Elegem van a telefonból! (beszélgetés)

Igen, van, minden nap, kiskora óta beszélgetünk folyamatosan, amikor ovis volt, akkor az oviból hazafelé jövet, amíg kisiskolás volt, akkor is, most már nincs rám igénye, maradnak a chat partnerek, nekem anynit mond amennyit gondol, nem faggatom, de tudok jól és okosan kérdezni :-)

Igen, közös programok is vannak, de barátai is vannak a fiamnak, 2-3 lány.

hm....itt ahol lakom, van egy nagy általános iskola(én is ide jártam, a gyerekeim is)..két sarokkal odébb egy nagyméretű, minden jóval ellátott vietnami áruház. Nos suli után itt gyülekeznek a "nagyfiúk", akik cigivel kínálják a lányokat, és jóféle energiaitallal...élik a maguk életét, ahogy elnézem, jól érzik magukat. Ami furcsa, hogy nem telóznak, hanem nagyokat beszélgetnek, röhögnek, hódítanak...

Hatvan évvel ezelőtt én, és barátaim néhány szál sport cigit vettünk, és diannás csokit...nagyfiúnak éreztük magunkat...

Két generáció telt el, a szitu ugyan az..

Ja, hogy mobiloznak, neteznek, lájkolnak? Most ez a természetes. Pár év múlva már bugyit gyűjtenek...

Itt, mint szülők ti is tehettek róla. Ha már kiskorában hozzászokik, hogy hétvégente együtt kirándul, kerékpározik, pecázik, wellnessezik a család, akkor a hétvégén már nem tudja beszippantani a net ördöge, közös mozi, színház, és főleg valami sport. Nem kell versenyszerűen, de legyen beiktatva rendszeres heti minimum kétszeri minőségi mozgás!

Természetesen nem lehet teljesen letiltani, nem is szabad, hiszen ez a fejlődés következménye, de a gyerekre fordított több értékes idővel csökkenthető.

Pl.én meghívtam a gyerekeim osztálytársait hozzánk, vagy közös túrákra, imádták. Tettem ezt azért, hogy valamennyire kontroll alatt voltak addig.

Az a baj ezzel a világgal, sokan meggondolatlanul szülnek (nem rád értem ezt, ez általános) megfogni a pasit, lakáshoz hitel, de cuki-muki egy baba, kevesen gondolnak bele, mekkora teher ez. Szép teher a legtöbbnek, de nagy felelősséggel járó elfoglaltság.

Sokszor látom, már a csecsemő a telefont rágja, nézi, függ tőle. A szülők a játszón a telefonjukkal babrálnak, és bizony sokszor fel sem tűnik, hogy a gyerek kérdez, kér tőle valamit.

Idővel sok helyen jönnek a válások, a szülők ingerültek, jobb, ha a gyerek a neten köti le magát. Na és a pénz, a minél több pénz, pedig néha a gyerekkel töltött idő, jobban megtérül.

14 évesen még mindig lehetne a barátaival közös élménylövészet, valami szakkör, ismeretlenül lövése sem lehet az embernek.

A lányom lovagolt, a fiam harcművészetet tanult. Kitöltötte a délutánjukat. Sokszor a hétvégét is, de itthon sem voltunk szinte sosem.

És itt a de, ehhez kellett egy baráti, minőségi kapcsolat közöttünk, valamint sajnos a pénz sem elhanyagolható.

Szerintem ez csak nekünk idősebbeknek fura/szokatlan, mert a mi életünkbe később ért ide ez a technikai fejlődés, ők meg már ebbe születtek bele, ezt látták tőletek, egymástól, azaz nekik ez a normális.

Bár szerintem is "káros" a jövőjükre, mert nehéz lesz nekik a társ megtalálása, de az is lehet, hogy nekik már ez is máshogy fog "működni".

Szoktál vele beszélgetni? Megkérdezted már tőle, hogy nem hiányzik e neki a tényleges emberi kapcsolat? Ha megkérdezed, mit mondott?

Szuper kényelmes ez a világ, hogy szinte meg sem kell mozdulni és ott van minden, mindenkit és mindent elér. Könnyű hozzászokni.

Mondjuk én, ha lenne egy 14 éves gyerekem jobban próbálnám terelgetni a külvilág felé, bár azt nem tudom, hogy sikeres lennék e.

Egyébként a napi kb. 3 óra annyira nem sok. Én ennél sokkal többet eltöltök a laptopommal és a telefonommal.;)

esetleg terelgethetnéd, hogy ezt a 3 órát egy olyan időszakban töltse így, amikor már valóban nincs más lehetőség, a délutánokon meg legyen sport és találkozás a haverokkal, ha vannak neki.

Közös programok megmutatása, hogy igénye legyen ezt a barátokkal is megosztani és ne csak online.

Azt nem tudom, hogy vevő lesz e még rá.