Életem Ausztriában 4. – A baj csőstől jön

Már a hathetes nőgyógyászati kontrollon az volt az első kérdésem, hogy mikortól lehet megint próbálkozni a császár után. A válasz az volt, hogy várjuk meg 2009. októberét. Így is tettünk. Pár héttel utána egy hétvégén nagyon émelyegtem, rosszul voltam a kajaszagtól, hű mondom, ez valahonnan ismerős... Volt még itthon egy terhességi teszt, vasárnap bezárkóztam a wc-be megcsinálni. Persze Murphy törvénye, hogy ami elromolhat, az el is romlik – a hülye teszt nem működött, nem jött elő rajta a kontroll csík sem, pedig még jócskán benne lett volna a szavatossági időben. Gyógyszertár persze zárva, úgyhogy evett a penész másnapig. Hétfő reggel beugrottunk Zsófival a patikába újabb tesztért, onnan loholtunk a baba-mama körbe, ahol meséltem a többi anyukának, hogy hogy jártam a teszttel. Andrea rögtön mondta, hogy ez olyan izgi, menjek már be az ottani wc-be és csináljam meg gyorsan, mert kifúrja az oldalát a kíváncsiság. Á mondom, kivárom már hazáig, az csak kényelmesebb. Itthon megetettem a gyereket, lefektettem, és rohantam tesztelni. Pozitív!!! November 13-án a férjem így egy szépen becsomagolt, szalaggal átkötött pisipróbát kapott a szülinapjára ajándékba :-))))

A második terhesség alatt nem hánytam olyan sokat, valahogy nem volt rá időm a kis egyévesem mellett. Nem is lett volna semmi baj, ha karácsony után nem megyünk haza a szüleimhez és ott nem szedünk össze egy jó kis influenzát... Dédmama kezdte, Zsófi folytatta, aztán apjukkal mi is kidőltünk, majd a család többi tagja is elkapta. Ott dekkoltunk Felsőzsolcán tíz napig, egy vagyont költve gyógyszerekre. Apjuk Skype-on konzultált az osztrák háziorvosunkkal meg az osztrák főnökével, hogy vegyék betegállományba, mert nem tudunk 430 km-t utazni, olyan rosszul van mindenki.

Aztán ahogy hazavergődünk, elkaptunk egy helyi hányós-hasmenős vírust, mert ugye a sok antibiotikumtól le volt gyengülve a szervezetünk és tönkre volt vágva a bélflóránk. Sikerült három hónapos terhesen úgy kidőlnöm, hogy egy este 13-szor hánytam, abból kétszer a vadiúj autónkban úgy, hogy nem volt időm előkapni az előre bekészített zacskókat sem, amiket terhességi hányás esetére tartottam készenlétben... Andy nagyon örült, sikálhatta ki az egész kocsit. Másnap még rosszabbul voltam, így végül felhívtam anyósékat, hogy jöjjenek, mert nem tudom ellátni a gyereket, az ágyból alig bírok kimászni. Rendesek voltak, utaztak 200 km-t, hogy jöjjenek segíteni, aztán persze elkapták ők is a kórt. A férjemnek még aranyere is lett a sok vírustól, utána még azzal is orvoshoz kellett rohangálni, szegénynek béltükrözést csináltak altatásban, ahová kellett egy kísérőszemély. Na a kísérőszemély mi voltunk Zsófival meg a pocaklakóval, vak vezet világtalant alapon. De azért sikerült valahogy hazatámogatnunk utána a családfőt.

Közben a pocakom nőtt és nőtt, de valahogy most minden más volt. Amikor Zsófit vártuk, állandóan olvastam a kismamakönyveket és az újságokat, minden héten lelkesen nyomon követve, hogy most éppen milyen fejlődésen megy kereszül a kis pocaklakó. Esténként a férjem szertartásszerűen bekente a hasamat, aztán ketten örültünk a baba rugdosásának, beszélgettünk hozzá, felhúzós zenélős játékokat tartottunk a hasamhoz, hátha hallja ő is. Na a második gyerekkel erre nem volt sem időnk, sem energiánk, annyit kellett Zsófi után szaladgálni. Meg persze vásárolni sem kellett neki semmit, ott álltak a szekrényben Zsófi kinőtt ruhái szépen bezacskózva.

Kíváncsian vártuk, hogy kisfiú vagy kislány lesz. Aztán amikor három különböző orvos mondta, hogy egészen biztosan kislányt lát, akkor megnyugodtunk, hogy lesz Zsófinak játszótársa! Vettünk neki direkt erről szóló könyveket, még Olaszországból is rendeltem neki egyet a kistestvér születéséről, vittük mindig őt is az ultrahangra, kapott ő is játszani ultrahangos képeket. Minden nap meséltem neki a babáról, hogy majd kibújik anya hasából, aztán anya kórházban lesz, de utána majd hazajön a babával együtt.

Közben gondolkoztunk, hogy mi legyen a baba neve. Valami olyat akartunk, ami németül és magyarul is ugyanaz, mert szegény Zsófit ugye a magyar rokonság Zsófikának szólítja, az osztrákok pedig Sophie-nak hívják, remélem nem lesz tudathasadásos szegény gyerek, hogy két neve is van.

Végül nagy nehezen eldöntöttük, hogy Kiara lesz a neve, mert ez milyen jól alliterál a vezetéknévvel. Na ahogy ezt kitörpöltük, a helyi újságot böngészve kiderült, hogy két másik Kiara nevű kislány is született 2010. tavaszán... Na akkor megint kezdtük előről a tépelődést, hogy keressünk neki másik nevet, vagy hagyjuk meg a Kiarát, ami mindkettőnknek tetszett, de hárman lesznek belőle az osztályban (azóta már egy negyedik is ideköltözött!). Végül mégis maradtunk ennél a szép olaszos névnél, így hívják az olasz barátaink kislányát is, csak őt Chiarának írják.

Május 8-án volt a húgomnak az esküvője Budapesten. Én voltam a húgom tanúja a nagy pocakommal, a nyolcadik hónapban. A vőlegény tanúja az ő húga volt, szintén nagy pocakkal, a hetedik hónapban. Az anyakönyvvezető is nagyot nézett, hogy a babákkal együtt összesen négy tanú volt az esküvőn. Azt mondta, hogy 10 éve van a szakmában, de ilyet még nem látott. Készült is olyan fotó, hogy kétoldalt a két pocak, középen pedig a menyasszony kezében a csokor. Persze nem volt semmi kitalálni, hogy mit vegyek fel – mire végre találtam egy szép kék ruhát áprilisban, hát már nem fértem bele májusban. Aztán nagy sokára sikerült Bécsben találni egy boltot, ami direkt elegáns kismamaruhákra specializálódott, na és ott vettünk egy gyönyörű, de persze méregdrága ruhát. Ági végül három héttel utánam szült :-))

Nagy dilemmánk volt, hogy hová tegyük Zsófit a szülés idejére, meg utána a gyermekágyas időszak alatt. Végül anyum vállalta, hogy ha időre születik, akkor ő ideköltözik néhány hétre, pedagógus lévén a nyári szünetben úgyis ráér. Igenám, csak akkor volt Felsőzsolcán a nagy árvíz, ami a szüleim házát is tönkretette – két szoba alól kimosta a földet, azokat újra kellett betonozni, egy falat újra kellett rakni, a pincében és a kertben minden tönkrement. Anyum végül mégiscsak eljött segíteni, apum pedig otthon maradt rendet tenni, újraépíteni, biztosítóval hadakozni. Szegények Sykpe-on tartották kölcsönösen a lelket egymásban!