizedek óta ha fohászkodok, mindig elmondom: nagyikám, segíts, vigyázz rám. És ő megteszi...
Én pedig nem csak halottak napján gyújtok gyertyát érte.
4. 789dffa9c4
2011. nov. 1. 10:54
Nemes érzelmek az írás mögött,amiért köszönet.
3. arju
2011. nov. 1. 10:50
Örülök, hogy megosztottad velünk az érzéseidet! Sokszor, nagyon sokszor, amikor a szüleim és a Nagyikám sírjához megyek, pont ezt érzem, amiket Te szavakba öntöttél! és én nem csak magamban, de ténylegesen beszélgetek velük! megosztom velük az öröm és a bánatom és amikor elköszönök mindég arra kérem Őket, hogy vigyázzanak a gyermekeimre, az unokáimra és nagyon szeressék egymást ott, abban a számomra még ismeretlen más és talán sokkal szebb és jobb világban!
2. 0b18315731
2011. nov. 1. 10:11
Nagyon jó volt olvasni:-)Gratulálok és köszi érte!
1. netbarátnő
2011. nov. 1. 10:08
A novemberi hónap az emlékezésé. Ilyenkor hetekig együtt vagyunk halottainkkal.
Gondolunk rájuk, kérdések merülnek fel velük és magunkkal kapcsolatban is. Az idén, a sírok között járva mintha valami megbizonyosodott volna bennem.
Ugrás a teljes írásra: Emlékezés
Gondolunk rájuk, kérdések merülnek fel velük és magunkkal kapcsolatban is. Az idén, a sírok között járva mintha valami megbizonyosodott volna bennem.
Ugrás a teljes írásra: Emlékezés