Először is a gondolkodásodnak kell megváltoznia...

Egy éve történt velem, hogy annyira boldog voltam, szerelmes, repültem és semmi nem érdekelt.

Kövér voltam, de szeretett a barátom és nem voltam szégyenlős, semmi bajom nem volt. Néha éreztem, jó lenne fogyni, amikor mondjuk a barátom megnézett egy szép lányt és láttam, én hozzá képest azért nem vagyok a topon...

Amikor ez elkezdett zavarni, kicsit odafigyeltem arra, hogyha a barátommal voltam nem ettem, ne mondhassa, hogy azért vagyok dagi, mert annyit kajálok. Aztán eltelt egy egész nyár, és úgy, hogy semmit nem figyeltem oda a fogyókúrára, soha nem aggályoskodtam miatta, és soha nem említettem, hogy fogynom kell, észre se vettem, hogy fogyok, egyszer csak azt vettem észre, hogy minden ruhám nagy. Ekkor gondoltam, ráállok a mérlegre, pont egy nyaralás előtt volt, és 12,5kg-val voltam könnyebb.

Olyan boldogan mentem nyaralni, mint még soha! Aztán hazajöttem, a szerelmi életem kezdett laposodni. Elértem a célom, boldog voltam, mert olyan voltam, amire azt hittem, hogy a barátom mindig is vágyott. Erre októberben elhagyott egy olyan lányért, akin át lehetett látni, olyan vékony volt.

Nagyon el voltam keseredve, és elkezdtem fogyókúrázni, nagyjából tartottam az alakom, nem fogytam, ami miatt ki voltam bukva.. Egyre jobban csak a fogyókúrával törődtem, mire az egész szervezetemet felborítottam, híztam, aztán fogytam híztam és fogytam, összevissza koplaltam, mindent bevetettem, saját magam ellen cselekedtem.

Szépen lassan jött az érettségi időszaka, stressz, kajálás, közben újra együtt voltam a barátommal, immár újra sokkal kövérebben, ezért folyamatosan próbáltam fogyni. Sikertelen volt minden, napok alatt szedtem fel öt kilókat és adtam ugyanígy le. Jojó...

Aztán nyáron elkezdtem a 90 napos diétát végső elkeseredettségemben, amit ugyanígy néha tartottam, néha nem. Semmi nem jelentett megoldást, míg nyaralás előtt egy hónappal megijedtem. Elkezdtem újra a 90 naposat, nagyon szigorúan betartottam és a nyaralás alatt is. mikor hazajöttem, mentem gólyatáborba, és igazán jó bőrben voltam.

Ott nem tudtam tartani a napokat, emiatt feladtam, de újra átestem a ló másik oldalára. Napi négy Magnum stb. ezzel elértem, hogy visszahíztam és azóta sem bírok lefogyni.

Egyszerűen nem tudom átállítani az agyam arra, hogy nekem rossz, ha eszek...

Minden örömemet és bánatomat a kajálásban töltöm ki. Ha szomorú vagyok, vagy csalódok valamiben, azzal vigasztalom magam, hogy addig eszek, míg aludni sem bírok, mert annyira fáj a gyomrom.

Ha éppen boldog vagyok, akkor pedig nem zavar, hogy van rajtam felesleg, hiszen így is boldog vagyok, akkor meg ezért eszem. Ha belenézek a tükörbe, azt látom magam előtt, aki az első szerelem elején voltam, egy kövér, túlsúlyos lányt, aki képtelen lefogyni, aki nem tud úgy elmenni szórakozni, hogy jól nézzen ki, aki büszke magára... A párkapcsolatomban szégyenlős vagyok, sokat veszekszünk amiatt, hogy velem nem lehet strandra menni stb... Bár a barátom szerint nem vagyok kövér, de az a fontos, hogy én nem tudom elviselni saját magam.

Újra szeretnék 12 kg-val könnyebb lenni, bár egyelőre beérném kevesebbel is. Most belevágok a 90 napos diétába, ez az első napom.

Bízom benne, hogy ahogy nyáron ezzel lefogytam, most is sikerülni fog. Csak egy fontos dolog, hogy nem szabad minden gondolatomnak a kaja körül forognia, mert így nem megy. Fontos az elhatározás, és hogy belássam, így nem mehet tovább, ha boldog akarok lenni, be kell fejeznem az összevissza evést, és korlátokat kell szabnom. Sajnos nekem csak így lehet élnem... amíg ezt nem fogadom el, nem leszek olyan amilyen szeretnék, nem leszek boldog.

Talán ez elég ösztönző erőnek...